Csépányi Gábor atya évek óta szervezi a gyermekre vágyó házaspárok lelkigyakorlatát, ezúttal a 777 által szervezett imaesten fogalmazta meg buzdító gondolatait.
Csépányi Gábor atya tartotta a tanítást a 777 által szervezett május 23-i imaesten, amely ezúttal a gyermekre vágyó házaspárokért való imáról szólt. A bensőséges hangulatú, lelkileg felemelő estéhez sokat adott a római katolikus pap buzdítása:
“A gyermektelen házaspárok helyzete nagyon nehéz, amelyben jelen van az élet továbbadásának vágya. Amikor keressük ennek az útját, akkor néhányszor elkeseredünk. Ott van a szívünkben a csalódottság, kérdőjelek jelennek meg a házasságunkban. Vajon valóban megáldott minket az Isten? Beindulhat egy gyászfolyamat is, amelynek része a harag, a tehetetlenség, a düh és a fájdalom. Amikor a kortársaink már többedik gyermeküket hozzák a világra és nevelik, akkor egy-egy keresztelőn, összejövetelen elkezdhetjük úgy érezni magunkat, hogy kirekesztettek vagyunk a társaságból.
Mert nem tudunk arról beszélni, hogy a mi gyerekünk hogy van, mit tesz.
Ez a sok fájdalom ráadásul bűntudattal és irigységgel párosulhat, ami belülről kezd felőrölni bennünket. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokszor a vágyott, nem létező személy – azaz a baba – kezdi meghatározni ezeknek a pároknak az életét. Vagyis mindent ennek a vágyott személynek rendelnek alá, aki egyébként nem létezik. Csapdába kerülünk, mert a létezőkkel egyre kevésbé kezdünk foglalkozni, nehezebben vesszük észre azokat az ajándékokat, akikkel az Úr elhalmoz bennünket. Ilyenkor a házastársunk is mindent megtesz azért, hogy érkezzen az a baba, de mintha egy ék vagy fal ékelődne közénk. Azért, mert titkon vádak fogalmazódhatnak meg: vagy önvád, – hogy én nem vagyok elég jó, engem nem érdemel meg a férjem/feleségem , vagy vádak egymás iránt hogy „biztos veled van a probléma, mert én orvosilag rendben vagyok”.
Egy ilyen nehéz helyzetben igazán próbára tesszük a kapcsolatunkat. Nagyon reménykeltő, hogy erre az imaestre eljöttetek a házastársatokkal, mert együtt fordultok az Isten felé. Megengeditek Neki, hogy újra belépjen az életetekbe, hogy újra Ő legyen az első helyen, hogy a nem létező személy uralmát maga az Isten vegye át. Ha Ő van ott, akkor az élet többi szála is elkezd rendeződni. Ez nem könnyű, ehhez segítségre van szükség: leginkább Isten segítségére, és a házastársatok a lelkivezetőtök támaszára. Merjétek megfogalmazni, amit a szívetekben van. Most nem kell szégyelnetek semmit! Nem vádaskodni, hanem imádkozni jöttünk. Nem számít, hogy mit gondol a környezetünk rólunk, hogy mennyi idő telt el, amióta megfogalmazódott bennetek a gyermek iránti vágy.
Egy dolog számít, hogy engedjétek be Istent oda, annak a bálvánnyá vált vágynak a helyére, hogy újra Ő vehesse át az irányítást.
Ő tudja, hogy miért ajándékozott egymásnak benneteket. Ő tudja, hogy miért pont ő a férjed/feleséget, aki melletted van. Amikor kimondtátok egymásnak az igent, akkor Isten is igent mondott rátok és megáldotta ezt a házasságot. Ez az áldás életben van. Akkor aktiválódik, amikor jobban figyeltek arra, aki van, mintsem arra, aki nincs.
Ne a hiány határozza meg az életeteket! Mikor mondtad utoljára a házastársadnak, hogy „szeretlek!”? Mikor voltatok utoljára fesztelenül együtt? Mikor fordultatok legutóbb az Isten felé közösen? Úgy nézzetek egymásra, hogy ti az Isten által egymásnak ajándékozott, hozzáillő segítőtárs vagytok.
Azt olvassuk a Bibliában, hogy Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh drága gyümölcse. Ajándék. Ahhoz, hogy megajándékozottnak tudjam magam, először érdemes körülnézni, hogy miért is adhatok hálát. Kivel ajándékozott meg engem az Úr? Ne felejtsétek el, hogy nem vagytok egyedül! Ha itt most körülnézünk, tele van a templom. Melletted pedig ott van a házastársad: Te lehetsz ajándék Neki. Tulajdonképpen te ajándék vagy, ne felejtsd el.”
hirdetés
