Olga tartalomgyártó, az Olga Lengyel nevű YouTube-csatornán a lengyel-magyar barátság jegyében készít izgalmas videókat, sokszor humoros formában. A Varsói Egyetem magyar szakán tanult, pár éve Magyarországra költözött, létrehozta a Lengyel-Magyar Alapítványt, melynek elnöke. Hogy miért zárja szívébe egy lengyel lány Magyarországot? Milyen nehézségek árán tanult meg magyarul? És vajon mit gondolnak a lengyelek rólunk? Az interjúból kiderül!
Mi az első emléked Magyarországról?
Az egyetem előtt soha nem voltam Magyarországon, csak átutazóban. Amikor jelentkeztem a magyar szakra, nem tudtam semmit az országról, azt sem, hogy mondják a Jó napot kívánok-ot. Emlékszem, az első irodalomórán az egyetemen a tanárnő azt kérdezte, ki volt a magyar irodalom Nobel-díjasa? Senki nem tudta, de most számomra ez egy alapvetés. Magyarországról csak azt hallottam, ki volt a miniszterelnök, hogy a paprika népszerű itt és nagyon jók a borok.
Nincsenek magyar felmenőid, nem jártál nálunk, mégis magyarul kezdtél tanulni – miért?
Igazából spanyol szakra akartam menni, de nem vettek fel, a magyar szak volt a második választásom. Egy nyíltnapon a lányok azt mondták, ez egy nagyon jó szak, kevés ember van és én egy ritka nyelvet akartam megtanulni.
Elégedett vagy a nyelvtudásoddal?
Már két éve tanultam az egyetemen éjjel-nappal, és Nyári Egyetemre jöttem Debrecenbe, szerettem volna rendelni valamit egy étteremben, akkor még ez is nagyon nehezen ment számomra. Ahogy most is beszélek, nem tudok csak arra koncentrálni, hogy mit szeretnék mondani, hanem a nyelvtanra is kell. Én csak az alapszakot végeztem, ami négy év, régen három év volt, de meghosszabbították, mert ennyi idő után még nem voltak képesek magyarul beszélni, sem dolgozatot írni a hallgatók. Most két éve lakom Magyarországon és sokkal többet tanultam, mert itt tudok beszélgetni az emberekkel, a szlenget is meg lehet tanulni, vagy káromkodni magyarul…
Igazán szépen beszéled a nyelvünket, ez egy kedves gesztus irányunkba, hálásak vagyunk érte. De kaptál esetleg valaha bántó megjegyzéseket?
Nem szoktam sok negatív kommentet kapni a magyaroktól, inkább a lengyelektől, akik Magyarországon laknak – kritizáltak.
Szerintük, ha valaki nem tökéletesen beszél egy adott idegen nyelven, akkor nem annyira szabad nyilvánosan beszélnie, különösen nem az interneten.
Elszomorító volt és demotiváló, de a magyaroknak mindig tetszett, hogy valaki igyekszik.
Miért költöztél ide, Budapestre?
Nem tervezetem, de kaptam egy munkalehetőséget. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy jó lesz-e a munka, a párommal távkapcsolatban voltunk, de most ő is itt van és pár hónapra rá a macskáinkat is elhoztuk, akiket Túrónak és Rudinak hívnak.
Nincs honvágyad olykor Lengyelország iránt?
Nem annyira, Lengyelország közel van, gyakran haza szoktam utazni, és Magyarország nagyon hasonló Lengyelországhoz.
Mik a hasonlóságok és a különbségek a két ország között?
A humorérzék és az értékeink hasonlóak, például, hogy a család nagyon fontos nekünk. Különbségeket találni nehezebb számomra, hiszen nagyon hasonlóak a hagyományok, a vallás. Csak apró dolgokban van eltérés, mint például, hogy itt a munkatársaim délben mennek ebédelni, amikor mi otthon a második reggelit szoktuk enni, ebéd csak 3-4 órakor van. Az biztos, hogy a magyarok, a budapestiek gyakran lassabban élnek, mint a varsóiak, az utcán is lassabban sétálnak.
