Rónaszéki János atya Horváth Zoltán plébánossal karöltve e hónapban indította útjára a Franciscus Alapítványt, melynek célkitűzése, hogy Ferenc pápa teológiai munkásságát és egyházképét közismertté tegyék az Egyházon belül, így a Szentatya hazai megítélésén javítsanak. Janó atya szerint ahhoz, hogy Ferenc pápát megérthessük, kulcsfontosságú ismernünk azt a teológiai hátteret, amiből érkezett, így a latin-amerikai egyház négy-öt évtizeden át tartó megújulását is. Szinodalitás, egyházszakadás, meleg párok megáldása és a fiatalok megszólítása – kimerítő interjú aktuális egyházi kérdésekről.
Miért fontos számodra Ferenc pápa személye, és az, hogy az ő teológiai munkásságát gondozd?
Ferenc pápa volt az első, akinek a megválasztására emlékszem. Fiatal kamasz voltam, és már az első megszólalásai megérintettek. Egy időben a reggeli miséken mondott prédikációit minden nap közzétették, én pedig elkezdtem ezeket olvasni. Éreztem, hogy másfajta szemléletet képvisel, olyan lelkiséget, amivel még nem találkoztam. Hitelesnek és igaznak éreztem az általa mondottakat, és egyre többet olvastam tőle. Elmondhatom, hogy a szemináriumi évek során a legtöbb lelki fejlődést Ferenc pápa adta nekem. Később a szakdolgozatomat is az ő teológiai, szellemi hátteréről írtam, amely Magyarországon kevésbé feltárt téma. Nagy öröm volt számomra, hogy egyszer személyesen is találkozhattam a Szentatyával a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus során. A pápai misén diakónusi szolgálatot teljesítettem, így Ferenc pápa mellett lehettem végig. Az asszisztencia tagjaival kezet is fogott, és ez a rövid pillanat életre szóló élmény volt számomra.
hirdetésAz egész jelenléte természetességet sugárzott, érződött, hogy Isten működik általa.
Mikor tavaly áprilisban hazánkban járt, arra buzdított minket, hogy legyünk kezdeményezőek, és bátran kockáztassunk. Így jött az a gondolatom, hogy milyen jó lenne létrehozni egy alapítványt azzal a céllal, hogy az ő teológiáját, egyházképét elmélyítsük. Lelkivezetőmmel, Horváth Zoltán terézvárosi plébános atyával aztán meg is alapítottuk a Franciscus Alapítványt, melynek vezetői, munkatársai és önkéntesei főként cserkész, valamint regnumi felnőttek és fiatalok. Az Alapítvány – mely elkötelezett a keresztény-katolikus értékrendek mellett – elsődleges célja Ferenc pápa szellemi, azaz lelki és teológiai örökségének gondozása, és az ehhez kapcsolódó és ebből fakadó missziós – lelkiségi és társadalmi – tevékenységek támogatása és megvalósítása. Nagy tervünk, hogy szeptemberben nyitunk egy alapítványi, nonprofit keresztény, missziós kávézót a 5. kerületben, a Ward Mária Iskola üzlethelyiségében, Café Francesco néven, amely találkozási helyül szolgálna majd keresztény fiataloknak, illetve helyet adna hittel, egyházzal kapcsolatos beszélgetéseknek is.
Fő motivációnk az alapítvánnyal, hogy Ferenc pápa megítélésén javítsunk.
A róla kialakult kép kicsit eltorzult hazánkban, mondhatjuk, hogy ,,karaktergyilkosság” áldozata lett, mivel sokan – pejoratív értelemben véve – egy liberális vezetőt látnak benne.
Ez azonban egyáltalán nem igaz. Aki olvassa vagy hallgatja a beszédeit, annak teljesen világossá válik, hogy egy kifejezetten konzervatív emberről van szó. Ferenc pápa nem az Egyház tanításának tartalmi megváltoztatásával, hanem stílusával, beszédmódjával hoz újdonságot és nyitottságot, miközben mindvégig megőrzi a konzervatív értékeket. Azt látom, a 21. században ez az Egyház útja. Változtatnunk kell a kommunikációnkon, ki kell mennünk a perifériákra, szembesülni a társadalmi kérdésekkel, és jelen lenni az emberek között, miközben a katolikus értékrendet megőrizzük. Célom, hogy Ferenc pápa egyházképét, stílusát az Egyházon belül is közismertté tegyem. Erre szolgál eszközül a Franciscus Alapítvány.
