Fábry Kornél püspök atya volt a vendége a nemrégiben megrendezett székelyudvarhelyi ifjúsági estnek, ahol az imádság fajtáiról, fontosságáról és személyes élményeiről beszélt a fiataloknak. A rá jellemző humorral, tisztasággal és felkészültséggel mesélt. Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el az alábbi sorokat, mert az imádság néha rögös útjához igazán sok segítséget nyújt a Szentlélek ezen gondolatok által is.
A püspök atya az ifjúsági est elején megköszönte a fiataloknak, hogy a szünet alatt is eljöttek és nem a tv előtt ülnek otthon, majd néhány bemelegítő kérdéssel folytatta. Érdeklődött, hogy ki mennyit szokott naponta imádkozni, majd bevezetésként megosztott néhány gondolatot az imáról:
„Az ima nehéz műfaj, és ha azt kérdezitek tőlem,
hogy hogyan kell imádkozni, azt mondom, nem tudom, de a Szentlélek segít.
Szent Pál apostol tanítja, hogy mi azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni, de a Lélek a segítségünkre siet.”
„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm 8, 26) Sokszor azt gondoljuk, hogy az imádság egy elmondott valami.”
Majd elmesélt egy történetet, amikor valaki azt gyónta meg, hogy rosszul imádkozott. Mire annyit kérdezett félig viccesen, hogy: „ne haragudjon, de azt hogy kell?” Majd ezek után arról beszélt, mi határozza meg az imát. „Az imádság igazából nagyon nehezen meghatározható műfajilag, mivel azt mondom,
az imádság, az az Istenkapcsolat. Tehát amikor kapcsolatban vagyok Istennel, az mind imádság.
És ezt mivel bizonyítom? Az Egyházunk azt mondja, hogy vasárnap menjünk el szentmisére. De azt is mondja, hogy ha mise felé éppen balesetet látsz, ahol rászoruló emberek vannak, akkor állj meg és segíts nekik. Olyan áron is, hogy nem mész el a misére. Tehát a szeretet törvénye az, amely minden imádságot meghatároz.”
Arról az esetről is beszélt, ha valaki túlvállalta magát ima terén és már elfárad, mert annyi mindent határozott el. Akkor valamit nem jól csinál az a személy. „Az imádság Istenkapcsolat, ami nem a mennyiségtől függ, és nem is attól, hogy mennyire szépen mondom ki a szavakat, vagy épp milyen helyzetben vagyok. Lássuk be, vannak krízisimák mint pl.: „jaj, Istenem, most segíts!” – folytatta a püspök atya az ifjúsági esten a gondolatmenetet.
Megemlítette azt is, hogy a zuhanó repülőn nincs ateista, mert az is Istenhez fordul, aki addig nem is hitt Benne. Illetve Jézus és Mária nevét is sokkal többször mondjuk, mint például Spongyabobét, mert az emberben spontán is benne van, hogy ahhoz forduljon, aki tényleg tud segíteni, aki nem más, mint Isten.
Éppen ezért „még az ateisták is megszólítják az Urat, akkor is, ha nem mindig a legszentebb módon.”
A püspök atya felsorolt különböző kapcsolati formákat, amelyekben eltérő módokon viselkedünk a másikkal. Más egy szerelem, mint egy baráti viszony. Éppen ezért az Úrral is váltogatjuk a megszólítási módokat. Az imádság fajtáit tekintve a következőket sorolta fel: „az első kategória a kötött ima. Imakönyvek vannak, amelyekben le vannak írva, és különböző emberektől, szentektől származnak. A szentmise, a zsolozsma és a rózsafüzér is kötött ima. Ebből rengeteg van. Aztán van a spontán ima, amelyet saját szavaimmal fogalmazok meg.” Itt mesélt egy felnőtt katekumen hölgyről is, aki megkérdezte őt, hogy baj-e, ha a saját szavaival imádkozik. Erre megkérdezte a püspök atya, hogy a családban csak versekkel kommunikálnak-e. Kiemelte, hogy „nyilván segít bennünket a kötött ima,
de a legőszintébb az, ami az én szívemből jön. Amit én fogalmazok meg.
Nem vagy-vagy, hanem is-is. Azt is mondhatom, hogy valamikor a lelkem szárnyal és nagyon mély kapcsolatban vagyok a JóIstennel, de aztán nagy szentek is megtapasztalták, hogy több évtizeden keresztül mennek a lélek sötét éjszakájában. Ez azt jelenti, hogy nem kapnak jelet föntről, mint amikor a GPS-sel bemész egy alagútba és kiírja, hogy a vétel megszűnt. Majd felveszem a fonalat, ha kiértem az alagút végén.”
