Hogyan alakult Bergoglio bíboros, az argentin jezsuita útja a pápai trónig? A béke embere? Reformer? Miként tekint majd az utókor Ferenc pápára? Milyen kapcsolatot ápolt a magyarokkal Buenos Aires-i papi időszakában és pontifikátusa alatt? Ezekről is beszélgettek a Reflex podcastben Horváth Zoltán kanonokkal, a budapesti pápai misék liturgiafelelősével és Ernyey Áronnal, a magyarországi pápalátogatások rendezvényigazgatójával, a Szent István-bazilika gondnokságának intézményvezetőjével. A podcast legérdekesebb gondolatait szemlézzük.
Ki volt Bergolio atya, argentin jezsuita bíboros, aki aztán eljutott a pápai trónig?
Horváth Zoltán: Egy olasz emigráns családból származik, akik Argentínába emigráltak, mint ahogyan Európából nagyon sokan a múlt században, de ő már Buenos Airesben született, és ebben a családban nőtt fel, tehát számára a spanyol mellett az olasz is anyanyelvnek számított. Jezsuita szerzetes lett és pap, de nem igazán tetszett az édesanyjának ez a döntés. Bergolio egy lelkipásztori pillanat, egy bűnbánat szentségében való pappal beszélgetés során érezte, hogy a Jóisten őt hívja, és neki erre az útra kell lépnie.
Tíz év múlva szentelték pappá, nyilván a jezsuitáknál a felkészülés azért az nem egy-két éves, hanem hosszabb időszakot jelent. Ő akkor egy időre át is került Európába, hiszen Németországban tanult teológiát, és ott végezte a tanulmányainak egy részét, de nem igazán érezte jól magát Európában. Azt mondta, hogy amikor este becsukja a szemét, akkor Buenos Airest látja maga előtt Németországban.
II. János Pál pápa nevezi ki érsekké Buenos Airesben, de jellemzője marad érsekként is az egyszerűség, a szerénység, a szegényekkel, a perifériára szorultakkal való kapcsolat, valamint a más vallásokkal és a más keresztény felekezetekkel való kapcsolat. Aztán szintén II. János Pál nevezi ki őt bíborossá is. Kap a Vatikánban különböző beosztásokat, funkciókat, amelyeket a bíborosok szoktak ellátni, de ő bíborosként is megy otthon a nyomornegyedekbe misézni, és elhatározza, hogy 75 évesen, mikor a lemondásunkat be kell adni, ő is be fogja adni, és nyugdíjasként olyan nővérekhez fog menni, akik nyomornegyedben látnak el szolgálatot, és ő is egy ilyen helyen fog élni nyugdíjasként. De végül, mint tudjuk, ez nem így történt, mert pápává választották.
hirdetésNevezték őt reformernek, formabontónak vagy sablontörőnek, de hogy látták őt a katolikus hívek világszerte?
Ernyey Áron: Mindenképpen hozott egy új színt, és ebben a legfontosabb a határozottan képviselt egyszerűség mellett a kommunikációjában volt. Az, hogy mert nyitni, hogy közel akart menni az emberekhez, hogy a hirtelen jött ötleteit bátran merte megvalósítani.
Nem sokkal azután, hogy pápává választották, egy kis, jelöletlen személyautóban egyszer csak kiment Rómába, és a környezete és a biztonságiak megrökönyödésére elhagyta a Vatikán falait, és közel ment az emberekhez. Ez az egész pápasága során megmaradt. Amikor készültünk a látogatásaira, akkor a csapata felhívta a figyelmet, hogy a Szentatya programjainak a szervezése során az a kihívás, hogy
ő egy olyan vezető, aki nem szeparálódni akar az emberektől, hanem pont, hogy közel szeretne hozzájuk lenni, találkozni szeretne.
Ezt mindvégig megtartotta, és odafordult bátran mindenkihez, ami valóban krisztusi magatartás.
