Egy nagy nemzetközi felmérés – amelyet 142 országban készítettek el – azt mutatta, hogy a válaszadók 24 százaléka magányosnak érzi magát. Ezek szerint igaz, hogy a magány társadalmában élünk? Mi a különbség az egyedüllét és a magány között? Mi védhet meg minket az elszigeteltségtől? Mi az oka annak, hogy sokan az egyedüllétet választják a kapcsolatok helyett? Többek között ezekről beszélgettek az Agapé asztalánál, ebből gyűjtöttünk össze 7 értékes gondolatot.
„Isten már az ember teremtésekor azt mondja, hogy nem jó az embernek egyedül – és ad mellé társat. A Szentháromság is egy szeretetközösségben van, és ha mi az Ő képmására lettünk teremtve, akkor természetes, hogy mi is egy szeretetközösségre vagyunk meghívva. De nem feltétlenül rossz a magány, gondoljunk csak a világtól elvonult szerzetesekre, sokkal inkább az elszigetelődés.” (Révay Edit OCV szerzetesnővér, szociológus)
„Az internet világának, bár sok előnnyel jár, van egy nagy veszélye is: elhiteti velünk, hogy kapcsolatban vagyunk, amikor valójában nem. Mindannyian igazi, meghitt, bensőséges kapcsolatokra vágyunk, de ezt az online kapcsolódás nem képes megadni. Akiknek nincsen kihez meghitten kapcsolódni, azok magányosak. És a magány egy mélységes fájdalom.” (Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus)
„Ha egészséges, érett emberré szeretnék válni, akkor szükségem van egyedüllétre, amely során meg kell találnom az összhangot önmagammal, a Jóistennel, és innen építkezve aztán másokkal. Amikor viszont egyedül érzem magam, kilátástalannak érzem a helyzetem és nem találok kapaszkodókat, akkor válik a magány mérgezővé – és ez jelent problémát össztársadalmi szinten is.” (Horváth Gábor addiktológiai konzultáns, adventista lelkész)
hirdetés„Megváltott magányunk van. Nagyon drámai pillanat, amikor Krisztus a kereszten felteszi a kérdést: Istenem, miért hagytál el engem? Ő megéli a teljes elszakítottságot, ezzel felajánlva nekünk, hogy utána megkapjuk azt az ígéretet, hogy én veletek vagyok minden napon. Nekünk már nincs olyan magányunk, mint Jézusnak volt. Ez erőforrás, mert az Istennel való kapcsolódás valóban tud adni valami mély megérkezettséget, beágyazottságot. (Járay Márton református teológus, lelkigondozó)
„Isten kijelenti, hogy Ő szereti az embert, és szeretné, hogy az ember jobban kapcsolódjon hozzá. Erre eljön Jézus, aki elhagyja a mennyei biztonságot, stabilitást, a trónt, magát megalázza. Eljön ide abba a kiszolgáltatott állapotba, hogy emberré lesz értünk, hogy elhiggyük, hogy Ő van és szeret minket. A megváltás története egy gyönyörű példa arra, hogy mi is elhagyjuk a biztonsági zónánkat, kilépjünk önmagunkból, kockázatot vállaljunk – ez az egyedüli útja, hogy az emberekhez meghitten kapcsolódjunk.” (Tapolyai Emőke)
„Ha az Istent beengedem a magányba, akkor az átformálódik, és engem is átformál. Képessé tesz arra, hogy utána lépni tudok mások felé. Az Istennek átadott magány az a hely, idő, tér, ahol találkozom önmagammal, látom az árnyékaimat – igazából ettől félnek a legtöbben. De ilyenkor tudjuk meglátni önmagunkat Isten szemével is.” (Révay Edit)
„Benne van a házasságban, de minden más fontos kapcsolódásban is annak a drámája, hogy nagyon különbözünk. Ez önmagában magányélményt tud okozni. A házasság is szimbiózissal kezdődik, és aztán differenciálódunk. A kérdés, hogy képes vagyok-e ennek a drámáját elhordozni, hogy bár nagyon különbözünk, fájdalmas, nehéz, beleléphetnek a sebembe, akkor is megéri azon dolgozni, hogy kapcsolódjunk.” (Járay Márton)
hirdetés
