Az EWTN Igehirdető című műsorában Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök mesélt az elmúlt három évéről – azaz arról, hogy hogyan változott meg az élete azóta, hogy immáron püspökként szolgálja az Egyházat.
Martos Levente Balázst 2023 márciusában szentelték püspökké, azóta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökeként tevékenykedik. Az EWTN Igehirdető adásában beszámolt mindarról, milyen változásokat hozott az életében az, hogy püspök lett, de mindezek mellett fontos kérdésekről is szó esik, mint például, hogyan látja Leó pápa törekvéseit, merre viszi a katolikus egyházat az amerikai egyházfő.
A beszélgetés azzal kezdődött, hogy mennyi ideje már annak, hogy Martos Levente Balázs atyát püspökké szentelték. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke visszaemlékezve három évvel ezelőttre kiemelte, hogyan készült és várta újabb hivatását. „Az egyik alakalommal egy nálam fiatalabb püspök szentelésén vettem részt, ahol a prédikációban Német László belgrádi érsek, bíboros úr, ilyesfajta mondatokat mondott: ugyanaz az ember maradsz, aki voltál, ugyanazok maradnak a hibáid és a gyengeségeid is, de új szemekre van szükséged, észre kell venned, hogy meglásd azokat, akik éppen rászorulnak a jó szóra. Új fülekre van szükséged, meg kell hallanod azokat a ki nem mondott szavakat is, amelyekkel az emberek valódi vágyaikat félig rejtve, de mégis csak megfogalmazzák. Ez nagyon megérintett engem. Sokszor megtapasztaltam – a gyengeségekben is -, hogy ugyanaz az ember maradok, de pozitív értelemben is: én a püspök atyákra nagy tisztelettel tekintettem gyermekként és fiatalkoromban is, rendkívül felnéztem rájuk. Nem jó kifejezés, de a „félistent” láttam bennük, de ez nem így van és nem is várja el tőlük senki. Megmarad egy kötelezettség, felelősség a hívekért, magamért és az evangéliumért, de azt nem várja el senki, hogy csodákat tegyek vagy kibújjak a bőrömből. Szeretik a környezetemben és örömmel elfogadják, ha ember tudok maradni, miközben törekedek arra, hogy amit rám bíztak azt meg tudjam tenni.”
Martos Levente Balázs az interjúban felsorolta a különböző feladatait is, szinte még megjegyezni is nehéz:
hirdetés- a Központi Papnevelő Intézet rektora
- a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója
- az Esztergom-Budapesti főegyházmegyében a papság személyi kísérője
- az Esztegom-Budapesti főegyházmegye kulturális-, oktatási és társadalmi kapcsolatokért felelős püspöki helynöke
- az MKPK Hivatásgondozó Bizottságának elnöke
- a Máltai Szeretetszolgálat országos lelkivezetője
- a 72 Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnökségének tagja
- a Keresztény-Zsidó Tanácsnak az elnöke
Azáltal, hogy püspökké szentelték elmondása alapján sok minden változott körülötte. Továbbra is tanítja a papnövendékeket a szemináriumban, és látja azt is, mekkora változáson megy keresztül a magyar egyház például hogyan próbálják a paphiány okozta nehézségeket megoldani. „Az élet nagyon gyors változásokat hoz magával mostanában. Amennyire a helyzetet most látom egyfelől vannak örömteli és váratlan fordulatok, vannak évfolyamok, amelyekre hirtelen sok jelentkező érkezik, másfelől van egy olyan fajta kezdet, amelynek szerintem még nem látjuk igazán a végét. Más országokból érkező növendékek magyar képzése kezdődött el, és itt nem magyar ajkúakra, hanem jelen esetben főleg Afrikából érkező növendékekre gondolok. Egyelőre még nincs sok olyan egyházmegye, ahol már felszentelt Afrikából érkezett papok szolgálnak, de van már ilyen tapasztalat, amit minden bizonnyal érdemes megfigyelni.”
Szóba került Ference pápa halála, és az is, milyen reakciója volt, amikor megtudta ki a katolikus egyház új főpásztora. „Amikor Leó pápa kilépett az erkélyre, akkor egy kicsit meg örültem, mert püspökké szentelésem utáni szeptemberben volt egy találkozó az új püspökök számára Rómában, amelynek ő volt a házigazdája. Azon a tanulmányi héten tulajdonképpen sokszor találkoztam vele, nem úgy, hogy igazán beszélgettünk volna, csak néhány szót váltottunk.
Bevallom akkor gondoltam rá, hogy na hát belőle biztos jó pápa lenne, mert egy nyitott, imádságos ember.
Végül az egyház és a politika viszonyáról is szó esett. A segédpüspök elmondta, az egyháznak legfőbb feladat az evangélium terjesztése, és ezen kell munkálkodni. „Az egyháznak a saját küldetését kell folytatni. Azt hiszem nagyon fontos, hogy belülről kifelé nézzük a dolgokat, vagy kívülről befelé válaszolunk meg kérdéseket. Mire gondolok itt? Kívülről nagyon gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy miért vagy miért nem politizál az egyház. Tulajdonképpen ebben a kérdésben a magam részéről nagyon gyakran azt élem meg, hogy mindenki a saját kategóriája szerint tud csak gondolkodni. Ha egy olyan világban élünk, ahol lassan minden politika, akkor hát az egyház is politika, így tulajdonképpen bármit is csinálunk, azt csak politikailag fogják értékelni. Ha meg belülről kifelé nézünk, akkor kötelességünk, hogy a tőlünk telhető módon az emberi személy méltósága és az ember java, illetve a közjó érdekében fellépjünk. Most ezt egy nagyon kiélezett helyzetben nyilván máshogyan tudjuk megtenni, mint egy kevésbé kiélezett helyzetben.
Én a jelen helyzetet meglehetősen kiélezettnek érzékelem, szerintem nagyon sokakkal együtt.
Ilyenkor az óvatosság még inkább kötelező, tehát az Egyháznak kötelessége, hogy a saját dolgát tegye, és minden erejét arra fordítsa, hogy az evangéliumot, a jó hírt mindenkinek felkínálja, és a maga részéről egy olyan teret tudjon biztosítani, amiben akár az eltérő vélemények is találkoznak.”
hirdetés
