Mit jelent ma férfinak lenni? Hogyan határozza meg az apával való kapcsolat egy fiú útját a felelősségteljes férfilét felé? Milyen szerepe lehet ebben a beavatásnak és miért fontos az atyai áldás? Az Agapé erről szóló adásából szemlézünk három fontos kérdést, és a vendégek arra adott válaszait.
Mit jelent férfinak lenni? Miben ragadható meg az, hogy férfi valaki?
Bálint Balázs, szülész-nőgyógyász: Több ilyen tulajdonság van, például a felelősségvállalás. Azért hoztam fel ezt először, mert azt látom, hogy ez nincs, nehezen vállalnak felelősséget a mai fiatal fiúk. Először csak a párja, majd egy család életéért kell felelősséget vállalni. Példaképnek kell lenni.
Rózsa Dániel, a Férfisátor Egyesület titkára, ügyvéd: A férfinak belül van a súlypontja – ezalatt azt értem, hogy nem a külső elvárások, a környezeti hatások vagy a szülői minták a meghatározók, hanem tudja, hogy honnan jött és hogy hová tart. Tudja, hogy mi az életének az igazi értelme, oka. Ha belül van a súlypontja, akkor tud stabilan állni és betölteni azt a hivatást, amire rendelve van.
Bolyki László brácsaművész, lelkigondozó: Én is azt gondolom, hogy sok mindenből áll a férfiasság, de
hirdetésa férfi világba való belépőszint, amikor átadtam az életemet valakinek vagy valaminek – tehát már nem önmagamnak élek.
Itt kezdődhet a férfi, odáig kisfiú.
Uzonyi Barnabás baptista lelkipásztor: Ha már megvan ez, akkor képes vagyok áldozatot hozni. Képes vagyok vérezni érte, bekoszolni a kezem jó értelemben, és nehéz döntéseket meghozni. Kisfiúként a könnyű döntések felé fordulunk, menekülünk a konfliktusok elől, míg férfiként vállalunk valamit, ami lehet, hogy csak hosszútávon fog megtérülni.
Mennyire élünk apahiányos társadalomban?
Bolyki László: A férfivilágba való belépés nem automatikus. Évezredeken át ez úgy történt, hogy az idősebb férfiak ebbe behívták és beavatták a kisfiúkat, körülbelül 12-14 éves korban. Nonszensz azt mondani, hogy „bezzeg a mai fiatalok”, hiszen a fiatal egy gyümölcs, amely egy fán lóg. Én, a szülő vagyok a fa, és szidom a gyümölcsöt? Belőlem nőtt ki. A mi generációnk üressége, a posztmodern értéktelenség az, amiből kinőtt egy most már kétségbeejtően nagy bajban lévő generáció. Egyre többen veszik észre, hogy határok és értékek nélküli a fiatal generáció – de nem ők a hibásak! Hosszú ideje nincs valódi értékátadás, amiért egyébként már az én apám sem hibás, hiszen ő sem kapta meg. Vissza lehetne menni körülbelül az ipari forradalomig, amikortól a fiúk és az apák nem együtt nőnek fel.
Rózsa Dániel: Nagyon egyetértek, hogy a beavatásnak, a férfi létbe hívásnak az elmaradása egy súlyos adósságunk, meg már sokszor mi is így nőttünk fel. Az archaikus társadalmak a mai napig így működnek, hogy a fiúból, az értelenből férfit „kreálni” feladata a férfi közösségnek. Ez a nyugati társadalmakban teljesen kimaradt. A nők esetében ez valószínűleg könnyebb, hiszen őket a biológia emlékezteti, hogy mi a rendeltetésük, legyen szó menstruációról vagy szülésről. Ezek mind olyan traumák, amelyeken a nő átmegy és így beavatódik abba a szerepbe, ami az övé. Ha a férfiakat nézzük, azt látjuk, hogy a traumákat ma nagyon gyakran megspórolják, a fiúk vattába csomagolva járnak-kelnek.
Uzonyi Barnabás: Elég sok fiatal között mozogva én azt látom, hogy
nevetségesen kevés az, aki azt tudja mondani, hogy az apukájával volt bármilyen szintű lelki kapcsolata.
Ebben szerintem mi vagyunk a felelősek, ha megnézzük, hogy napi 3-4 perc minőségi időt töltünk átlagosan a gyerekekkel. Ha visszamegyünk néhány évtizedet, akkor így nézett ki a helyzet: tegyük fel, hogy apukám hegesztő volt, akkor én is az leszek. Hiszen ő a hegesztő, és neki van egy óriási élettapasztalata, amibe engem behív és megtanít, hogy egyszer olyan jó hegesztő legyek, mint ő. Mostanra viszont kapunyitási pánik van: „minek legyek hegesztő, ha bármi lehetek a világon?”. Könnyebb volt, míg egy dolog lehetett, mint a mai nihil, hogy „ha bármit tudnék csinálni az életemmel, akkor minek kezdjek neki bárminek?”.
Fotó: Dreamstime.com
Nektek volt olyan karakter vagy történet a Bibliában, amely segített jobb apának lenni vagy segített abban, hogy segítsetek a gyereketeknek jobb férfivá válni?
Bálint Balázs: „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Ef 6,4) Ez egy nagyon erős utalás arra, hogy az ember önkontrollt gyakoroljon. Ez a tanács nekem sokszor eszembejutott.
Uzonyi Barnabás: Bár nem apa és fia, de Mózes és Józsué nekem nagyon sok inspirációt adott. Mindig szeretem magam beleképzelni a bibliai történetekbe. Ha mondjuk én lennék Józsué és ott lennék a Jordán partjánál, tudva azt, hogy kitől vettem át a stafétabotot, akkor nagyon sok felismerés lehet abban, hogy nem kell megvalósítsam az elődeim útját. Tehát Mózesnek ketté kellett választani a tengert, de nem ment be az Ígéret földjére, míg Józsué nem választotta ketté a vizet, viszont bement az Ígéret földjére. Nekem sokat adott az a történetben, ahogy Mózes egyre nagyobb terhet tett Józsuéra, míg parancsba adták neki, hogy légy erős és bátor. Szerintem ez zseniális.
Rózsa Dániel: Nekem Dániel jut eszembe. Nagyon meghatározó volt, amikor először ráeszméltem, hogy az angyal megerősíti Dánielt és azt mondja, hogy „te kedvelt férfiú vagy” – ez az ige akkor nagyon mélyre ment. Őt tehát mindenképp férfi ideálnak tartom. De Ábrahám is fontos, benne mindig csodáltam, hogy már idősként ki kellett menni a földjéről Isten felszólítására, aki új kalandra hívta. Ő pedig beleállt, tudott kockáztatni, és hallgatott az atyai, isteni szóra.
Bolyki László: Pál mondta a fiatal Timóteusnak, hogy „Amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (2Tim 2,2) Pál egy egész életláncolatot néz.
Tudjuk továbbadni az értékeinket, amit majd a fiaink is tovább tudnak adni – akkor vagyunk a legjobb helyen.
A teljes adás:
