Különös olvasói levél érkezett a postaládánkba: egy közelmúltban megtörtént esetről ír, amikor egy fiatal keresztény lány váratlanul mégsem kapott meg egy állást.
Egy frissen érettségizett keresztény lány bébiszitter munkát szeretne vállalni a nyár folyamán, hogy saját keresetéből tudja a nyári költségeit finanszírozni. Ráadásul olyan családot is szívesen vállalna, ahol sérült gyermek van. Itthon, Magyarországon. Ezért bejelentkezik egy erre specializálódott zárt Facebook-csoportba, ahol azt vállalják, hogy összekötik a szükséget a segítséggel. A személyes adatok megadása, és pár szűrő kérdés megválaszolása után érkezik a csoport koordinátora részéről még egy utolsó mondat: „Utolsó szűrőként kötelességem megkérdezni: Hogyan viszonyulsz az egynemű párok sérült gyermekeinek vigyázásához?”
A lány meghökken, ám a józan eszére hallgat és visszakérdez: „Mert milyen megítélés alá esek, ha ilyen, vagy olyan választ adok?” A koordinátor összezavarodik, mindenről ír, elfogadásról, színes világról, stb. Ugyanakkor furcsának véli, hogy nem kapott neki megfelelő választ. A lány ismét visszaír (értetlenül áll a helyzet előtt, és csalódottnak érzi magát): „Én azt tartom furcsának, hogyan került be váratlanul a diákmunka kérdéskörébe egy ide nem illő kritérium?”
A válasz ugyancsak zavarodott, a koordinátor az egyértelműséget úgy kerüli, mint macska a forró kását.
Végül, a diáklány azt írja: „Nagyon sajnálom, de nem értem, mi történik. Én úgy jelentkeztem az Önök csoportjába keresztény fiatalként, aki szereti a gyerekeket, és akinek fontos mások szolgálata. Azt szeretném megkérdezni: ez önmagában nem elegendő, hogy kiközvetítsenek egy rászoruló család számára?”
Válasz erre már nem érkezik.
Eldőlt.
A frissen érettségizett, fiatal, magyar keresztény lány itt már nem kaphat munkalehetőséget.
Ő nem színfolt, ő nem illik bele a színesnek mondott világba.
Itthon Magyarországon.
Varga Viktor
hirdetés
8 hozzászólás
Kedves Varga Viktor!
Ez a levél nagyon meghökkentett.
A mai Európai Unióban, ahol árgus szemmel vigyáznak a személyes adatainkra, miért is kellene megadnunk a szexuális preferenciákhoz való viszonyulásunkat? Ilyenkor nem számít a GDPR? Egyébként már a vallás megadása is érzékeny adat gyűjtésének számít. Az meg aztán nagyon messzire vezet, ha ez alapján még negatívan diszkriminálnak is. Ezek után mit jelentsen az, hogy „kötelességem megkérdezni”? Ki kötelezi, és miért törvényellenes adatok gyűjtésére? Egy ilyen kérdést tulajdonképpen kötelességünk elutasítani.
Szomorúvá tesz, nagyon kell vigyázni a neten az ehhez hasonló próbálkozásokra.
Kérdés, hogy a társadalom fel van-e erre készülve/készítve.
Bízom benne, hogy az ilyen tapasztalatok csak a kivételt képezik.
Imádkozzunk, hogy így legyen.
Ennek az ideológiának ki kell kerülne Magyarországról!
Ismét hozzászólást kell írnom, mert úgy látom nem az történt, amire számítottam ezzel az írással kapcsolatosan. Az embereket igenis érdekelte, és pont nem azt a következtetést vonták le, ami szerintem egyértelmű, hanem véleményem szerint pontosan azoknak a retorikai fogásoknak dőltek be, ami miatt az írást legjobb esetben is hanyagnak gondolom, legrosszabb esetben pedig direkt félrevezetőnek.
Én nem kerülgetem a forró kását, tehát itt a lista.
1. Az alcímben ez áll: „egy fiatal keresztény lány váratlanul mégsem kapott meg egy állást.” Az írás végén pedig ez: „fiatal, magyar keresztény lány itt már nem kaphat munkalehetőséget.”
A konkrét állás (amire a „mégsem kapott meg egy állást” utal) nem egyenlő azzal, hogy valaki FaceBookon egy munkalehetőségeket kínáló csoportba lép be. A csoport arra van (az írás állítása szerint is), hogy a munkát kínálót a munkát keresővel köti össze, nem pedig konkrét munkát ajánl fel. A lányt a csoportból utasították vissza*, nem pedig konkrét állást tagadtak meg tőle.
