A 777 podcast vendége volt Greskó Zsolt asztalos, szárazépítész, akinek élete 1998-ban, fiatalon kisiklott és a bűn útjára tévedt. Húszévesen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a bíróság, ami akkor a legsúlyosabban kiszabható, 15 év letöltendő börtönbüntetést jelentett. Katolikus családban nevelkedett, mégis rossz útra sodródott: ez végül egy emberi élet kioltásáig fajult. Különös kegyetlenséggel, előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt ítélték el. A börtön falain belül talált rá Istenre, ami megtéréshez vezetett és gyökeresen megváltoztatta az életét. Zsolt ma már boldog családban él és szeretetben neveli gyermekeit. Őszintén mesélt múltjáról, a börtönben töltött évekről, a megélt belső ürességről és megtérésének sorsfordító pillanatáról.
Zsolt egy keresztény családban nevelkedett, ahol jelen volt Isten, mégis messzire került Tőle és inkább az egyenetlen, bűnös utat választotta. Arra a kérdésre, hogy miért alakult így fiatalkora, így válaszolt:
„Ami nekem akkoriban a legnagyobb krízis volt, hogy a családomban a szüleim el akartak válni. Akkor gyerek fejjel azt gondoltam, hogy elvégzem az iskolát, az asztalos faipari vizsgát leteszem. Elmegyek dolgozni és megteszek mindent, hogy az édesapám, édesanyám újra egy család legyen. Ez sajnos nagyon gyorsan kudarcba fulladt, mert nem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt eltervezzük. Ez volt az első kudarc. Ugyanakkor a családomtól megkaptam mindent, amire egy gyermeknek szüksége volt. Az iskolában szembetalálkoztam kőkeményen a világi dolgokkal – erőszak, alkohol, dohányzás. Úgy éreztem akkor, hogy szeretném ezeket megkóstolni. Aztán elkezdtem küzdősportra járni. A küzdősportnak köszönhetem azt, hogy elkezdtem találkozni éjszakai emberekkel. Bevonzott engem ez a világ, csábított a sok pénz, az, hogy nem kell sokat dolgozni, nagy ember lehetsz. Az Istentől kapott szabad akaratot pont az ellenkezőjére fordítottam.
hirdetésMost már úgy gondolom, hogy nemcsak gyermekként, de felnőttként sem lehet ebben a világban Isten nélkül megállni. Amikor ezt a szörnyűséget elkövettem, az volt bennem, hogy most ezzel az emberöléssel be tudok kerülni abba a társaságba, ahova éppen tartozni szerettem volna.”
Zsolt a gyilkosságot félmillió forintért tette, ami akkoriban nagy pénznek számított, de nem annyira nagynak, hogy egy teljesen új élet lehetőségét nyújtsa számára. Elmondása szerint a pénzen túl az motiválta, hogy ne közösítsék őt ki. Szeretett volna ebbe a körbe tartozni. Bár volt benne félelem és bűntudat is, a pillanat hevében már nem volt visszaút. A sértett gyermeke elé még nem állt oda:
„Azt gondolom, hogy ha már találkoznom kellett volna vele, akkor már megtörtént volna, de bármikor megtörténhet. Nyitott vagyok rá. Én a bocsánatkérésemet már megtettem Isten felé, és ha kell, akkor felé is bármikor szívesen meg tudnám tenni ezt.”
Zsolt több intézményben is megfordult a börtönbüntetése alatt, volt Vácon és Szegeden is. A benti életről így vallott:
„Amikor bekerülsz, ki kell állni magadért, akár ököllel, akár szóval, de nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy az állománynak ne szúrjál szemet. Abban az időben az árulókat nem szerették. Igazából végigmentem bent is a ranglétrán. Volt egyfajta tekintélyem. A bent eltöltött első 9 évem arról szólt, hogy túléljem és lehetőleg minél jobb körülmények között tudjam ezt eltölteni. Felépült bennem, hogy mit akarok az élettől és kikkel akarom ezt csinálni.
Még saját magamat is becsaptam azzal, hogy a bűnözés, az erőszak mögé bújva érhetem el azt, hogy boldog legyek. Felépült bennem egy világ és közben eltelt 9 év.