Egy későbbi kérdéshez kapcsolódva a rózsafüzérről is mesélt: régen azt gondolta, azok a nénik imádkozzák csak, akik nem tudnak mást kitalálni. Ám az 1995-ös Fülöp-szigeteki Ifjúsági Világtalálkozón átélt tapasztalata megváltoztatta a véleményét. Elmondta, hogy akkora tömeg volt, hogy még a kisszéket sem tudta valaki letenni, hogy leüljön rá. Ők busszal érkeztek a helyszínre. A tömeg miatt nem tudtak előrébb jutni, amikor egyszer csak egy fiú megkérdezte, hogy nem imádkoznak-e rózsafüzért. Elkezdték, és mint Mózes előtt a Vörös-tenger, kettévált előttük a tömeg és tudtak haladni.
„A rózsafüzérben erő van. A Szűzanya hányszor mondja, hogy a sátán sikítva menekül, ahányszor csak imádkozzuk. Ez a mi 5 parittyánk!”
Megemlítette Avilai Szent Terézt, aki 20 évig volt a lélek sötét éjszakájában, aki megírta a Belső várkastély című könyvet. Illetve Teréz anyát is, aki 30 éven át nem kapott semmilyen jelet a JóIstentől. „Úgy volt vele az Úr, hogy mindent elmondott, csak csinálja tovább” – zárta végül Kornél atya ezt a gondolatot.Képi példaként egy szőlőlugast hozott, amelynek megvannak az oszlopai, a drótok, amelyekre felfut a szőlő. A szőlőlugas a kötött ima, a rátekeredő szőlő és indák a saját szavas imákat jelölik.
Arra az esetre is kitért, ha épp nincsen lelkiereje az embernek imádkozni: „segít, hogyha vannak kötött imáim, amelyeket el szoktam mondani.” Majd személyes példaként az imaestre való utat említette: „idefelé jövet hárman elimádkoztuk a Szent Rita -, a teljes rózsafüzért, az Irgalmasság rózsafüzérét, a zsolozsmát is, illetve még egy Pio rózsafüzért. Olyan jó volt együtt imádkozni! És bár ezek kötött imák, közben dicsőítőénekeket is hallgattunk, együtt énekeltünk. 8 óra elég, sok mindenre…”
„Az az ima a legjobb, amelyet elmondasz!” – hangsúlyozta ki és folytatta az imatípusok felsorolását. „Van szemlélődő ima – nekem ez a kedvencem, őszintén szólva – : leülni az Úr Jézus elé és nem csinálni semmit. Engedem, hogy Ő csináljon valamit.” Itt szemléltetésként a vérfolyásos asszony történetét hozta, aki nem tesz mást, mint megérinti Jézus ruháját. És Jézus meggyógyítja.
„Amikor leülök az Oltáriszentség elé, gyakran csak annyit kérek, hogy: Jézus, alakítsd szívemet a te Szent Szíved szerint!”
vagy, ha éppen fogytán van a szeretetem, akkor azt kérem, hogy: tölts fel! A telefont is rátesszük a töltőre, hogy újra használni lehessen. Így vagyunk a lelki életben is, fel kell töltődni újra és újra.”
Továbbá kiemelte a hűség szerepét az imában, hiszen sokszor az első, amit elhagyunk, az az ima. „Szoktam mondani, hogy a legnagyobb csoda, ha valaki leül imádkozni. A második legnagyobb csoda, ha ott is marad.” Javasolta, hogy
jelöljünk ki egy bizonyos időt, amit – ha törik, ha szakad – Istennek adunk, mert ez adja meg az értékét az imának!
Ezenkívül ajánlja, hogy legyen nálunk toll és papír – vagy telefon repülőgép-üzemmódban -, amire leírhatjuk a közben felmerülő ötleteket, hogy mit kéne még csinálni aznap. Ez segít, hogy ne ezen gondolkodjunk az imaidőnk alatt.
Az ima közbeni testtartásról a következőket mondta: „szentségimádással folytatjuk majd az estét, lehet térden, ezzel kifejezzük a hódolatunkat Jézus előtt, de Ő annak is örül, ha kényelmesen leülök. Mert akkor nem azzal fogok foglalkozni, hogy görcsöl-e már a vádlim vagy még nem, hanem hogy Jézussal beszélgetek. Ha elmész egy kedves barátodhoz, viszonylag ritka, hogy te térdelsz, ő pedig ül. Az a gyóntatás, de egyébként leültök mindketten kényelmesen és beszélgettek.
Az imádság párbeszéd is! De még ennél több, mert Isten jelenlétében vagyok!
Az imádságban, bármit is teszek Isten jelenlétében, Ő lesz az aktívabb és engedhetem, hogy alakítsa a szívemet. Lehetnek kérdéseim Hozzá.” Személyes tapasztalatok mentén kijelentette a püspök atya, hogy „Jézus nagyon cseles”, hiszen többször megtörtént már vele, hogy egy egyórás szentségimádás utolsó percében kapott választ Istentől az ima elején feltett kérdésére.