Említetted, hogy megvizsgáltad Ferenc pápa teológiai háttérét, és fontosnak tartod, hogy tisztában legyünk ezzel, ha meg akarjuk érteni a munkásságát. Beavatnád az olvasókat is?
Sokan azt gondolják, hogy 2013-ban valami különös dolog történhetett az Egyházban, hiszen XVI. Benedek lemondott, és a semmiből előjött egy latin-amerikai valaki, aki hirtelen Szent Péter trónjára került. Ferenc pápa ismeretlen volt az európai hívek számára, sokan komolytalannak tartották. Ha azonban kicsit utána olvasunk, ki is ő valójában, rádöbbenünk, hogy nemcsak, hogy ismert, hanem igen jelentős személy volt ő már a megválasztása előtt is a latin-amerikai egyházban, amely a 20-21. században nagy átalakuláson ment keresztül. A 40-50 éven át tartó folyamat jelentős változásokat hozott, az egész világegyház Latin-Amerikára figyelt, ahol a helyi egyház próbált a saját lábára állni, a Katolikus Egyház önálló, latin-amerikai sajátosságokat magán hordozó részegyházaként megfogalmazni identitását. A megújulási folyamat a Latin-Amerikai Püspökök Tanácsa (CELAM) vezetése alatt történt, melynek elnöke 2005-2011 között épp Bergoglio, Buenos Aires érseke, a későbbi Ferenc pápa volt.
Ferenc pápa teológiájának legfontosabb hangsúlya a népteológia, ami a felszabadítási teológiai irányzatnak egy sajátos argentin változata. Latin-Amerika egy szegény térség, rengeteg a társadalmi igazságtalanság, hatalmas a különbség a különböző társadalmi rétegek között. A helyi teológusok az előző században rádöbbentek arra, hogy az Egyháznak valahogy válaszolnia kell ezekre a kihívásokra. A felszabadítási teológia úgy hirdeti a krisztusi megváltást az embereknek, hogy ne csupán lelki dologról legyen szó, hanem a megváltás kihasson a társadalmi helyzetekre is. A krisztusi megváltás felszabadító erejét hivatott elvinni a társadalom perifériájára szorult szegényeknek. Sajnos a későbbiekben negatív irányzatai is elterjedtek ennek a teológiának, osztályharcjelleget kapva.
A nép teológiája a felszabadítási teológiának kifejezetten argentin változata, amely már nem csak a társadalmi rend helyreállítását célozza; Isten népét helyezi a középpontba, és azt keresi, hogy hogyan lehet az evangéliumot egy adott nép kultúrájába meghirdetni. Aktuális kérdés ez, hiszen a kultúra folyamatosan változik, és az Egyháznak meg kell találnia az evangelizáció új útjait. A népteológia nem spekulatív vagy elvont, hanem a hétköznapi életet érintő, és fontos szerepet kap benne az emberek hitérzéke is.
Ferenc pápa, amikor közvetlenül megszólítja az embereket, amikor a szegény egyházról beszél, a latin-amerikai megújulásnak a termékét hozza el a világegyház számára,
és olyan látásmódot kínál fel, ami abban a térségében már megszületett, de az európai világ egy részének még ismeretlen.
Fotó: Rónaszéki János (Katona Flóra)
Hogyan jellemeznéd Ferenc pápa elmúlt 11 évét? Melyek voltak a legfőbb témái?
A megválasztása utáni első napon azt mondta; vágyom egy szegényeket szolgáló szegény egyházra. Majd egy év múlva napvilágot látott az Evangelii Gaudium, amelyben a pápa definiálja egyházképét; kilépő egyházról beszél. Sokan már ezt a fogalmat is félreértették, és úgy fordították le magukban, hogy kilépünk az egyházból, és elvilágiasodunk. Ferenc pápa azonban nem erre buzdít. Kilépni valahonnan csak akkor lehet, ha előtte bent vagyunk. Tehát a kilépő egyház azt jelenti, hogy először bent kell lenni az egyházban, el kell mélyítenünk a hitünket, meg kell erősödnünk a katolikus identitásunkban, találkozni a feltámadt Krisztussal az Eucharisztiában. Amikor viszont ez megtörtént, nem maradhatunk bent, hanem ki kell lépnünk a világba, és fel kell kínálni az örömhírt az emberek számára. Ugyanakkor mindig vissza kell térnünk, hogy újra meg tudjunk erősödni, és nem szabad túl hosszan kint maradnunk, mert akkor valóban elvilágiasodhatunk.