2. Az írás erősen próbál rávezetni, hogy a visszautasítás azért történt, mert a lány keresztény volt. Ha nem próbálna rávezetni, Kuthi Edvárd nem esett volna abba a hibába, hogy azt hiszi, a szűrőkérdések között vallásra irányuló is volt. Nem volt, ezt az írás sem állítja. A lány magától közölte, kérdés nélkül, hogy ő keresztény. A közölt információk alapján senki nem kérdezte tőle.
3. Az írás erősen próbál rávezetni, hogy a visszautasítás azért történt, mert a lány esetleg eltérő értékrenddel rendelkezik a homoszexualitást illetőleg. A probléma ott van, hogy egyetlen kérdés sem szólt arról, ki milyen értékrendet képvisel ezzel kapcsolatban. A lány a következő kérdést kapta: „Utolsó szűrőként kötelességem megkérdezni: Hogyan viszonyulsz az egynemű párok sérült gyermekeinek vigyázásához?” A kérdés arról szól, hogy miként viszonyul az egynemű párok sérült gyerekeinek vigyázásához. Nem arról, hogy az egynemű párok kapcsolatáról mit gondol. Nem arról, hogy a sérült gyerekről mit gondol. Arról, hogy vigyázna-e sérült gyerekre akkor is, ha egynemű páré. (Valószínűleg azért, mert egynemű párok jóval hajlandóbbak sérült gyereket örökbe fogadni, nem úgy, mint a heteroszexuális párok.)
Az ember vagy akar vigyázni akkor is, ha a szülők egyneműek (mert a gyerek fontosabb), ilyenkor a kérdésre a lány zavara helyett a válasz egyszerűen: „Akkor is szívesen vigyázok sérült gyerekre, ha a szülők egyneműek.”, vagy nem akar rá vigyázni. Ha nem akar rá vigyázni, akkor a válasz ez: „Akkor nem szívesen vigyázok sérült gyerekre, ha a szülők egyneműek.” Itt szeretném megállítani a keresztény olvasót, és feltenni neki a kérdést: miért nem? Nem a gyerek a fontos? Nem az, hogy ő kapjon segítséget? Ha valaki sérült gyerekekre (is) szívesen vigyáz, de hirtelen mégsem, ha kiderül, hogy a szülők egyneműek, vajon mennyire akart őszintén a gyereknek segíteni? Ezt a lánytól is kérdezem ám, aki feleslegesen értetlenkedett. Kedves keresztény lány, miért nem ezt válaszoltad? „Sehogy nem viszonyulok hozzá. Azért vagyok itt, hogy gyerekre vigyázzak és szívesen vigyázok sérült gyerekre. Nem befolyásolja, hogy milyenek a szülei.” Vagy: „Nem támogatom a homoszexualitást, de ez semmilyen mértékben nem befolyásolja, hogy miként vigyáznék a sérült gyerekeikre.” Mit nem lehetett a kérdésen érteni? Ha nem szívesen vállalsz azonos nemű pároknál gyerekvigyázást, talán el kéne gondolkodnod arról, hogy gyerek-vigyázni akarsz-e igazából, így mert nem az tűnik elsődleges célnak. Ha az lenne, nem érdekelne, hogy cigányok-e a szülők, szegények-e a szülők, idősek-e a szülők, külföldiek-e a szülők, ateisták-e a szülők vagy… homoszexuálisok-e a szülők. Saját bevallásod szerint olyan vagy, „aki szereti a gyerekeket, és akinek fontos mások szolgálata.” Kivéve, ha homoszexuális a szülők? Ha az sem képez kivételt, min akadtál fel? Ha kivételt képez, szerintem tisztázd le magadban, hogy a keresztényi szeretetednek és segítségednek van-e feltétele.
Itt kell megjegyeznem, hogy mivel A LÁNY nem volt hajlandó egyértelmű választ adni a kérdésre (as in: Igen, vigyáznék rá! vagy: „Nem, nem vigyáznék rá!”), valójában a lány az, aki kerülgeti a forró kását. Illetőlegesen, mivel nem adott olyan választ, hogy nem vigyázna homoszexuális párok gyerekére, nem tudhatjuk, hogy akkor elutasították volna-e. Lehetséges, hogy nem, egyszerűen csupán nem fogják összekötni homoszexuális párokkal. Sajnálom, de ezt a gödröt magadnak ástad meg, fiatal, keresztény lány.