H. Z.: Biztos, hogy voltak olyanok egyházon belül is, akik azt mondták, hogy egy pápa nem viselkedhet így. Minden vasárnap a déli imádság, az úrangyala imádság előtt egy pár szót szólt a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokhoz, látogatókhoz. Ilyenkor elkezdett mesélni sztorikat a Buenos Aires-i lelkipásztori életéből, de szóltak neki, hogy ő most már az egész világ egyházi vezetője, ne a régi személyes sztorijait mondogassa, azok nem ide valók. Ezt borzasztó nehezen viselte. Tehát biztos vagyok benne, hogy volt, akinek ez nem tetszett, hogy ennyire közvetlen. Nyilván a biztonsági szolgálatnak sem, akiknek vigyázniuk kellett rá.
E. Á.: Mindenesetre az emberek viszont azt érzékelték ezek által, hogy közülünk való, hogy pápaságával nem felejtette el azt, hogy ő is ember. Ezért is volt ezeknek sokkal markánsabb üzenete, mint elsőre gondoljuk.
Ferenc pápának háromszor volt magyar vonatkozású látogatása. Ebből kettő magyarországi, a harmadik pedig a 2019-es csíksomlyói búcsún való részvétel és misézés, amit ő maga magyar miseként aposztrofált. Milyen volt viszonya a magyarokkal, és milyen volt a hozzáállása a nemzetünkhöz, amit Önök tapasztaltak a magyarországi látogatások során?
H. Z.: Ismerte a Buenos Aires-i magyar közösséget, nővéreken keresztül, akikhez ő papként járt misézni. Volt egy nagyon érdekes sztori még az Eucharisztikus Kongresszus kapcsán, amikor annak a zárómiséjére érkezett Budapestre. Előre szóltak, hogy fognak jönni Argentínából, ebből a magyar közösségből, akiket a pápa ismer, és kérték, hogy adjuk át bíboros úrnak az üzenetet, hogy majd a pápamobillal, amikor körbemennek az emberek között, akkor ők argentin zászlót fognak lobogtatni. Kérték, hogy szóljon a bíboros úr a pápának, hogy ott azok az argentin zászló alatt magyarok, és Buenos Airesből jöttek. Akkor a pápa hátrafordult, és fölsorolta a családok neveit, akik Buenos Airesben aktívan a magyarokat összefogták, tehát kapásból tudta, hogy kik vannak ott a téren. A magyarokhoz fűződő kapcsolata innen indul.
E. Á.: Ferenc pápa 2021-ben mindössze hat órát töltött Magyarországon, de azt gondolom, hogy az egy meghatározó hat óra volt. Sokáig, ahogy szerveztük a kongresszust, nem volt még biztos, hogy jön a zárómisére, de utána nagy örömünkre szolgált, hogy igent mondott.
Mi azt láttuk ott, hogy nagyon jókedvű, nyitott, és a későbbi visszajelzései alapján nagyon jólesett neki ez a túláradó szeretet, amit érzett a Hősök terén és az Andrássy úton. Amikor ott körbement a pápamobillal, akkor egy olyan hangulat fogadta, amely kifejezetten megérintette. Biztos ez is része volt annak, hogy utána meghozta a döntést, hogy 2023-ban országlátogatásra érkezik. Ekkor Budapesten belül három nap alatt nagyon sok helyet meglátogatott, sok témában megnyilvánult. Azt gondolom, hogy a 2023-as program csak megerősíthette őt abban, amit 2021-ben tapasztalt: hogy nem lankadt a lelkesedés.
A Szentatya egy olyan karizmatikus személyiség, aki kinyitja az emberek szívét, mindenki mosolyra fakad tőle.
A menekültek megsegítése, a béke hangsúlyozása, a családok védelme – mi a lelki, szellemi hagyatéka a 266. katolikus egyházfőnek?
