David Santos atya útja a papság felé göröngyös volt: az iraki háborúban harcolt katonaként, majd eldöntötte, hogy pap lesz. Mára több mint tizenkét éve szolgálja Krisztust és küzd a lelkek megmentéséért.
David Santos katonaként 2005-ben Irakban járőrözött, amikor egy út menti bomba robbant fel a járműve mellett. A rögtönzött robbanószerkezetek (IED) az iraki háború ezen szakaszában hatalmas veszélyt jelentettek, számtalan katona halálát és sebesülését okozták. Santos és csapata küldetésének középpontjában az út menti bombákat elhelyező felkelők megfigyelése állt, és az, hogy minél több ilyen bombarobbanást megakadályozzanak. Mivel feladatuk az ellenfelükről való hírszerzés volt, gyakran a legkockázatosabb helyeken kellett állomásozniuk. A váratlan helyzetek mindennaposak voltak a hatfős csapat számára, amelynek David volt a vezetője. Bármelyik pillanatban megölhették őket, csapdába kerülhettek – vagy hirtelen felrobbanhatott mellettük egy út menti bomba.
Az élet törékeny
Húsz évvel később David atya felidézte: épp járőrözött, amikor a bomba felrobbant. „Ez mindig is veszélyes terület volt” – mondta. Útközben hirtelen egy hangos robbanás hallatszott, az autójuk megtelt porral, ők pedig nem értették, mi történt. Szerencsére ez a bizonyos bomba túl mélyen volt elásva. Nem voltak áldozatok, de az incidens ráébresztette az élet törékenységére, különösen azon a napon. David atya a mai napig őrzi a bomba repeszdarabját, hogy emlékeztesse az esetre.
hirdetés
David Santos és ikertestvére, Brian; a képen David balra látható – Fotó: Ncregister.com
Egy csendes hívás
Még mielőtt ő és ikertestvére, Brian csatlakozott volna a hadsereghez 9/11 után, David Santos érezte, hogy céllal került a Földre. Szülei portugál bevándorlók voltak, akik hittek a család és a szolgálat értékében. David szerint nem voltak rendszeres templomlátogatók, bár otthonukban voltak vallási képek a falon.
David útja a hithez akkor kezdődött, amikor egy lány, akivel ismerkedett, elvitte őt egy misére. Elkezdett járni a plébánia ifijébe, és találkozott egy pappal, Antonio Bicóval, aki nagy hatással volt a fiatal férfi életére. „Kétségtelenül Tony atya az, aki megtanított arra, hogyan szeressem Jézust” – mondja David atya.
Gyónás közben a pap megkérdezte Davidtól, hogy mit akar kezdeni az életével. David atya így emlékszik vissza erre: „Azt mondtam, Krisztus katonája akarok lenni. Miközben kimondtam, nem is igazán értettem, mit jelent ez. Tudtam, hogy katona akarok lenni, mert 9/11 óta ezen gondolkodtam. De
a hitem is újjáéledt és elmélyült, így jött a gondolat: Krisztus katonája leszek.
Tony atya rám nézett és azt mondta: ,,Ez úgy hangzik, mintha pap szeretnél lenni. Azt válaszoltam: Atyám, ugyan már, tudja, hogy van barátnőm. Nem érdekel. Addig a pontig nem is gondoltam erre.”
David Santos ezután még mindig a katonaságra összpontosított. Ő és a testvére utánanéztek a különböző katonai szolgálatoknak, hogy megtalálják a megfelelőt. David lelkében mégis elültetett a gyónás egy magot, amely időnként váratlanul felszínre tört. „Emlékszem, hogy épp fogat mostam, és hirtelen elképzeltem magam papi reverendában. Meghökkentem magamon, és azt kérdeztem: Mi folyik itt?”
Elit alakulat
Nem sokkal később David és Brian Santos bevonultak katonának, intenzív kiképzést kaptak és végül Irakba vezényelték őket. Összesen 11 hónapot töltöttek itt, számos veszéllyel néztek szembe.
Manning ezredes (aki százados volt, amikor David Santos Irakban szolgált) hangsúlyozta, hogy a 173. ezred – ahol David is szolgált – elit alakulat volt. „Keménységre volt szükség a küldetésük végrehajtásához. Egy átlagos őrjárat Irakban 8-24 óráig tartott. A 173-as egység tagjai 48, 72 vagy akár 96 órán keresztül dolgoztak. Ez különösen megterhelő egy jól képzett katonának is” – mondta az ezredes.
