Ferenc pápa nemrég írásban válaszolt olyan kritikus témákat érintő kérdésekre, mint például a nők pappászentelésének lehetősége, a szinodalitás létjogosultsága és a meleg párok megáldásának gyakorlata. Az öt bíboros által előterjesztett kérdéseket (latinul „dubia”, azaz kétségek) a Hittani dikasztérium tette közzé október 2-án, hétfőn, azóta pedig jó pár cikk napvilágot látott, melyek szerint Ferenc pápa támogatja a meleg párok megáldását. De mit mondott valójában a főpásztor?
„Ferenc pápa arra utalt, hogy áldását adhatná a katolikus egyház az azonos nemű párokra”, „Ferenc pápa támogatja az azonos nemű párok megáldását”, „A pápa azt javasolja, hogy a katolikus egyház áldja meg az azonos nemű párokat”. Ez csupán néhány cikkcím azok közül, amelyek a napokban jelentek meg a hazai és a nemzetközi sajtóban Ferenc pápa a meleg párok megáldásáról szóló megnyilatkozása kapcsán.
Nem először fordulna elő, hogy a Katolikus Egyház vezetőjének szavait félreértelmezik, ezért tanácsosabb az eredeti kérdést és választ elolvasni.
Egy bíboros kételyt fogalmazott meg azzal az állítással kapcsolatban, mely szerint az azonos nemű személyek közötti egybekelés megáldásának elterjedt gyakorlata összhangban van a kinyilatkoztatással és a tanítóhivatallal. „A Szentírásban tanúsított isteni kinyilatkoztatás szerint, melyet az Egyház ’isteni parancs alapján és a Szentlélek vezetésével áhítatosan hallgat, szentül őriz és hűségesen kifejt’ (Dei Verbum, 10): ’kezdetben’ Isten a maga képére teremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette őket, és megáldotta őket, hogy legyenek termékenyek (vö. Ter 1,27–28), s ezért Pál apostol azt tanítja, hogy a nemek közötti különbség tagadása a Teremtő tagadásának a következménye (Róm 1, 24–32). Felmerül a kérdés: érvénytelenítheti-e az Egyház ezt a ’kezdeti elvet’, és tekintheti-e azt – ellentétben azzal, amit a Veritatis splendor 103. pontja tanít – pusztán eszménynek, és elfogadhat-e ’lehetséges jónak’ objektíve bűnös helyzeteket, mint például azonos nemű személyek közötti egybekelést, anélkül, hogy lemondana a kinyilatkoztatott tanításról?”
Ferenc pápa a következő választ adta a feltett kérdésre:
„a) Az Egyháznak nagyon világos felfogása van a házasságról:
a házasság egy férfi és egy nő közötti kizárólagos, stabil és felbonthatatlan életszövetség, mely természeténél fogva nyitott a gyermeknemzésre. Csak egy ilyen egybekelés nevezhető „házasságnak”.
Az egybekelés más formái csak „részben és analóg módon” valósítják meg azt (Amoris laetitia, 292), és ezért a szó szoros értelmében nem nevezhetők „házasságnak”.
b) Nem pusztán elnevezési kérdésről van szó, hanem arról, hogy az általunk házasságnak nevezett valóságnak olyan egyedi, lényegi felépítése van, amely más valóságokra nem alkalmazható, kizárólagos nevet követel. Kétségkívül sokkal több puszta „eszményképnél”.
c) Ezért
az Egyház kerül mindenféle rítust vagy szentségi szertartást, amely ellentmondhatna ennek a meggyőződésnek, és azt a benyomást kelthetné, hogy házasságként ismer el olyasmit, ami nem az.
d) Az emberekkel való bánásmódunkban azonban nem veszíthetjük el a lelkipásztori szeretetet, melynek minden döntésünket és magatartásformánkat át kell hatnia. Az objektív igazság védelme nem az egyetlen kifejeződése ennek a szeretetnek, mely magában foglalja a kedvességet, a türelmet, a megértést, a gyengédséget és a bátorítást is. Tehát
nem válhatunk olyan bírákká, akik csak megtagadnak, elutasítanak, kizárnak.