H. Z.: Ő valóban meg tudta nyitni az emberi szíveket, és a szívekben az Istennek az irgalmát, jóságát, szeretetét továbbadta egy olyan világban, amelyik meggyőződésem, hogy nagyon fogékony erre. Ez sugárzott belőle, és mindig hatással volt arra, akivel találkozott. Több ilyen találkozásnak voltam szemtanúja, és
olyan meglett férfiak, vagy biztonsági őrök álltak mellettünk, akiknek folytak a könnyei.
Ezt váltja ki az a szeretet és az az igazság, amit mindannyian érzünk a szívünk mélyén, de a világ úgy rányomja a maga hajszáját, a maga érdekeit, a maga kívánalmait, amivel teljesen kiüresít és kizsákmányol bennünket – Ferenc pápa ezt nem hagyta.
Ha 20-30 év múlva visszatekint majd az utókor, akkor mit fog látni Ferenc pápából a keresztény- és az egész világ szempontjából?
E. Á.: Én azt gondolom, hogy vannak az ő életének és a tevékenységének olyan üzenetei, jelei, amik nehezen visszaváltoztathatók. Például az egyszerűségre való törekvést ő fel merte vállalni, és innentől kezdve ez egyfajta példa is lehet, meg felhatalmazás is arra, hogy szabad a Vatikánban ezt felvállalni.
Azért a 12 év pápai szolgálatából sok mindent fognak idézni is, ilyen akár a teremtésvédelem, akár a szegényekhez való fordulás. Mindenkivel, akivel csak beszéltünk – és ezt a saját magam nevében is mondom – a vele való személyes találkozás volt meghatározó. Nekünk a családunkkal volt lehetőségünk találkozni vele az Arénában, és bár ott volt még 11 ezer ember a csarnokban, de abban a pillanatban, amikor odamentünk, olyan volt, mintha nem lett volna. Annyira éreztük, hogy a saját szívét kinyitotta és mi is kinyitottuk felé. Az emberekhez való fordulás, és ennek a módja annyira meghatározó az ő személyiségében, hogy ezek a személyes találkozások tovább fognak élni.
Megüresedett a pápai szék. Mi történik most? Ki vezeti átmenetileg a Vatikánt, hogyan kell elképzelni a temetési szertartást, a konklávéig vezető utat és az új pápa megválasztását?
H. Z.: Amikor a pápai székben nincsen senki, az úgynevezett camerlengo bíboros irányít, mert hiába volt vatikáni államtitkár, aki mondjuk a pápa első helyettese a vatikáni államban, az a pápa halálával megszűnik. A camerlango azt jelenti, hogy a bíborosi testület feje, vezetője. Tehát a bíborosi testület vele vezeti most az egyházat, de semmilyen lényeges dologban nem hozhatnak döntést, és pláne nem hirdethetnek ki valamit, ami az egész egyházat érinti. Az ő dolga elsősorban az, hogy a pápa temetését megszervezze és lebonyolítsa, a bíborosokat összehívja, tanácsot kérjen, majd megszervezze a pápaválasztást. Az ő funkciója egészen addig tart, míg a pápa, akit megválasztanak, azt nem mondja, hogy vállalom. Ezzel ér véget ennek a bíborosnak a feladata.
A temetéssel kapcsolatban minden pápa rendelkezhet, hogy mit szeretne.
Ferenc pápa azt kérte, hogy a Santa Maria Maggiore-bazilikában temessék el, ahová ő minden látogatása előtt és után elment egy imádságra,
és kérte a Jóisten után Jézus édesanyjának, Máriának a közbenjárását és segítségét. A Szent Márta-ház kápolnájában volt felravatalozva, oda a személyes munkatársai és a családtagjai mehettek. Szerdán helyezik ki a Szent Péter-bazilikába a ravatalt, akkor bárki odamehet és bárki tiszteletét nyilváníthatja. Ahogy nyilvánosságra hozták, szombaton lesz a temetése 10 órakor. A Szent Péter téren lesz a szertartás, majd pedig átszállítják a Santa Maria Maggiore-bazilikába és ott helyezik örök nyugalomra.