Mert az Úr örül a társaságunknak!
Lisieux-i Kis Szent Teréz példáján keresztül emelte ki azt is, hogy minden ima közben felmerülő zavaró tényezőt adjunk tovább Jézusnak. Ahogy Teréz is rögtön továbbadott bármilyen nehézséget Istennek.
Előfordulhat olyan is, hogy valaki elalszik ima közben. Jó, ha tudjuk, hogy „a barátság ezt is elviseli, hogy elalszik mellettem a másik.” Egyszer egy néni gyónta meg neki, hogy elaludt, mire Kornél atya azt mondta: „adjunk hálát a jó Istennek, hogy nem káromkodás közben aludt el! Mennyivel jobb, nem?! – kérdezte a hallgatóságot – Ha aznap éjjel hívja magához Isten, akkor imádságban ment át. Ennél szebbet!” Ebben a témában is Kis Szent Terézt idézte, akire – egyházdoktor lévén – nyugodtan hallgathatunk: „nem baj, hogyha elalszunk Jézus jelenlétében(…) Akkor kezdik meg a beteg műtétét, miután a beteget elaltatták. (…) A szülők ugyanúgy szeretik a gyereküket, amikor az alszik. Erre sok szülőnek a válasza: Sőt!”– egészítette ki a püspök atya viccesen.
„Lehet, hogy Jézus ugyanezt mondja neked is, hogy:„szeretlek téged, de hallgass is meg!”
Majd a színeváltozás történetével is alátámasztotta az elhangzottakat Fábry Kornél: Péter még beszélt, amikor az Úr szólt, hogy Jézus az Ő szeretett Fia, akit hallgassanak. „Erre a hallgatásra hív bennünket Jézus, amikor imádságról beszélünk!”
Az Istennel való találkozásról, élő kapcsolatról is szólt a püspök atya: „a gondolataink cikáznak ide-oda, de Istennel hol lehet találkozni? A múltban vagy a jövőben? A jelenben. (…) Bármi eszembe jut közben, alakítsam imádsággá és akkor rögtön vissza tudok térni Jézushoz. A szentségimádás (az ifjúsági esten) és a nagyböjt is azért ilyen hosszú, hogy meg tudjunk érkezni abba a lelkiállapotba, amire szükség van a húsvét ünnepléséhez.”
Majd az est a fiatalok által korábban felírt kérdésekkel folytatódott.
Miért és mennyire fontos imádkozni? – olvasta fel elsőként Fábry Kornél püspök atya. „Nagyon, mert a kapcsolat nélkül nincs élet bennünk! Mennyire fontos párbeszédet folytatni a testvéreddel, házastársaddal? Ha nincs kommunikáció, tönkremegy a kapcsolat! Úgyhogy az imádság a legfontosabb tevékenységünk, mégis ezt hagyjuk el leghamarabb. Érdemes betervezni a napba, hogy hol fogok imádkozni!”
Megemlítette a reggeli és esti áttekintő imát, a röpimákat, illetve kitért a vezetés közbeni ’misszióra’ is a maga humoros stílusában: „a legkonszolidáltabb családanyák, – apák átalakulnak vérmes oroszlánná, mert mindenki más rosszabbul vezet, mint ők, ezért feljogosítva érzik magukat, hogy szidják a többieket. Pedig, ha beülünk a volán mögé, kezdődik a misszió. Annyi mindenkire lehet áldást mondani, például, aki lassan megy előttem, gyorsan előz stb.!”
Mennyi az elégséges ima egy napra? „Mennyi az ima mértékegysége? – kérdezte a püspök atya. – Amint ezt megtudom, mondom, hogy ebből mennyi kell, jó? De nincs ilyen” – mosolygott, majd Pál apostoltól idézte a szüntelen imára való buzdítást. „Az imádság egy lelkiállapot, hogy állandóan nyitott vagyok Istenre. Az egyedüllét az ima ideje – hangsúlyozta ki. –
Ne legyünk minimalisták az imádság tekintetében!
Az Egyház mindig előír valami minimumot, de az imára ilyet nem tudok! Nézzük meg nap végén, hogy mennyi időt fordítottál magadra, hülyeségre, a többi emberre és Istenre. Minél több a második kettő, annál boldogabb leszel! Ez egy paradoxon, mert a világ azt mondja, megérdemled, te vagy a középpontban. Nem! Ezt az életet arra kaptuk, hogy elajándékozzuk, hogy másokért éljünk! Ezért minél több időt szánsz a többi emberre vagy a jó Istenre, annál boldogabb leszel! Az imádság az Istenre szánt idő! Lehet olyan is, hogy épp másért kell imádkozni.”