Elérkezett az a pont, ami az én mélypontomat okozta, egy nagyon jó bűnözői barátom árult el. Olyan volt ez, mint amikor a kártyavárból a legalsó kártyát kihúzzák és az egész összeomlik. Összetörtem, mert az egyik legjobb barátom árult el. Még Szegeden megismerkedtem egy lánnyal. A testvérem szerette volna, hogy a születendő gyermeküknek én legyek a keresztapja, a keresztanyja pedig az ő egyik barátjuk, Éva, aki mikor hallott rólam, szeretett volna velem megismerkedni. Üzent nekem, hogy szeretne megismerni, hiszen keresztszülők leszünk. Őszinte leszek, egy férfinak, aki teljesen el van zárva mindentől, nagyon sokat jelentett ez. Lett egy barátom, amiből egy komoly kapcsolat lett, ekkor még hátravolt 9 évem. Bár mondtam neki, hogy nyugodtan menjen és keressen mást, mert én még sokáig itt leszek. Ő erre azt mondta nekem, hogy:
„meg sem próbálod azt, hogy ez a kapcsolat működhetne.”
A legjobb barátom szabadult, és kérdezte, hogy miben tud segíteni nekem. Mondtam neki, hogy van kint egy párom, akinek, ha kell valamiben, akkor tudsz segíteni. A segítésnyújtásból egy közös gyermekük lett. Amikor ezt megtudtam, akkor minden összetört bennem. Megállt az idő. Nem volt semmi erőm. Olyan gyűlölet jött belém vissza, hogy csak a bosszú motivált. ”
Ebben a pillanatban lépett be Zsolt életébe Isten. A börtönben voltak missziós alkalmak, amiket a rabok sokszor csak üzletelési lehetőségeknek tekintettek. Gábor bácsi tartotta ezeket a missziós alkalmakat. Amikor összetört, akkor tőle várt tanácsot. Amikor meghallotta, hogy Jézus zörget az ajtón, mint egy kisgyermek, úgy állt Gábor bácsi elé és tőle kért segítséget. Amikor elmondta neki a bánatát, akkor mosolygott a szeme és azt mondta:
„Zsolt, Isten szeret téged, menj oda Hozzá, szólítsd meg Őt úgy, ahogy vagy. Neki nem kellenek az ékes szavak. Ő arra kíváncsi, ami ott belül van, a szívedben, a gondolataidban.
Az első szavaim egy mérgező szavakkal teli, kilátástalan helyzetben lévő ember szavai voltak. Gyűlölet és megtorlás szavai jöttek ki belőlem.
Felmentem a zárkába és éreztem, ha most nem szólítom meg Istent, akkor nekem nem lesz holnapom. Egy nyomasztó, sötét, rossz szellemiséget éreztem magam körül. Akkor szólítottam meg, hogy: Atyám, Istenem, kérlek, ha Te valóban létezel, mutasd meg nekem azt, hogy az a kegyelem, ami a golgotai kereszten el lett végezve, az nekem is el van készítve. Erre a kegyelemre nekem is szükségem van. Ezek után másnap már nem az az ember ébredt, aki én azelőtt voltam. Szóltak is a barátok, hogy más lett az arcom, ragyogást éreztek. Kérdezték is tőlem, hogy be vagyok-e gyógyszerezve. Láttak valakit, aki tegnap még gyilkolni tudott volna, ma meg olyan, mint egy kisbárány.”
Zsolt ma már boldog családapa, feleségével, Évával szeretetben nevelik három gyermeküket. A beszélgetésben beszél többek között a szabadulásának pillanatáról – arról, hogyan lépett ki a Kozma utcai börtön kapuján, és kik várták őt odakint. Szól a megtért egykori elítéltek közösségéről, valamint arról a misszióról, amellyel ma is segítik a büntetésüket töltőket. Végül arról beszél a legszemélyesebben, sikerült-e önmagának is megbocsátania, miután a törvényi büntetését letöltötte és hite szerint Isten már kimondta fölötte a feloldozó szót.
hirdetés
