Önismeret, párkapcsolat, szexualitás, házasság – a Papp podcastel rovatunkban Papp Miklós görögkatolikus pappal – és családapával – beszéljük át életünk különböző szakaszait. Miklós atyan néhány gondolatát el is olvashatjátok ebben a cikkben.
Ismerkedésről
Ismerkedni kötelező! Fiatalkorban, amikor az ember elindul a nagy életbe, akkor ki kell alakítania a társalkodó képességét. Az ember nem magányos lény: ha Isten úgy alakítja, akkor családos emberként, ha nem, akkor pedig a munkahelyen, baráti környezetben kell közösségben élnie. A Szentháromság képére vagyunk teremtve, serdülőkorban ezt a társas intelligenciát ki kell fejleszteni: nem rögtön párt indulunk keresni, hanem beilleszkedünk a poliszba, az emberek nagy közösségébe. Nagyon biztatnék minden fiatalt, hogy ne legyen félős és visszahúzódó, ne várja, hogy a jó Isten majd megoldja az ő ismerkedési élethelyzetét.
Bátran induljon el, merjen ismerkedni és alakítani az ő társalkodó képességét: ez alól nincs felmentés.
A döntések halasztgatásáról
Nagyon sok fiatal azért halogatja a nagy döntéseket – nem csak a házassági döntést, hanem például a gyermekvállalást -, mert azt várja, hogy abszolút legyen kész. Ez azért becsapás, mert az abszolút kész leszek, a „biztos” az a matematika területéhez kapcsolódik. A matematika és a fizika területén az a biztos, amit nélküled is be lehet bizonyítani és nélküled is igaz. Egy döntést neked kell elkezdeni: hiba ha arra vársz, hogy valaki mondja már meg, hogy kössél-e házasságot, mert ez a pont sosem fog eljönni. Érettnek kell lenni a nagy döntésekhez egy bizonyos szintig, de az is igaz, hogy minden ilyen döntésbe kicsit zölden ugrunk bele. Ehhez kell egy bátorság, egy kockázatvállalás, ha ez nincs meg, akkor az ember eljut a döntés küszöbéig és ott várakozik és közben megy az idő.
A döntéseknél a biológiai síkot komolyan kell venni, akár családalapításnál, de más területen is.
Az időt, a pszichés adottságunkat, a testünket komolyan kell vennünk. Ha az emberben van egy alapvető érettség, tudja tartani a szavát, van egy erkölcsi tartása, a munkahelyén is megállja a helyét, akkor kezdjen neki nyugodtan a házasságnak és a családalapításnak. Soha nem válunk éretté házasságon kívül a házasságra. Gyakran kérdezik tőlem, hogy „Atya, hogyan vállaljak gyereket, hiszen még én is gyerek vagyok?” De amíg a gyermeked nem lesz az öledben, addig sosem válsz érett szülővé. A gyermek hat majd vissza rád, menetközben érünk meg rá. Legyeny meg persze egy alapvető emberi érettség, de ne várjon el magától abszolút érettséget.
A szülői mintákról
A teológia azt tanítja, hogy a személy létünk a zigóta állapotától kezdődik, amikor a szülők „összerakják” a zigótát, Isten akkor adja a lelket. Ez egy csoda. A dogmatika hivatalos tanítása, hogy a lelkünket, a személyünket nem a szülők adják, tőlük „csak” a géneket kapjuk. Az Egyház tanítása szerint a teremtő Isten akarata, hogy te pont az lettél aki. Ez azt is jelenti, hogy jobban az Isten kezében vagyunk, mint a szüleinkében. Az „A-terv” az, hogy a szülők szeretetettel felnevelnek, jó mintát adnak és elindítanak az életben és ezt visszük is tovább.
De ha sajnos úgy alakul, hogy rossz mintát kapunk a szüleinktől, akkor is azt mondom, hogy te jobban az Isten kezében vagy, mint a szüleidében.
Ezért nem fogadom el azokat a hivatkozásokat, hogy „engem elrontottak a szüleim”, vagy hogy „a szüleim hogyan ordítottak egymással, ezért én nem hiszek a házasságban”. Ezekben én nem hiszek, ez hárítás. Jól vagy te akkor is megteremtve, persze az lehet, hogy kell egy szakszerű segítség helyrehozni a mintákat. A Biblia egyik fontos mondata, hogy az ember elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik – ebben az is benne van, hogy az apjának és az anyjának a rossz mintáit is otthon hagyja. Te nem vagy egy életen át a szüleid foglya, ha túl komolyan vesszük az empirikus pszichológiát, akkor a bilincseket is túl komolyan vesszük és emiatt hárítunk.
De ez nem igaz, jó a teremtés, a zigóta állapotodtól kezdve téged a teremtő Isten akart. Igen, téged.
Vegyes házasságokról
Nyilván több a hasonlóság, ha egy katolikus egy reformátussal köt házasságot, mintha egy ateistával teszi meg. De a legszerencsésebb, ha tudnak együtt áldozni, szentgyónáshoz járulni. Ugyanakkor, ha egy katolikus reformátussal, evangélikussal, ortodox emberrel köt házasságot, Isten éltesse őket: Krisztus ugyanaz, az erkölcs ugyanaz, a Biblia ugyanaz, tehát sokkal több a hasonlóság. Viszont a legszebb „ragasztó” az Eucharisztia, ami összerak mindent: a morzsákból az Isten kenyeret rak össze. Egy házasságot annyi minden tud gyengíteni: az én bűneim, a párom bűnei, a világnak a bűnei. Egész héten külön munkahelyen vagyunk, lehet hogy a gyermekeinkkel külön városban is tartózkodunk, amikor viszont együtt áldozunk vasárnap, akkor ez megint összeragaszt minket. Ez egy isteni ajándék.
Ha lehet, akkor olyat válassz, akivel tudsz együtt áldozni.
De ha ez nincs is meg, a közös spiritualitás az nélkülözhetetlen. Régen erre legyintettek, hogy „nem baj, csak rendes legyen”. Ma már nem legyintünk. A házasság a legteljesebb életközösség, azaz legyen közös a spiritualitás is: annál gazdagabbak, boldogabbak lesztek és annál teljesebben élitek meg a Szentháromságos szeretetet. Milyen már az, hogy te egyedül jársz templomba, egyedül ünnepled a karácsony tartalmát, te meg szeretnéd kereszteltetni a gyermeket, de a párod szívja a fogát? Ha nem közös a spiritualitás, akkor rengeteg feszültség előre borítékolható.
Öltözködésről, igényességről
Fontos az igényes öltözködés és még csak nem is a szerelem és a párod miatt, hanem Isten miatt. Te Istennek egy szép teremtménye vagy – főleg a nők, mi férfiak csak igyekszünk. Annyira kell a mai racionális világba a szépség, az igényesség, hiszen ez liturgia. Az embertársak tisztelete miatt is fontos, hogy ápolt vagyok, igényesen öltözködöm, sportolok, vigyázok a testsúlyomra. A párkeresésnél pedig azt kell figyelembe vennünk, hogy a belső értékek nem látszanak: az nem látszik, hogy milyen nagyszerű feleség és anyuka lesz, nincsen a homlokára ráírva. A homlokára az van ráírva, hogy zsíros a haja.
Fontos a csomagolás, a virágot a méhecske akkor veszi észre, ha színes.












