Szent Jeromosra mindenekelőtt két dolog miatt emlékeznek az emberek: a bibliafordítói munkássága, valamint a dühkitörései miatt. Közeli emléknapja (szeptember 30.) alkalmából kössük össze ezt a kettőt, és nézzünk utána a Szentírásban, hogyan birkózhatunk meg a haraggal! Mészáros Anna írása.
Jeromost általában bölcsész professzorként ábrázolják, amint a készülőben lévő tanulmánya vagy fordítása felett – a mellé szegődött oroszlán társaságában – éppen a megfelelő kifejezésen gondolkodik. A fordítók védőszentjének mindennapjai azonban nem mindig voltak ennyire idilliek. Egy történet arról számol be, hogy amikor V. Szixtusz pápa elsétált egy festmény előtt, amelyen Jeromos egy követ szorított magához, a következőt mondta: „Jól tetted, hogy magadnál tartottad azt a követ, hiszen nélküle az egyház sohasem avatott volna szentté!” Szixtusz ezzel arra utalt, hogy Jeromosnak szokásában állt kővel ütögetni saját magát, valahányszor bűnt követett el. Ez néha tényleg megeshetett, hiszen Jeromos fennmaradt leveleiből kitűnik, hogy elég könnyen „fel tudta kapni a vizet” – igaz, erre nem is volt büszke.
Jeromos heves természet volt, de egyben zseniális fordító is. „Eredeti nyelvből lefordította a Szentírásnak majd minden könyvét. Ez önmagában olyan teljesítmény, amellyel kivívta magának a kortársak bámulatát. Megteremtette azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a latin egyház egészen a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt.” (A szentek élete) Ma már magyar nyelven – és azon belül is számos fordításban – olvashatjuk a Bibliát. A YouVersion alkalmazásban azonban nem csupán fordítások, hanem úgynevezett olvasótervek között is válogathatunk, amelyek néhány nap vagy hét alatt segítenek feldolgozni a Szentírás egyes részeit, illetve különböző élethelyzetekre szabott áhítatokkal könnyítik meg a megfelelő igehelyek felfedezését. A YouVersion önkéntes fordítóinak köszönhetően a harag témakörében is igen hasznos olvasótervekre lelhetünk – méghozzá magyar változatban. Nézzünk meg ezek közül néhányat!
„Szívünk ellenségei”
Mi sem bizonyítja jobban a düh pusztító hatását, mint az, hogy az olvasóterv szerzője – a bűntudat, a kapzsiság és a féltékenység mellett – a haragra is úgy utal, mint szívünk egyik ellenségére. Ez az ellenség igen alattomosan foszt meg bennünket a békétől: a megbántottságon keresztül. „Mutass nekem egy dühös embert, én pedig megmutatom neked benne a megbántott személyt” – olvashatjuk az áhítatban. Jeromos is hasonlóan érezhetett, amikor olyan pletykák kezdtek keringeni róla, hogy gyanúsan sokat foglalkozik asszonyok oktatásával. „Kevesebbet foglalkoznék nőkkel, ha férfiak többet érdeklődtek volna nálam a Szentírás felől!” – vágott vissza frappánsan A szentek élete szerint. Bár nyersen fogalmazott, végül is igaza volt, és ezzel el is érkeztünk a következő olvasóterv egyik központi témájához…
„Harag és düh”
A düh legtöbbször veszélyes és ártalmas, ám a szerző kiemeli, hogy nem minden harag rossz. Haragudhatunk például olyan dolgok miatt, amelyek miatt Isten is haragszik. Ezeket leszámítva azonban jobb egyáltalán nem dühösnek lenni – már csak a saját egészségünk érdekében sem. Ha például Jeromosnak sikerült volna a minimumra csökkenteni a haragot, nem érezte volna szükségét, hogy kővel ütögesse magát, nekünk pedig alacsonyabb lehetne a vérnyomásunk a mindennapokban. Ez egész jól hangzik, de hogyan valósítsuk meg…? Erre a következő olvasóterv adhat választ.
„Megbocsátás”
Az előző két olvasóterv mindenekelőtt a megbántott fél szemszögéből járja körül a harag témakörét, ez azonban arra is kitér, hogy mit tehetünk akkor, ha ránk dühös valaki. A „Megbocsátás” különleges – ember és Isten közötti – párbeszédeken keresztül mutatja be, milyen utat kell bejárnunk a megbocsátás és a bocsánat elnyerése felé vezető úton.
„Ember: Hát nem érted, milyen sok rosszat tettem?! Nekem már nincs bocsánat.
Isten: Én vagyok az „Újra megteszem” Istene. Én nem változom. Megbocsátok újra és újra. (Mikeás 7:18-9)
Egyes források szerint Jeromos is hasonló beszélgetéseket folytatott az Úrral. Miután nagyjából mindenét átadta Neki – az életét, a munkáját és az összes földi tulajdonát –, Jézus így szólt hozzá:
– Még ennél is többet kérek tőled.
Jeromos meghökkent ezeken a szavakon, és csak annyit felelt:
– Már nincs másom, csak a nyomorúságom.
– Éppen ezt kérem – a nyomorúságodat – felelte Ő.
Mi lenne, ha mi is átadnánk az Úr Jézusnak mindazt, ami elveszi a békénket – a haragot és a szűnni nem akaró bűntudatot…?
Ezt persze könnyebb mondani, mint valóban megtenni. Néha úgy viselkedünk, mintha élveznénk, hogy dühösek lehetünk másokra – pedig én még nem láttam olyan haragtartó embert, aki boldog lett volna. Amikor először olvastam Jeromosról, azt gondoltam, egy kicsit túlzásba vitte az önmarcangolást a kövekkel, de nem így viselkedünk mi magunk is…? Olyan, mintha a dühönkhöz való ragaszkodásunkkal nap mint nap köveket dobálnánk magunkra és másokra. Márpedig tudjuk, hogy mit mondott erről Jézus (Jn 8:7). Szent Jeromosra emlékezve tehát próbáljuk meg letenni a köveinket, és merítsünk inkább Isten Igéjéből, az Élet Forrásából!
Források: Aleteia, A szentek élete, Catholic Exchange, YouVersion
Mészáros Anna
hirdetés