3. Ott van a forró kása kerülgetésnek a kérdése is. Már elnézést, de a lánytól vannak idézetek, melyek egyikében sem hajlandó kijelenteni, hogy akar-e homoszexuális szülőktől munkát vállalni vagy nem / akar-e egynemű párok gyerekere vigyázni vagy nem. A koordinátor véleményét és hozzáállását tolmácsolva kapjuk, megmondják nekünk, hogy kerülgeti a forró kását, összezavarodik és miegymás. Miért nem látjuk őt beidézve? Ha a lány sem idézett tőle, akkor miért nem írják le, hogy A LÁNY SZERINT viselkedett így? Miért van ez tényként kezelve?
Aztán nézzük ezt meg a koordinátor szemszögéből is: adott egy fiatal lány, aki minden kérdésre hajlandó válaszolni, kivéve egyre. Próbálja belőle kiszedni a választ, segítségére siet magyarázattal, de a lány ismét makacskodik és értetlenkedik. Fel akar bárki ilyen embert venni potenciális munkaerőnek? Én nem venném fel.
*Itt térek ki a „visszautasítás” kérdésére. Nem tudjuk, hogy visszautasították-e. Nem kapott válasz. AZONBAN: nem tudjuk, hogy meddig várt a lány a válaszra (talán túl rövid ideig), illetve azt sem, hogy azóta kapott-e, milyet, vagy vajon valami közbe jött-e a koordinátor életében, hogy nem válaszolt rögtön. Azt tudjuk, hogy nem kapott választ. Ha a koordinátor azt írta volna, hogy: nem veszünk fel, mert keresztény vagy/problémád van az egynemű párokkal, akkor azt biztosan leírta volna a szerző. De nem tudta leírni, mert nem történt ilyen. Szeretném, ha a visszautasítás illúzióját nem kevernénk a tényleges visszautasítással, illetve ha tisztába lenne rakva, hogy milyen adatokat kértek a lánytól és milyet nem, illetve mi volt a koordinátor problémája.
Szóval, Gordon Márk, szerintem inkább az olyan ideológiának nincs helye, ami másodkézből prezentál egy vélt esetet, majd teljesen kiegyensúlyozatlanul prezentálja azt, végül pedig olyan retorikai fogásokat alkalmaz, ami élből rávezeti az olvasót arra, hogy milyen következtetést vonjon le. Függetlenül attól, hogy milyen ideológia nevében teszik ezt.
A lánynak pedig ezt üzenem: legközelebb, ha valami nem sikerül, ne gondold, hogy mindenkinek azzal van baja, hogy te keresztény vagy, és keresztényként mit gondolsz. Talán nézd meg, hogy miként viselkedtél, és gondolkodj el, hogy esetleg azért „lettél visszautasítva” (nem, ahogy azt már kifejtettem), mert nem voltál hajlandó megerősíteni, hogy igen, szívesen vállalsz OLYAN munkát is.
Varga Viktor: legközelebb kevesebb utalgatást rá, hogy a keresztény mivolta miatt utasították vissza, mikor ezt te sem tudod megerősíteni, különben már beidézted volna a koordinátort erről. Ez a te sztorid, amit a fejedben magyarázatként összeraktál. Én prezentáltam egy alternatívát, és majd eldöntöd, hogy olyan világban akarsz-e élni, ahol az embereknek feltehetőleg nem azzal volt a bajuk, hogy valaki keresztény, vagy olyanban, ahol ragaszkodhatsz az áldozatmentalitáshoz.
Óh, még valami.
Mind emlékszünk az amerikai esetre, ahol a keresztény cukrász megtagadta a rendelésfelvevést a homoszexuális párnak (ergo: nem akart nekik tortát sütni), igaz? A nyakamat merem rá tenni, hogy – akár még itt is -, csupa olyan keresztény véleményt látnék, hogy: joga volt megtagadni, hogy tortát süssön egy homoszexuális esküvőre! A probléma azonban itt van: ha egy kereszténynek joga van visszautasítani egy homoszexuálist, akkor a homoszexuális párnak is a keresztényt.