Ha az Egyháznak pusztán a fennmaradás a célja, akkor önmagába zárkózik, és szomorú Egyházzá válik.
A szegény egyház alatt pedig Ferenc pápa az evangéliumi szegénységhez való visszatérést érti, de nem csupán az anyagi értelemben vett szegénységét. Az Egyháznak képesnek kell lennie újra és újra rádöbbenni arra, hogy ő Isten összegyűjtött népe, és a Vele való kapcsolattól függ. Jézus küldetésének központjában a szegények, a periférián lévők álltak. Az Egyház csak akkor tud a szegények felé fordulni, ha előszőr is önmaga magáévá teszi a szegénységet. Walter Kasper mondja: „a szegényekért való egyház csak akkor lehet Jézus-követő egyház, ha ő maga, különösen pedig a klérus, ha nem is szegény, de legalábbis egyszerű és igényeket nem támasztó életstílusra törekszik. A feudális korszaknak ma az egyházban is véget kellene érnie.”
Beszélgetésünk elején úgy fogalmaztál, hogy Ferenc pápa Magyarországon karaktergyilkosság áldozata lett. Szerinted mennyit változott a megítélése a tavaly áprilisi látogatása után, illetve azóta, hogy a meleg párok megáldásáról is szóló dokumentum napvilágot látott?
Ferenc pápa két magyarországi látogatása (ideértve tehát az Eucharisztikus Kongresszust is), azt gondolom, sokat javított a megítélésén, mert az emberek rákényszerültek, hogy meghallgassák, mit mond valójában, és nem csupán a médiából tájékozódtak. Ugyanis Ferenc pápa „karaktergyilkosságának” legfőbb oka a média.
Mindkét oldal, liberális és konzervatív egyaránt a saját elméleteinek igazolására vagy éppen cáfolására használta fel őt, és nem a valódi üzenetét adta át, hanem egy irányzathoz akarta őt kötni.
Ha meghallgatjuk a Szentatya beszédeit, teljes mértékben világos lesz számunkra, hogy mi mellett foglal állást, de a média annyit roncsolt a szavain, hogy sokakban előítélet alakult ki. Sajnos a katolikusok között is jó páran csak szalagcímekből tájékozódnak. Ha meg akarjuk érteni az Egyházat, vagy szeretni akarjuk pápánkat – ami csak nekünk, katolikusoknak fontos, és ami nekünk kell, hogy fontos legyen –, akkor meg kell tanulnunk jobban tájékozódni, nem csupán a médiából. Szomorú, hogy az Egyházban nem mindenki fogadja el a Szentatyát, azt pedig egyenesen nevetségesnek tartom, hogy még mindig vannak olyan papok, akik a szentmisén nem mondják be Ferenc pápa nevét. A pápaság egy alapvető, nemcsak egyházkormányzati, hanem hittani tétele az egyházunknak. Lehet szimpatikus vagy unszimpatikus egy pápa személye, de az, hogy valaki nem tekinti pápának a regnáló egyházfőt, a tájékozatlanság kategóriája. Nyugodt szívvel elfogadhatjuk, hogy a Szentlélek vezeti annyira az Egyházat, hogy bízhatunk a Szentatyában.
Vegyük példaként a genderideológiát! Ferenc pápa sokakban úgy él, mint aki támogatná ezt az ideológiát, pedig a megválasztásától kezdve következetesen elítélően beszél róla.
Sokszor kijelentette, hogy a gender aláássa a család fogalmát, és hogy ez az ideológia ma a társdalom egyik legnagyobb problémája.
A tavaly év végén napvilágot látott Fiducia supplicans meleg párok megáldásáról is szóló dokumentum megismétli az Egyház szexualitással, házassággal kapcsolatos tanítását, és egyértelműen nemet mond a meleg párok liturgikus megáldására, sőt, azt is kimondja, hogy ez bűnös állapot, úgy, mint a házasság előtti szexuális együttélés, vagy az elváltak és újraházasodottak esete. Tehát az alapértékek nem változtak meg. Ferenc pápa csak egy új lelkipásztori szempontot hozott, mivel érzékelhető, hogy a mai világban egyre gyakrabban találjuk szembe magunkat a homoszexualitás jelenségével.