Fotó: Ncregister.com
A csapat tagjai közül
David kitűnt mély hitével, és azzal, hogy képes volt kapcsolatot teremteni másokkal, akik még soha nem láttak templomot belülről, vagy a legkevésbé sem érdeklődtek a vallás iránt.
„Tiszta volt és egyenes, a csapattársai mégsem azt érezték, hogy lenéző vagy felsőbbrendű lenne velük, inkább egy volt közülük, és tisztelték őt” – meséli a katonai vezető.
Egyik lábbal a régi, másik lábbal egy új életben
Amikor az iraki szolgálatuk véget ért, Dávid és testvére hazatértek. David visszament a főiskolára, hogy megszerezze a diplomáját, de a valódi hivatásával kapcsolatban továbbra is kérdések cikáztak benne. Péntek esténként elment a barátaival szórakozni, majd hazament, lezuhanyzott és átautózta a fél országot, hogy segítsen Tony atyának, aki szombat reggelente misét tartott.
„Olyan volt ez, mintha fél lábbal az egyik életemben álltam volna, és a másik lábam kezdett volna utat törni magának egy másik életben” – meséli David atya, aki hangsúlyozta, még amikor a szemináriumba került, akkor sem hitte el teljesen, hogy pap lesz. „Inkább úgy voltam vele, hogy ez egy nagyon is valós lehetőség, amit az Úr kér, hogy fontoljak meg, ezért léptem be a szemináriumba.”
David bejelenti: pap lesz
A családja megdöbbent, amikor David végül elmondta nekik a vágyát, hogy pap szeretne lenni. Kérdések és ellenvetések hangzottak el – sokkal több, mint amikor bejelentette, hogy belép a hadseregbe. Az apja különösen dühös volt. Még Briant is meglepte a döntés, aki egyébként David miatt lett katolikus. Amikor a családja megkérdezte tőle, hogy miért kell a szemináriumba mennie, egyszerűen így válaszolt: „A világ egy hangos hely, és hallanom kell, hogy Isten mondja meg, mit akar tőlem”.
Idővel a Santos család elfogadta David döntését. Brian Santos szívesen emlékszik vissza bátyja diakónussá szentelésére Rómában. Az eseményre 20 családtag jött el, hogy együtt ünnepeljen Daviddel, köztük néhányan Portugáliából is. David papsága ajándéknak bizonyult az egész családja számára. „A Szentlélek csodálatos mozdulását láthattuk az életünkben” – mondja David ikertestvére.
„Nemcsak családként segített minket közelebb kerülni egymáshoz, hanem – azt hiszem – a hitünk megerősödése is összehozott minket”
– tette hozzá.
„Krisztus katonája”
Dávid atya a tapasztalatait egyszerűen így foglalja össze: „Szeretek pap lenni!”. Tizenkét év telt el a pappá szentelése óta. 2022-ben iktatták be a New Jersey állambeli Springfieldben található Szent Jakab Apostol templom papjává.
Fotó: Ncregister.com
„Arra vagyok hivatott, hogy vezessem az embereket, szeressem őket, dolgozzam velük, szolgáljam őket…
hasonlóan egy katonához, aki a bevetésen az otthoniakat, a hazáját szolgálja.”
Hagyomány, hogy egy új pap a családjától ajándékba kap egy kelyhet, vagy – mint David atya is tette – egy régebbi kelyhet választ – például olyat, amelyet egy plébánia vagy egy nyugalmazott pap adományozott. David atya szerint egy szép örökség, a misszió átadása a papok egyik generációjától a következőnek.
Élénken emlékszik arra, amikor a szemináriumba ment, hogy kiválassza a kelyhet. Négy vagy öt volt egy asztalra rakva. Az egyik kehely kilógott a sorból, mert nemrég újították fel. „Szép volt, fényes, gyönyörű” – fogalmaz.
Fotó: Aleteia
Jellemzően azt írják rá, hogy valakinek az emlékére készült, vagy hálából. David atya kíváncsian megfordította a kelyhet, hogy elolvassa a feliratot. Amikor ránézett, majdnem elejtette a döbbenettől. „Az aljára az volt írva, hogy Krisztus katonája”- mondja lelkesen, majd kijelenti: „Még ennyi év után is megdöbbenek, hogy Isten hogyan tud ilyen kreatívan, ilyen bensőségesen és személyesen munkálkodni az életünkben”.
Forrás: Aleteia, National Catholic Register
hirdetés
