A napokban volt vendége Gulyás Mártonnak a Partizán műsorában Német László bíboros, belgrádi érsek, akit a kórházi kezelésre szoruló Ferenc pápáról kérdeztek, illetve egy esetleges konklávé menetéről és annak hátteréről. A műsorvezető kitért a Konklávé című filmre is, amelyet 2024 végén mutattak be a hazai mozikban. A belgrádi érsek elmondta véleményét a szóban forgó filmről és egy esetleges konklávé menetéről.
Német László bíboros úr elfogadta a Partizán műsorának meghívását, hogy Ferenc pápa személyéről és egy esetleges pápaválasztás menetéről beszéljen. A műsorvezető az interjú elején megemlítette a Konklávé című filmet és annak hitelességét kérdezte a bíborostól, feltételezve, hogy mint egyházi személy a filmben megfogalmazottakat cáfolja. Német László viszont nem várt véleményt fogalmazott meg:
“Láttam a filmet és nagyon tetszett, szerintem elég jó képet adott a Vatikánról” – véleményére még Gulyás Márton műsorvezető is felkapta a fejét. Ezen mondatok azonnal megütötték a fülem; bár a bíboros úr kitért a dokumentarista jellegére, mint például az előkészületek, az eskütétel, a jelöltek keresése, némi hiányérzetem támadt a véleménye után, sőt.
hirdetésUgyanis a Konklávé volt az a film, amelynek a végén teljesen elborzadtam.
Tulajdonképpen már az alkotás megnézése közben is voltak számomra teljesen képtelen jelenetek. Nagyon vártam, hogy a belgrádi érsek úr is elmondja ezeket az elborzasztó jeleneteket, gondolatokat és témákat, amelyeket a film elénk tárt. Ez viszont az interjúban sajnos nem hangzott el. Ami után, ha valaki még nem látta volna eddig ezt az alkotást, most majd biztosan megnézi, hiszen ha egy bíboros is jó filmnek tartja, akkor biztos érdemes megnézni, mert hiteles képet ad a pápaválasztásról és a Vatikánról.
Bár Német László bíboros úr sok más témában is kifejti véleményét a vele készült interjú során, én kimondottan a Konklávé című filmmel kapcsolatos nézetére szeretnék fókuszálni. A film egyébként hordoz magában művészileg és szakmailag értékelhető dolgokat is, például a színészek kimagasló színvonalú játéka ilyen, illetve maga a hangulata is.
Ugyanakkor a film mondanivalója és üzenete már sokkal inkább kétségbeejtő.
Nem szeretnék pálcát törni a frissen kinevezett bíboros felett, sem pedig a véleményét kétségbe vonni, de szeretném leírni őszintén a filmmel kapcsolatos aggályaimat és véleményemet. Mert hiányoltam az elmarasztaló ítéletet a film üzenetét illetően. Született már egy írásunk, amely szintén foglalkozott a film egyházellenességével, de nem lehet elégszer elmondani és leírni, hogy milyen sunyi módon van belecsempészve az LMBTQ és ehhez hasonló progresszív gondolatok.
Van egy jelenet, ahol az egyik esélyes bíborost úgy semmisítik meg, hogy a konklávé idején szolgáló apácák közül kiderül, hogy az egyik a szeretője volt és van egy közös gyerekük is.
Ez egy jó film tud lenni?
Előfordulhat ilyen egy az egyházról és a pápaválasztásról szóló filmben? Elő. Sajnos. Láthatjuk a filmben, ahogyan láncdohányos bíborosok egyik cigarettát a másik után szívják. Egymás múltjának sötét foltjairól való beszélgetések folynak, ezzel befolyásolva a választás kimenetelét. Háborúként értelmezik a filmben a pápaválasztást. Ez így vajon valóban hiteles képet ad a vatikáni működésről? Szerintem nem. Sőt, pont egy téves és torz képet ad a Szentszék működéséről.
Olyan képet mutat a film, amilyen a világunk: szennyesen kavargó káosz.
Pedig valójában a misztériumról, a hitről és Krisztus földi helytartójának megválasztásáról kellene szólnia, magasztos módon. Ezzel szemben a megosztottságról szól, amelyben még az egy Istenben való hit, Jézus Krisztus követése sem tud konszenzust teremteni a bíborosok testületében. Én hiszem azt, hogy ez nem így van. Nem lehet így, mert akkor már rég szétesett volna ez a több ezer éve szilárdan álló világegyház.
Ami viszont a csúcspontja az filmnek – és most spoiler következik -, hogy érkezik a konklávéra egy fiatal bíboros, akiről senki nem tudott eddig semmit, mert inkognitóban szolgált egy olyan területen, ahol nagyon erős a keresztényüldözés. Ebből már lehetett sejteni, hogy központi figurája lesz majd a műnek. Be is igazolódik a sejtésem, mert a film végén teljesen váratlanul ezt a fiatal ,,gyanús” bíborost választják meg új pápának, aki az Ártatlan nevet választja magának.
A film utolsó negyedórájában derül ki róla, hogy tulajdonképpen ő egy nő.
Elmeséli, hogy egy vizsgálat során kiderült, hogy méhe van, de nem műttette meg magát, mert úgy gondolja, hogy olyannak kell maradnia, amilyennek Isten teremtette. Ez volt az a pont, amikor nem tudtam, mit kezdjek magammal a moziterem székében ülve. Szépen beszivárogtatták a filmbe a mai progresszív gondolkodás vezérfonalait. Nem véletlenül kapta meg a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscar-díjat sem.
A filmből kimaradt a lényeg:
„Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16, 18-19)
A kérdés ezek után természetesen költői: lehet-e jó filmnek nevezni a Konklávé című alkotást?
hirdetés