Az Egyháznak változtatnia kell az odafordulás módján minden rendezetlen életállapotú ember irányába, de ez nem jelenti azt, hogy feloldjuk az erkölcsi értékeket.
A Fiducia supplicans egyházi dokumentummal a pápa maga vágta el az utat a meleg párok liturgikus megáldásának lehetősége előtt, hiszen csak a spontán lelkipásztori áldást engedélyezte, azaz, ha egy pár mondjuk egy zarándoklat vagy lelkipásztori beszélgetés során kéri az áldást. Továbbra is bűnös állapotnak tekintjük, ha valaki megéli a homoszexualitását, viszont épp ezért van szüksége ezeknek a pároknak az áldásra, hiszen Jézus is a bűnösökhöz jött, nekik van szükségük leginkább az Orvosra. Ebben a témában egyébként kiváló magyarázatot írt Dr. Görföl Tibor teológus professzor.
A magyar püspökök közül többen úgy nyilatkoztak, hogy nem fognak homoszexuális párokat megáldani, csak egyéneket.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadott egy közleményt, mely – mérlegelve a hazai egyház viszonyait – a lelkipásztorokat arra kéri, hogy inkább csak külön-külön adjanak áldást a saját nemükhöz vonzódó személyeknek. Ez egy iránymutatás, melyet fontolóra kell vennie minden magyar lelkipásztornak, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a Fiducia supplicans nyilatkozatot a Hittani Dikasztérium adta ki, amit maga a pápa írt alá, tehát ez egy pápai tekintélyű dokumentum, amely felé minden krisztushívő vallásos engedelmességgel tartozik, így a püspöki konferenciák nem tudják azt felülírni, csak véleményt, iránymutatást fogalmazhatnak meg. A papok és püspökök elmondhatják a véleményüket, hiszen nem tévedhetetlen tanításról van szó, de a dokumentum tartalma attól még mindenkire vonatkozik, és a Szentatya az áldás lehetőségét megadta, rábízva ezt a papok lelkipásztori bölcsességére.
Sokan emlegetik a Katolikus Egyházon belül az egyházszakadást. Látsz esélyt arra, hogy a konzervatív katolikusok részéről – mivel gyakran nem értenek egyet Ferenc pápával –, valóban bekövetkezzen a szakadás?
Meggyőződésem, hogy nem jó irány az, ha katolikusabbak akarunk lenni a pápánál. Az egyháznak van egy tanítása, felépített struktúrája, tanítóhivatala. Az Egyházunk akkor fog fennmaradni, ha szeretjük és hűségesek vagyunk hozzá.
Robert Sarah bíboros, aki konzervativizmusáról ismert, azt mondta, hogy aki a római pápát nem fogadja el, nem katolikus.
Mindenkinek, aki azt gondolja, hogy úgy lesz igazi katolikus hívő, ha elutasítja Ferenc pápát, szembesülnie kell azzal, hogy már az Egyházon kívül van. Katolikusnak lenni azt is jelenti, hogy hűséges vagyok az Egyház tanításához, és ha újszerű tanítás jön, akkor venni kell a fáradtságot, és utánajárni a dolgoknak. Ne mi akarjuk a pápát a saját képünkre formálni, hanem engedjük, hogy az Egyház a Szentlélek által alakítson minket! A német egyház helyzete pedig a másik véglet. Az elvilágiasodás és túlzott liberalizálódás megkísértette a német egyházi vezetés jelentős részét. Ott 5-10 éven belül valóban bekövetkezhet a szakadás. Ferenc pápa sokszor tett lépéseket feléjük, és ki is mondta, hogy nincs szükség még egy evangélikus egyházra.
Fotó: Rónaszéki János atya a Franciscus Alapítvány nyitószentmiséjén
A pápa által meghirdetett szinodalitástól szintén sok katolikus tart.
Igen, mert azt gondolják, hogy az Egyház a szinodalitással a protestantizmus felé indul el, így feloldódik a hierarchia, és egy demokratikus szervezet jön létre. De a szinodalitás nem ezt jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy az Egyházra ne merev, feudális intézményként tekintsünk, hanem Isten által választott népeként, ahol megvannak a különböző karizmák, ugyanakkor megvan a hierarchia is, a vezető szerepek, a papság. De mégis, mivel egy nép vagyunk, együtt kell haladnunk az üdvösség felé, és a másik emberre testvérként, partnerként kell tekinteni. Nagyon sokat kell változni abban – főleg nekünk, papoknak –, hogy bevonjuk a plébánián a híveket, és teret adjunk a laikusoknak.