Kik a kedvenc magyar költőid, művészeid, műveid?
Nagyon szeretem Kosztolányi Dezsőt és Csáth Gézát, sokat tanultunk róluk, a szakdolgozatomat pedig a magyar groteszk drámáról írtam. Szeretem a magyar drámaírókat, Örkény Istvánt – a Tóték és a Macskajáték kötelező olvasmány volt. Sok magyar filmet láttam, a kedvencem a Liza, a rókatündér, ez egy furcsa film, de a klasszikusokat is szeretem, mint A tanút.
Mit ajánlanál, amit nálunk mindenképp meg kell csodálnia az ide látogatóknak?
Pont beszéltük az egyik barátnőmmel, aki lengyel és itt lakik, hogy mi sokkal jobban ismerjük Budapestet, mint Varsót, ahol pedig tanultunk és laktunk. Szinte mindenhol voltam itt. A Magyar Zene Háza nagyon tetszett, érdemes oda elmenni, a Gül Baba türbéje is szép, a Kopaszi-gát is. De számomra a nem népszerű helyek, kávézók az érdekesek. Budapesten kívül pedig Badacsony és Balatonfüred a kedvencem, Veszprém nagyon hangulatos város, többször jártam ott.
Mi maradt még a magyarországi bakancslistádon?
A hétvégén Sopronba szeretnék menni, vagy Miskolcra, még nem döntöttem el. Erdélyben még nem jártam, és Szabadkára is tervezek utazni.
Kihagyhatatlan kérdés: mi a kedvenc magyar ételed?
A magyar ételek hasonlóak a lengyelekéhez, mi is nagyon sok káposztát és húst szoktunk enni. A kedvencem a gulyásleves.
Milyen embereknek ismerted meg a magyarokat?
A magyarok nem pesszimisták, hanem realisták! Szeretem azt, hogy ha megkérdezek valakit, hogy mi a helyzet, nem azt mondja, minden rendben, hanem panaszkodik, hogy például esik az eső. Én jobban szeretem, amikor valaki őszinte, mint hogyha hazudna. Nem tudnék Amerikában élni, ahol mindenki azt mondja „minden rendben van”.
Nekem az a tapasztalatom, hogy itt mindenki kedves, de az emberek amikor azt látják, hogy van egy külföldi, aki igyekszik magyarul beszélni, még sokkal kedvesebbek, szeretnének engem segíteni mindenben.
Nem udvarias emberek csak az élelmiszerboltokban vannak.
Mi a legszebb emléked hozzánk kapcsolódóan?
Amikor stoppal utaztam egy barátnőmmel Magyarországon keresztül, sok érdekes emberrel találkoztam. Így láthattam az igazi Magyarországot, beszélgethettem „igazi” magyarokkal, és barátságokat köthettem. Egyszer egy férfi vett fel bennünket, akiről kiderült, hogy színész a székesfehérvári színházban, ez nagyon érdekes volt. Még nem voltam abban a színházban, de azóta is szoktunk beszélgetni.
6 éve van egy YouTube-csatornád lengyel-magyar tematikával, honnan jött az ötlet?
Tartottam egy szünetet az egyetemen, személyes problémák miatt. Dolgoztam, nem tanultam, de nem akartam elfelejteni a magyar nyelvet, és azt jutott eszembe, hogy a videózással fogok gyakorolni. Néztem is olyan csatornákat lengyelül, ahol például egy koreai lány Lengyelországról csinált tartalmakat. Láttam, hogy ez érdekli az embereket és számomra is jó volt, hogy egy más perspektívából tudtam látni az országomat. Gyorsan sokan kezdték el nézni a csatornámat, ez motivált engem.
Sokakkal voltak együttműködéseid, a volt lengyel nagykövet asszonnyal, de például a Lengyel Intézettel is. Mik a további terveid a videózással?
Több videót szeretnék csinálni, amik szórakoztatóak. Tavaly sok podcastot készítettem lengyel, magyar emberekkel, amit kevesen néztek, pedig azt hittem érdekes és fontos. De ha szórakoztató videókat tudnék csinálni és közben kicsit mesélnék Lengyelországról, Magyarországról, akkor több emberhez eljutna.