Jöhet persze a kontra: „de nem is azért utasította vissza a homoszexuális párt, mert egyneműek, hanem mert nem ért vele egyet! A bűnt gyűlöljük, nem a bűnöst! Értékrendeltérés volt az ok, nem az, hogy a pár egynemű”. Erre meg ezt mondom: „de nem is azért utasították vissza, mert keresztény! A kereszténységet utáljuk, nem a keresztényt! Értékrendeltérés volt az ok, nem az, hogy keresztény.” Így már nem is tetszik, igaz?
Lehet ezt a játékot játszani, de akkor egyet kell eldönteni: vagy elkezdünk egymás ellen diszkriminálni, akár azért, mert valaki homoszexuális/keresztény, akár azért, mert értékrendeltérés van, vagy nem diszkriminálunk senkit. Az úgy nem megy, hogy nekünk lehet, de nekik nem. Ha valamelyik keresztény olvasó esetleg morfondírozott valaha azon, hogy mások mit értenek a keresztény képmutatás alatt, akkor ezt. Itt a válasz.
Már nincs itt, hogy „elbírálásra vár” a hozzászólás, amit írtam, de a hozzászólás sem jelent meg. Ergo elbírálták, és elutasították. Sajnálatos dolog, hogy az olvasók nem tudhatják meg soha, hogy vajon jogosan lett-e elutasítva (mint a lány esetében), vagy nem. Nem olvashatják a hozzászólásom, ahogy az írásban sem olvashatják a koordinátor szavait.
A keresztény állásponttal szemben ma nincs helye ellenérvnek. Itthon, Magyarországon.
Kár érte, hogy kirekesztettek.
*Kedves moderátor: tudom, hogy ezt sem fogod átengedni. Remélem legalább az iróniámon most jól szórakoztál. Vagy igen, csak azért, hogy lássák, hogy átengeded? Azért a szavaim neked: egyszer, ha úgy van, előítélet nélkül gondolkodj el azokon, amit írtam. Nem baj, ha visszautasítod és nem értesz egyet. De azért szívesen venném, ha legalább az az egy ember, aki olvashatta a véleményem, őszintén elgondolkodik rajta. Az volt a cél. Nem az, hogy egyetértsünk, hanem, hogy gondolkodjunk.
Római levél 12:9
„Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”
A névtelen hozzászólásokat is végigolvasva, továbbra is az alapprobléma az, hogy egy ilyen kérdésnek nem szabadna léteznie, előfeltételként vagy szűrési (listázási!) bemeneti adatgyűjtésként pedig pláne nem. Senkinek semmi köze hozzá. Egyrészt arról se szabadna listázni, hogy ki milyen szexuális irányultságú, másrészt arról sem, hogy ki milyen betegségekkel küzd, pláne gyermekek esetén. Ezek mind érzékeny adatok, gyűjtése szigorú feltételekhez kötött.
Én egy ilyen rendszert úgy tudok csak esetleg elképzelni, hogy egy adott gyerekvigyázás esetén az adott szülők önkéntes alapon megosztanak releváns plusz információt (a szexuális irányultság szerintem nem ilyen, miért is számítana ez esetben, a betegség talán, de ez is attól függ milyen, kell-e hozzá speciális gyakorlat, tudás stb.), és az adott munkát ez alapján a vigyázó elvállalhatja vagy sem, saját képességei, döntése alapján, mindenféle indoklás nélkül. Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol listáznak az alapján, hogy hogy viszonyulunk a beteg gyerekekhez, vagy bármilyen mássághoz, kisebbséghez.
Egy jó módszer, ha mondjuk behelyettesítjük az ilyen kérdésekben az érzékeny adatot valami másra, pl. heteroszexuális és egészséges gyerek – ugyan mi értelme lenne egy ilyen kérdésnek. És valóban nincs értelme, fölösleges. Vagy behelyettesítjük pl. zsidóra – na ilyen világ már volt, és köszönöm szépen, nem szeretném, ha visszajönne.
Az érzékeny adatokhoz kapcsolódó listázásokkal van a baj, és az ilyen adatgyűjtéssel, valamint az ezek alapján meghozott esetleges diszkriminatív döntésekkel. Természetesen a történetet nem ismerjük részleteiben, így nehéz konkrétan véleményt mondani az adott esetre, illetve könnyen tévedésbe is kerülhetünk így.
Embertársaink egy része szeretne egyes Biblia szerinti bűnöket a katolikus tanítás szerinti egyik szentség (házasság) rangjára emelni.
Ez enyhén fogalmazva „fából vaskarika”.