Mikor jobb imádkozni: reggel vagy este?„A katolikus kötőszó nem a vagy, hanem az is. Reggel és este és napközben, szüntelen. Nyilván, ha reggel kevesebb idő van, akkor ott rövidet, de este jó áttekinteni a napot. 10 perc olyan soknak tűnik imára, de mégsem az, ha van célom vele, van szándékom.
Mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mikor van a legjobb formában. A jó Istennek a legjobbat kellene adnunk!
Aztán néha a fáradtságunkból is jut Neki kicsi. Ha te reggel vagy fittebb, akkor reggel imádkozz, ha este, akkor este.”
Melyik a leghatékonyabb ima? „Amelyiket elmondjuk. Olyan jó, hogy vannak szentjeink, akikhez kitapasztalta az Egyház, hogy mikor kell imádkozni.” Majd Kornél atya beszélt néhány szentről, hogy mikor imádkozzunk hozzájuk, és megemlítette az elromlott autó esetét is, amikor a jobb latorhoz fohászkodhatunk. Kiemelte, hogy „csak őt avatta szentté Jézus, és nem a példás életéért. Viszont rajta keresztül megérthetjük Jézus kereszthalálát, hogy
nem a mi teljesítményünk az üdvösség, mert a teljesítményünk a hitünkből fakadó tettek, de a hitet is az Úrtól kapjuk!”
Hogyan lehet zajos helyeken imádkozni? Például iskolában vagy bevásárlóközpontokban? Erre röviden a püspök atya összefoglalta, hogy mennyi mindenért lehet imádkozni, és hogy: „az ima hozzáállás kérdése”. „Ha látsz egy szegény embert, imádkozol érte, de ha valakit elsőre kritizálnál, azt rögtön imává formálhatod.” Kiemelte, hogy bár sokféle tevékenység közben imádkozhatunk,
legyen ingyenes idő is Istennek, ami csak az imának van fenntartva.
Mi választja el a fohászt és a káromkodást? Honnantól vesszük hiába Isten nevét? „Minden a szándéktól függ. Az imádság, az mindig a kapcsolatot segíti! Ha más kifejezés helyett használnánk Isten nevét, akkor azt jobb elkerülni.”
Mit tegyünk, hogy az ima megérintse a lelkünket? – hangzott a kérdés. Mire a püspök atya felidézte, hogy vannak időszakok, melyek a hűségről szólnak, máskor viszont hagyni kell, hogy megérintse a szívünket az Úr. Ahogyan a dicsőítődalok szövegei megérintenek valakit. A horgászathoz hasonlította az imát, mert ha nem dobjuk be a horgot a vízbe, akkor biztosan nem lesz kapás. Illetve lehet, hogy egy hosszabb ima alatt csak 1-2 percig érzékeljük Isten érintését, máskor viszont annyira betölt, hogy majd szétrobbanunk. Olyankor megérezhetjük az örökkévaló szeretetet. Hangsúlyozta még azt is, hogy „néha az imádság hatékonysága nem attól függ, hogy megérintődtem-e, vagy sem.” A nagymamákat hozta példának, akik az unokáktól kapott gyerekrajzokat kiteszik, sőt be is kereteztetik néha, pedig nem is művésziek. De az teszi kedvessé számukra, hogy az unokájuk adta.
„A jó Isten előtt az imádat az teszi kedvessé, hogy te mondod, te vagy hűséges vagy tartasz épp bűnbánatot!”
Mire figyeljünk a saját szavas imánál? „Legyél a jelenben és tudd, hogy kihez beszélsz. Ebben áll az imádság ereje, hogy felfogod, kihez szól: ahhoz, aki megteremtett Téged és mindenható! Az ima végén tegyük hozzá, hogy legyen meg a Te akaratod, hogy ne csalódjunk. Istennek ugyanis szabad döntése van és 3 választ adhat az imánkra: igen, nem vagy várj. (…) Ez a legjobb nekünk, de ehhez bizalom is kell.” Felidézett egy történetet, amikor egy apuka egyszem fiánál azért imádkozott, hogy pap legyen, majd a fia megnősült és mindhárom gyermeke pap lett. Ők a Brenner testvérek, akik közül az egyik vértanú és boldoggá lett avatva! A jó Isten meghallgatta az édesapa imáját! „Legyél őszinte a saját szavas imánál!”
A személyes kérdésekre adott válaszai közül íme néhány gondolat:
„Amikor betölt a Szentlélek, Isten szeretete, akkor abból másoknak is jut!
Fontos, hogy felismerjük és megismerjük a Jó Pásztor hangját!
A hűség a jó Isten ajándéka, és nem mindig kellemes imádkozni, valamikor áldozattal jár, de ez így van jól. Mert ekkor mutatkozik meg a szereteted, hűséged!” – emelte ki a püspök atya az ifjúsági est végén.
hirdetés
