Sokan már tizenévesen találkoznak a megélhetés nehézségeivel egy tragikus családi helyzet vagy a családi háttér hiánya miatt. Úgy érzik, nincs más lehetőségük, mint a testükkel pénzt keresni. Nem mérik fel, milyen veszélyt rejt magában, csak meggondolatlanul igent mondanak. Amikor azonban rájönnek, mibe keveredtek, már késő. Kizsákmányolják és kihasználják őket, ami ellen nem tehetnek semmit.
Ez a jelenség nem egyedi történetek sorozata, hanem egyre súlyosbodó társadalmi probléma. A prostitúció terjedése napjainkban is jelentős kihívást jelent. Az internet megjelenésével a szexmunkára irányuló megkeresések száma megsokszorozódott. A Direkt36 2024-ben egy nemzetközi tényfeltáró projekt keretében vizsgálta a weboldalakon megjelenő ilyen jellegű hirdetéseket Magyarországon és a környező országokban egyaránt. A kutatás meglepő eredményeket hozott.
Több mint hatezer célozza kifejezetten Magyarországot, közel kétszer annyi, mint a sorban következő Szlovákiát és Romániát.
Gyakran konkrét információk feltüntetése nélkül keresnek fiatal nőket ártalmatlannak tűnő külföldi munkákra.
hirdetésA visszatérő hirdetők elsősorban nagy összegek, heti akár több ezer euró fizettséget ígértek, ezenfelül fuvart, tolmácsot, a költségek megelőlegezését, szuper csapatot, udvarias kuncsaftokat és sok mást.
A weboldalakon hirdetett külföldi szexmunka mellett a prostitúció hazánkban is jelen van. A Névtelen Utak Alapítvány elnevezésű civil szervezet a szexuálisan kizsákmányoltak sorsát igyekszik jobbra fordítani. Egyik önkéntesük, Noémi már több alkalommal vállalt önkéntes munkát a prostituáltak rehabilitációjában. A reformatus.hu-nak adott interjúja szerint kéthetente szokott ellátogatni a prostituáltakhoz, akiknek rendszerint ételt, italt, kávét és nedves törlőkendőt visz. Ezeknek a látogatásoknak fontos részét képezik a beszélgetések. Hiszen sajnos általában senki sem kérdezi meg őket, hogy érzik magukat vagy mire lenne szükségük.
Akadnak, akiket bedrogozott állapotban talál üveges tekintettel maguk elé nézve, de Noémit ez sem tántorítja el. Elmondása szerint a lányok közül senki sem függőként kezdte, futtatóik szoktatták rá őket a szerekre. Hosszú távon csak ilyen állapotban tudják elviselni a szexmunkát. Noémi tapasztalatai szerint többen rendszertelenül alszanak. Van, aki többnaponta, és akkor is csak pár órát. Mindeközben pedig nincs hová hazamenniük.
Számomra különösen meglepő volt, hogy sokan közülük hisznek Istenben és rendszeresen imádkoznak. Gyerekkorukban jártak hittanórára és a mai napig felkeresnek különböző gyülekezeteket. Noémi beszámolója szerint
van közöttük olyan, aki minden este a kézitáskájában viszi magával a Bibliáját.
A lelketlen munka, amelyet végeznek, elemészti őket, mégis sokan imádkoznak Istenhez. A reménytelenségben, amellyel nap mint nap szembesülnek, csak Ő a mentsváruk. A kötődést és a szeretetet keresik, de még nincs elég bátorságuk maguk mögött hagyni ezt az életformát. Félelmetesnek tűnik a bizonytalant választani a megszokottal szemben. Emellett a kilépésüket a futtatóik érzelmi befolyása is gátolja. Elhitetik velük, hogy ennyit érdemelnek, hogy nem vihetik többre. El sem tudják képzelni, hogy élhetnek másképp, hogy van más választásuk. Noémi szerint a visszatérésükhöz elengedhetetlen, hogy tudják, van kitől segítséget kérniük.
A hétköznapok során ritkán hallunk ilyen esetekről. A burok, amelyben élünk, egyszerűen nem engedi, hogy elérjenek hozzánk ezek a méltatlan emberi sorsok. Sok esetben az érintettek sem mernek beszélni az átélt traumákról. Félnek az őket kritizáló hangoktól, a megszégyenüléstől. Egyikük azonban vállalta ezt a terhet és megosztotta a vele történteket. Edina beszámolója mélyen megrendített. Apja alkoholizmusa beárnyékolta gyerekkorát. Az adósságok, amelyeket felhalmozott, azt eredményezték, hogy szülei sokszor az alapvető szükségleteiről sem tudtak gondoskodni.