e) A lelkipásztori bölcsességnek ezért kellőképpen meg kell vizsgálnia, vannak-e olyan, egy vagy több személy által kért áldási formák, amelyek nem közvetítenek téves felfogást a házasságról. Amikor ugyanis áldást kér valaki, az Istentől való segítségkérést fejez ki, könyörgést, hogy jobban tudjon élni, bizalmat abban az Atyában, aki segíthet, hogy jobban éljünk.
f) Az is megfontolandó, hogy bár vannak objektív szempontból erkölcsileg nem elfogadható helyzetek, maga a lelkipásztori szeretet megköveteli, hogy ne kezeljünk egyszerűen „bűnösként” olyan embereket, akiknek bűnösségét vagy felelősségét a szubjektív felróhatóságot befolyásoló különböző tényezők enyhíthetik (vö. Szent II. János Pál: Reconciliatio et paenitentia, 16).
g) A döntéseknek, amelyek bizonyos körülmények között a lelkipásztori bölcsesség részét képezhetik, nem feltétlenül kell szabállyá válniuk. Vagyis nem helyénvaló, hogy egy egyházmegye, egy püspöki konferencia vagy bármely más egyházi struktúra állandó és hivatalos jelleggel engedélyezzen eljárásokat vagy szertartásokat mindenféle ügyekben, mivel „ami egy konkrét helyzetben a gyakorlati megkülönböztetés részét képezi, nem emelhető törvény szintjére”, mert ez „elviselhetetlen kazuisztikának adna helyet” (Amoris laetitia, 304). A kánonjognak nem kell felölnie és nem is ölelhet fel mindent, és a püspöki konferenciáknak sem szabad erre törekedniük dokumentumaikkal és előírásaikkal, mert az Egyház élete sok más, a szabályozott csatornákon kívüli csatornán is folyik.”
Hogyan kell tehát mindezt értelmeznünk? Fontos látnunk, hogy van különbség áldás és áldás között. Ahogy a c, pontban írja Ferenc pápa, „az Egyház kerül mindenféle rítust vagy szentségi szertartást, amely ellentmondhatna ennek a meggyőződésnek [a házasság egyedi, lényegi felépítésének], és azt a benyomást kelthetné, hogy házasságként ismer el olyasmit, ami nem az”. Ugyanakkor, „amikor áldást kér valaki, az Istentől való segítségkérést fejez ki, könyörgést, hogy jobban tudjon élni, bizalmat abban az Atyában, aki segíthet, hogy jobban éljünk”.
Áldást tehát bárki kérhet. Egy meleg pár esetében az egyházi személy nem a kapcsolatukat áldja meg, hanem az embert, aki Isten segítségéért könyörög, hogy jobban tudjon élni.
„Nem válhatunk bírákká, akik csak elutasítanak” – mondja Ferenc pápa, de hangsúlyozza, hogy „a lelkipásztori bölcsességnek kellőképpen meg kell vizsgálnia, vannak-e olyan, egy vagy több személy által kért áldási formák, amelyek nem közvetítenek téves felfogást a házasságról”.
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
5 hozzászólás
„Lelkigondozói szolgálatunknak a szabadítás evangéliumának a hirdetése a célja.”
(B.A., magyar egyházi honlapról)
„Az Egyház feladata az, hogy meghívja az embereket, (ezért) nem támogatja, hogy megátalkodjanak a bűnben, amely elválaszt bennünket Istentől. Az Egyháznak bátorságra és szeretetre van szüksége ahhoz, hogy arra biztassa az embereket, hogy forduljanak el bűneiktől. Isten kegyelmével és erejével megszabadulhatnak bűneik rabságából.”
Samuel Aquila denveri rk. érsek gondolatai
(internetről – katolikus ma)
„Krisztus rengeteg hibára és bűnre rámutatott, amelyektől, sajnos, sokan nem akartak megszabadulni, hiszen az emberek számára gyakran nagyon kényelmes megoldás a bűnös élet. Aki pedig nem akar megtérni, bűnbánatot tartani, az inkább elhallgattatja a lelkiismeretét és azt, aki az igazat mondja és rámutat a bűnökre. De a keserű igazság valójában mindig jobb az édes hazugságnál. Csak ezt nem mindenki meri önmagának bevallani, felvállalni.
.
