„A pap nem Superman, hanem csak egy ember, akit Isten meghív a szolgálatra. Ha mások megérzik ezt a közvetlenségét, talán Istenhez is jobban tudnak majd kapcsolódni” – vallja Rónaszéki János, vagy ahogy a legtöbben hívják, Janó atya. Sitku Tibor teológus, lelkipásztor podcastjában beszélgettek többek között Ferenc pápa karaktergyilkosságáról, a paphiányról, a meleg párok megáldásának kérdéséről, a sztárpapság veszélyeiről. Érzékeny témák, őszinte válaszok.
Óriási a paphiány, és ritka, hogy egy hozzád hasonló fiatalembert látunk reverendában. Hogyan tekintenek rád a hívők, illetve az ismerőseid? Csodabogár? Példakép?
Teljes mértékben alá tudom támasztani, hogy hatalmas paphiány van. A 2000-es évek óta a magyarországi papság száma majdnem a felére csökkent. Ez nagyjából 1000 főt jelent, és ez nagyon kevés. Amikor én elkezdtem a papnevelő intézetet, 45-en voltunk az esztergomi szemináriumban, ma pedig csak 16-an vannak. Ez majd beindít új folyamatokat, át kell alakítani az egész egyházi rendszert, jobban bevonva a világiakat, a nem papi szerepben lévő hívőket.
Mégsem érzem magam csodabogárnak, és azt gondolom, hogy mások sem így tekintenek rám, mert azért az embereknek – különösen az idősebbeknek – van tapasztalata arról, hogy papok mellett nőttek fel, és hálásak, hogy van még olyan, aki ezt be tudja vállalni. Nem vagyok egyedül, több más fiatal pap kezdte el mostanában a szolgálatot, és fiatal lendülettel igyekeznek csinálni. Lehet, hogy kevesen vagyunk, viszont lehet, hogy pont elég az a fajta lelkület van bennünk, ami a mai világba kell.
hirdetésNem félsz attól, hogy belőled is „sztárpap” lesz, mint egykor Hodász Andrásból vagy Bese Gergőből? Hogy olyan magas hullámra kerülsz fel, ahonnan csak leesni lehet?
Dehogynem, viszont fontos pár alapot tisztázni. XIV. Leó pápa a megválasztását követően szinte egyből találkozott a média képviselőivel, és hangsúlyozta, hogy mekkora szükség van a mai világban a média, illetve az internetes felületek használatára. Tehát egyházként, és fiatal papként is muszáj benne lenni a médiában, és muszáj ezeken a felületeken is az emberekhez szólni, ezt nem tudjuk elkerülni.
Viszont azt kell nagyon megvizsgálni, hogy mi van a központban. Én vagyok a központban, az én személyiségem, hiúságom, vagy pedig az az üzenet, amit át szeretnék adni. Ott tudják a fiatal papok elrontani a dolgot, hogy nem csapatban dolgoznak. Én mindig figyelek arra, hogy bármit csinálok, ne az én tevékenységem legyen a középpontban, hanem egy csapatmunka, valamilyen közösségi dolog. Így ez már egy közös siker lesz, és nem egy egyéni karrierút dédelgetése.
A másik, hogy a nagy papi kilépéseknél sajnos szinte mindig felszínre került a homoszexualitás. Ezt azért hoznám ide, mert a katolikus papnevelési dokumentum úgy fogalmaz, hogy olyan személyeket, akik homoszexuális hajlammal rendelkeznek, nem lehet felszentelni. Sajnos ha valaki magában hordoz egy belső bizonytalanságot e kapcsán, és ezt eltakarva a médiába menekül, ott próbál egy másfajta képet önmagáról felmutatni, mint ami az ő belső valósága, az egy idő után szét fog robbanni.
Hitelesnek kell lenni, azt kell mutatni kifelé, aki én vagyok, és nagyon fontos rendberakni a belső dolgokat, mielőtt az emberek elé állnék.
Fotó: Katona Flóra
Ferenc pápát sokan liberális pápának nevezték, de te korábban úgy fogalmaztál, hogy „Ferenc pápa karaktergyilkosság áldozata lett”. Nem találsz semmi jogosságot a kritikákban, amelyeket Ferenc kapcsán felhoztak?
A média volt az, ami karaktergyilkosságot követett el ellene. Mind a liberális, mind a konzervatív oldalról voltak itt Magyarországon is ebben hatalmas hibák és mulasztások. Ferenc pápát ugyanis betették egy liberális skatulyába – itthon és más országokban is –, ahonnan nagyon nehéz volt kitörni. Viszont kevesen vették a fáradságot, hogy valóban elolvassák, hogy Ferenc pápa mit mond a beszédeiben, az enciklikáiban, a leveleiben.
Csak az jutott el az emberekhez, ami a média szalagcímeiben és az összetákolt cikkeiben megjelent, és ezek sokszor gyökeréig kiforgatták, amit ő akart valójában mondani.
Ő sokkal közvetlenebbül kommunikált, mint bármelyik pápa elődje. Sokszor félretette a megírt beszédet és a saját szavait használta, odament az újságírókhoz beszélgetni, filmet készítettek róla – tehát rengeteg felületet adott arra, hogy aki vissza akart élni ezzel a bizalommal, az meg is tehette.
Ferenc pápának volt egy mondata, ami az egyik kedvencem: „Szívesebben látok egy olyan egyházat, amelyet baleset ért, bepiszkolódott, miközben kiment az utcára, mint egy olyat, ami belebetegedett a zártságába és a biztonságába, mert a saját kényelméhez ragaszkodott.”
Beszéljünk a Fiducia supplicans nevű dokumentumról, amely arról híresült el, hogy ebben Ferenc pápa lehetővé tette az azonos nemű párok megáldását a katolikus egyházban. Te hogy látod ezt az enciklikát?
Ennek a dokumentumnak van egy előzménye, mégpedig a német egyház helyzete, ahol épp egy megújulási folyamat megy, és lassan egyházszakadás szélén állnak. Németországban katolikus templomokban katolikus lelkipásztorok esküvőhöz hasonló módon már évek óta összeadnak meleg párokat – mindenfajta engedély és az egyház jóváhagyása nélkül. Mivel ezek a visszaélések vannak, kérték Ferenc pápát, hogy adjon ki egy tisztázó dokumentumot, hogy milyen áldás adható és milyen nem. Így született meg a Fiducia supplicans, amely a 70 százalékában teljesen megismétli az addig bevett katolikus tanítást, elmondja, hogy a házasság egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata és a szexualitás csak ebben a kapcsolatban képzelhető el. Kimondja azt is, hogy a megvalósult homoszexualitás bűn.
Korábban az áldásokat csak arra alkalmaztuk, hogy jóváhagyjunk valamit, vagyis egy jó dologra Isten áldását kérjük. Ferenc pápa viszont egy újfajta áldásnak a fogalmát vezette be azzal, hogy olyan helyzetekben ad lehetőséget a lelkipásztori áldásokra, amelyek rendezetlenek, az egyház által bűnnek tituláltak. Ide nemcsak a meleg párok, hanem az elvált-újraházasodott párok is tartoznak.
Ezzel az áldással nem jóváhagyjuk azt a kapcsolatot, amelyet megáldunk,
hanem éppen Istennek az áldását kérjük ebbe a kapcsolatba, hogy valahogy ez a két ember megtalálja ennek hatására az Isten útját. Nagyon fontos, hogy ez nem esküvő keretében hangozhat el, hanem csak személyes kísérés során.
A teljes podcast-adást itt megnézheted:
hirdetés
