Az önsajnálat kultúrája helyett választhatjuk a győztes hozzáállást, de csak akkor ha komolyan vesszük, amit Jézus tett értünk. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogyan gondolkodunk önmagunkról és az életről.
Nem tudom, más nemzetek lakói hogy vannak ezzel, de úgy veszem észre, hogy mi, magyarok különösen hajlamosak vagyunk az áldozatszerepre, az önsajnálatra. Miközben a világban több helyen háború dúl, mi már hozzászoktunk a jóhoz és a kényelemhez, ezért bármilyen körülmény, amely ebből kimozdít, óriási csüggedésbe tud taszítani minket.
„Miért mindig velem történik ez?” – teszed fel a kérdést. Nos, a helyzet az, hogy nemcsak veled történik, mindenkit érnek kisebb kellemetlenségek, sőt nagyobb problémák és tragédiák is. De ahogy körbenézek, azt látom, hogy nem a nehézség súlyán múlik a rá adott reakció, hanem az adott illető gondolkodásmódján.
A fő kérdés:
áldozatnak tartod magad vagy győztesnek?
Úgy tekintesz magadra, mint akit újra és újra csalódás és fájdalom ér, vagy észreveszed azt a sok okot, amiért hálás is lehetsz? A győztes mentalitást nem egy önsegítő könyv lapjairól leshetjük el, nem is egy motiváló TikTok-videóból. Azt, hogy győztesek lettünk, egyedül Jézus Krisztus szerezte meg nekünk a kereszten. „Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.” (Gal. 3:13-14) Ez egy nagyon fontos ige, mert általa megérthetjük, hogy mindazt, ami a mi átkunk lenne, Jézus már átvette, hogy helyette áldásban lehessen részünk.
Ha abból indulunk ki, hogy Ő győzött a halál felett és a megváltása által mi is győztesek vagyunk, akkor ez a hozzáállás képes megváltoztatni minket is.
Nem mi vagyunk az áldozatok, hanem egyedül Jézus.
Dönthetünk úgy, hogy bármi is történt, kilépünk az önsajnálat mély szakadékából és felnézünk arra, akivel szövetségben győztesek vagyunk. Ha még nem látjuk, de hisszük, meg is fogjuk látni.
hirdetés