Az offline térben is igyekszel építeni a lengyel-magyar barátságot, de miképpen?
Pár évvel ezelőtt létrehoztam egy alapítványt és néha nyerek pályázatokon. Most is kaptam egyet a lengyel Miniszterelnökségtől, egy program keretén belül, – amit a külföldi lengyelek számára indítottak. Ősszel szerveztem egy koncertet Budapesten, ahol egy lengyel népicsoport szerepelt, akik az én falumból származnak.
Együttműködöm a Lengyel Művelődési Házzal, akikkel számos projektben dolgozunk együtt, szeretnénk ezt a csoportot újból meghívni.
De már újságunk is volt lengyeleknek magyarokról, és egy könyvön is dolgozunk. Mert kiderült, hogy az ELTE Kiadó igazgatója szokott követni a TikTokon, találkoztunk és adtam egy ötletet, hogy lehetne csinálni egy könyvet a lengyel-magyar történelemről fiatalok számára, mert ilyen még nincs.
Nyáron menyasszony lettél, igent mondtál a Balatonnál. Itt terveztek maradni, hol lesz az esküvő?
Lengyelországban lesz, a nagyszüleink idősek az utazáshoz. Lengyelországban egyébként az a szokás, hogy az esküvőt azon a területen rendezik, ahonnan a menyasszony származik. Én most jól érzem magam itt, a párom is itt van, de nem tudom mi lesz a jövőben. Még egy ideig Magyarországon maradnék, aztán amikor családot tervezünk alapítani, akkor viszont hazaköltöznénk, mert ott van a családunk.
De akkor is szeretnék gyakran visszajönni és foglalkozni Magyarországgal.
Mindenki fülében ott cseng a híres mondás: Polak, Wegier dwa bratanki, Lengyel, magyar két jó barát… Hogyan vélekednek a lengyelek a magyarokról?
A politikai helyzettel ezek a kapcsolatok változnak, de minden lengyel tudja, hogy van lengyel-magyar barátság, történelem órán is tanultunk arról, hogy a lengyelek segítettek az 1848-as szabadságharcban, az 1956-os forradalomban pedig vért küldtünk a magyarok számára. A magyarok viszont 1920-ban például a varsói csatában támogattak minket.
Mindig jók voltak ezek a kapcsolatok, remélem, hogy ez így is fog maradni és a politika nem fogja zavarni.
Lengyelország köztudottan mélyen vallásos állam, viszont az is tény, hogy fogy a keresztények száma Európában. Te hogy látod ezt?
Észrevettem, hogy a hit tekintetében van pár különbség Lengyelország és Magyarország között. Nálunk, ha van egy pár, aki vallásos, nem laknak együtt az esküvő előtt – nagyon sokan tartják magukat ehhez. Otthon sok ilyen ismerősöm van, de én Magyarországon még egy ilyen emberrel sem találkoztam. Nálunk katolikusok az emberek, Magyarországon rengeteg felekezet van.
Lengyelországban, ha valaki katolikus, teljesen ellenzi az abortuszt, itt azt tapasztaltam, hogy néhány ember, ha vallásosak is, nem zavarja őket az abortusz annyira.
Még nagy különbség, hogy Magyarországon két esküvő van, nálunk, ha van templomi esküvő, akkor nem kell állami, mert már azt is annak ismerik el.
Egyszer sétáltam Budapesten, bementem egy templomba, éppen mise volt és nem volt bent senki, ez Lengyelországon lehetetlen lenne.
Ez hétköznap volt, de nálunk akkor sem fordulna elő, hogy teljesen üres legyen egy templom.
Bár, egy magyar barátom mesélte, hogy Varsóban volt egy magyar nyelvű misén, és a papon kívül ő volt az egyetlen ember a templomban. De persze másképp kell nézni ezt a témát – Magyarországon sokféle felekezet van, Lengyelországban, ha vallásra gondolunk, automatikusan csak a katolicizmus jut eszünkbe.