Válasszuk Krisztust, és ne féljünk attól, hogy Ő rámutat gyöngeségeinkre, bűneinkre, mert Ő ezt csak azzal a céllal teszi, hogy jobbá, szentebbé tegyen bennünket, hogy az igaz bűnbánaton keresztül eljuthassunk a mennyországba… ”
.
dr. Szolánszky Ágoston (internetről)
[…] https://777blog.hu/2023/10/04/mit-mond-valojaban-ferenc-papa-a-meleg-parok-megaldasarol/ […]
Csak nekem tűnt fel, hogy Ferenc pápánknak, minden egyes kijelentését, állandóan meg kell magyarázni?
A KÉTÉRTELMŰSÉG A LÉTELEME! Imádkoznunk kell ezért az emberért, hogy változtatni tudjon ezen a gondolkodásmódján, mert elképesztő káoszt idéz elő az egyházunkban! Nem gondolnám, hogy rossz indulatból teszi mindezt! Inkább, arra gyanakszom, hogy az az intellektuális közeg, amiben ő szocializálódott, igényelte ezt a „magasröptű” gondolkodásmódot! Talán, ha egy 30 szavas szókincsre redukálná a kifejezésmódját, nem kellene állandóan közleményekben helyreigazítani, mire is gondolt az író?
Máté 5
37 Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van. >>
Én rettentően sajnálom a homoszexualitással küzdőket! Nem is tudom elképzelni, a testi bűn elleni küzdelem eme fokát! De, a bűn esetére, a bűnből való megtérésre is igaz! Krisztushoz való betakarításunkkor, ha munkában talál bennünket, kegyelme által megmenekülünk!
Egyházunk egy részének, látható törekvése, a bűnnel való szinkretizmus! IGEN! ISTEN SZERETI AZ EMBERT! OLY ANNYIRA, HOGY KRISZTUS MEGHALT A BŰNEINKÉRT! DE ISTEN, BŰNGYŰLÖLŐ!! Ezeket a szerencsétlen, bűneikkel küzdő embertársainkat, a sátán ölelő karjaiba taszítják azáltal, hogy a kétértelmű beszéddel félrevezetik őket!!
2Timóteus 4
3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük;
4 És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.
Mindenki, a legjobban tenné, ha az ilyen kétértelmű emberei beszéd helyett, az IGE tisztaságát választaná!!
Hátha! Valakinek ez segítség:
3Mózes18
22 Férfival ne hálj asszonnyal való hálás módjára: undokság az! >
(tóʿéḇáh tôʿéḇáh) 1) förtelem, undor, utálat, irtózat (ti. szakrális vagy etikai értelemben)
Rómaiakhoz 1
24 Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, >>
25 mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen. >>
26 Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. >>
27 Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét. >>
28 Ahogy ők nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való; >>
1Korintusiakhoz 6
8 E helyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek! >>
9 Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem KÉJENCEK, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, >>
μαλακός, ή, όν (malakosz, é, on) 1) lágy, puha, kellemes 2) homoszexuális férfi partnere
10 sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. >>
Jelenések 21
8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és PARÁZNÁKNAK és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban [lesz], ami a második halál. >>
Jelenések 22
15 De kinn [maradnak] az ebek és a bűbájosok, és a PARÁZNÁK és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. >>
ὁ πόρνος, -ου (ho pornosz, -u) 1) parázna férfi 2) férfi prostituált
16 Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. >>
A Biblia egyértelműen elítéli a homoszexuális cselekedeteket! De! Fontos látnunk azt is, hogy semmit nem mond a homoszexuális beállítottságról, magáról a homoszexuális emberről. Senkit nem ítél és kárhoztat csak azért, mert az azonos neműekhez vonzódik. A kemény szavak mind a cselekedetekhez kapcsolódnak, és nem a szexuális vonzalom irányultságához!
A homoszexualitás bűnében vergődőkhöz, mint emberhez, a Teremtő képmásához, szeretettel, és megértéssel kell viszonyulnunk! De el kell mondani! Ha nem térsz meg ebből, kitörlik a nevedet az Élet könyvéből!
És értem én azt a bájos lelkesedést, hogy a filozófia segítségével be tudjuk bizonyítani, hogy 2*2 az öt! De! A szabályokat nélkülünk, a mi megkérdezésünk nélkül hozták meg! A mi szabad akaratunkban áll, azok szerint, vagy azokat áthágva élnünk! De! Végzetes hatása lesz az örök életünkre nézve! A homoszexualitásra is, mint bármely bűnre nézve is igaz! Térj meg, mert elközelgett isten országa!