,,Többször kértem pénzt az osztálytársaimtól buszjegyre vagy a büfében ennivalóra, ha nem volt befizetve az ebédem, vagy kértem szendvicset a többiektől. Boldog voltam, ha péksüteményt kaptam az osztályfőnökömtől. “
Fiatal korától kezdve csak az emberek jóindulatára számíthatott. Mélységes fájdalommal töltötte el szülei helyzete. Amikor megkeresték a „külföldi munkával”, jó fizetéssel, csak a megoldás lebegett a szeme előtt: végre kilábalhatnak ebből a reménytelen helyzetből.
Azt hazudta édesanyjának, hogy vidékre megy diákmunkára, azonban Írországba repült, ahol egy vörös lámpás negyedbe vitték. A masszázsszalon, ahova megérkezett, egy fiatal lányokat futtató családi vállalkozás volt. Új személyazonosságot kapott és elvették a telefonját. Egy nyomógombos telefonon tarthatta a kapcsolatot az otthoniakkal hetente egyszer a látszat fenntartásának érdekében. Nem engedték ki a házból, így amikor nem voltak nála, csak ült a szobájában az ablakból nézve a járókelőket. A szülei helyzete miatt kitartott a körülmények ellenére. Eleinte azt gondolta, gyorsan eltelik a megbeszélt pár hét, de ahogy sorjában jöttek a férfiak, egyre nyomorultabbul érezte magát.
,,Esténként sírtam és imádkoztam, hogy Isten küldjön segítséget. Remegve tettem a dolgokat, rosszul voltam a szagoktól, már attól is, ha hozzám értek.”
Élete legmélyebb pontját élte meg akkor. Bár rettegett, úgy érezte, képtelen folytatni. Amikor telefonhoz jutott, testvérétől kért segítséget, majd a következő napokban fizikai rosszullétre hivatkozva próbálta elkerülni a munkát. Később azt hazudta, édesanyja keresteti a rendőrséggel. Az ellenállásnak meglett a következménye: a következő héten beleegyeztek, hogy megvegyék a repülőjegyet, ha addig ledolgozza a rá költött pénzt.
Miután hazajutott, derült ki, hogy a magyar konzulátus valóban keresi, de a kihallgatáson nem merte bevallani a vele történteket.
,,Szégyenemben nem mertem édesanyám szeme elé kerülni. Szigorúan nevelt, tizennyolc évesen még időre kellett hazaérnem. Nem akartam keseríteni a lelkét azzal, hogy a lányát kihasználták, bántalmazták.”
A vele történtek szűnni nem akaró pánikrohamokat okoztak. Képtelen volt szembenézni saját magával és a rossz döntésekkel, amelyeket hozott. Rossz társaságba keveredett, ahol droghasználókkal érintkezett. Elmondása szerint minél több időt töltött velük, annál inkább kezdett rájuk hasonlítani. Ebben a reményvesztett állapotban találkozott Istennel egy barátján keresztül, aki először egy keresztény rendezvényre hívta, később pedig egy keresztény közösségbe is. A nyitottság és elfogadás, amelyet az emberektől kapott, begyógyította a sebeket.
Legmélyebb pillanatában, amikor gyűlölte magát és azt, amit tett, Isten lehajolt hozzá és felemelte.
Azóta már egy javítóintézetben is szolgált, ahol a fiataloknak tartott csoportos foglalkozást. Azóta több alkalommal beszélt a vele történtekről. Nem hárítja a felelősséget, tudja, hogy az ő döntése miatt alakult így.
Sokszor Isten nem közvetlenül hozzánk szól. Vannak helyzetek, amikor embereken keresztül ér el bennünket: egy kedves mosolyban, egy figyelmes kérdésben vagy valaki odaadó jelenlétében. Amikor úgy érezzük, már nem tudunk kapcsolódni Hozzá, Ő akkor is megteszi felénk az első lépést.
,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Forrás: Magyarországi Református Egyház – Prostituáltak imái, Direkt36
hirdetés