Ki kell lépni abból a földesúri viszonyból, hogy a pap az ,,atyaúristen”, és mindent ő csinál, minden neki van alárendelve, mert ezáltal megfojtja a körülötte lévő embereket.
Ferenc pápa erről is beszélt magyarországi látogatása során; egy pap ne fojtsa meg az emberek lelkesedését és hitét, csak azért, mert ő a lelkipásztor! A szinodalitás azt jelenti tehát, hogy bevonjuk az Isten népét, hallgatunk a hívek véleményére, velük együttműködve, az ő hitérzékükre is építve, együtt próbálunk haladni az üdvösség útján, amellett, hogy az egyházi közösségek vezetői a papok és a püspökök maradnak. Nem kell megijedni, hogy a szinodalitás következtében egy pejoratív értelemben vett liberális egyház jön létre. Ferenc pápa a híveket aktív részvételre buzdítja, a papokat pedig nyitottságra.
Ehhez kapcsolódik a paphiány, amely egyrészről szomorú valóság, ugyanakkor lehetőséget is ad a laikusok egyre nagyobb szerepvállalására.
Így van. Valószínűleg most olyan időszak jön, amikor az Egyház kisebbségént visszaszorul a társadalomban. De sosem volt célunk, hogy a társadalom többségét magunkénak tudjuk. Az Egyház 12 emberrel indult, mégis meghódította a világot. Mustármagként van jelen a világban, ami olykor terebélyesebb fává nő, majd zsugorodik, de meg fog maradni, ettől nem kell félni. Figyelnünk kell az idők jeleit, és reagálni azokra, hogy ne életképtelen rendszereket, struktúrákat tartsunk fent.
Sok témát érintettünk, de az ifjúságról még nem volt szó. Mennyire tudja a fiatalokat megszólítani Ferenc pápa?
A Szentatya rengeteg gesztust tesz az ifjúság felé. Tavaly áprilisban ott voltam a fiataloknak szóló rendezvényen a Papp László Sportarénában, a plébániáról is vittem hittanosokat. Nagy élmény volt látni, hogyan ujjong 11 ezer fiatal egy 86 éves emberért. Persze nem pusztán a személye, hanem a tisztsége, hivatala miatt, hiszen ő Krisztus földi helytartója, és a fiatalok megérezték, hogy a Szentatya közel jött hozzájuk.
Ferenc pápa aktuális, a korosztályunkat érintő problémákról beszélt, például az elköteleződés szükségességéről, arról, hogy merjünk az életben nagy döntéseket hozni, legyünk bátrak, mert Krisztus velünk van. Isten irgalmát is hangsúlyozta.
Nagy örömmel töltött el, hogy a pápa elhozta a magyar fiataloknak az Isten szelíd és alázatos stílusát. Szentatyánk új egyházképet mutatott nekünk, és példát adott, hogy nem csak az elvárások miatti merev módon, hanem Isten szabad szeretetéből fakadóan is lehet katolikusnak lenni. Sőt, ez lenne a feladatunk, csak így érdemes csinálni.
Egyházfőnk most 87 éves, és gyakran halljuk annak hírét, hogy különböző problémák miatt kórházba kerül. Mit gondolsz, a pápa halála után is lesz jelentősége az általatok létrehozott alapítványnak?
Remélem még sokáig közöttünk lesz Ferenc pápa. De úgy vélem, halála után sokkal jobban fogják értékelni őt. Ahogy II. János Pál és XVI. Benedek pápa szellemisége is a mai napig meghatározóak, Ferenc pápának is komoly hatása lesz az utókorra. Sokkal többről van szó, mint csupán az ő személyéről: egy időszerű egyházképről, amely még sokáig aktuális lesz. Ha a Mennyei Atya majd visszahívja magához, akkor is bőven lesz feladatunk az alapítványnál, mivel a Ferenc pápa által képviselt stílus követendő példa, amely nem fogja idejét veszteni.
Fekete Ági
Franciscus Alapítvány
Facebook-oldal: facebook.com/franciscusalapitvany
Honlap: franciscusalapitvany.hu
hirdetés
