Teológiai vagy épp a hétköznapi élettel kapcsolatos kérdéseket is megválaszol Csűrös András református lelkipásztor a református egyház műsorában. A Hiszed vagy sem? minden hétfőn 19 órakor jelentkezik Facebookon és YouTube-on, itt, a 777-en pedig havonta szemlézzük az adások egy kérdését és a rá adott feleletet.
A válasz két irányból is megközelíthető: a Szentírás felől és a természet oldaláról. A Bibliában a házasságról egyértelműen férfi és nő szövetségeként, szeretetkapcsolataként olvasunk. Az egyik legismertebb ige a Biblia első lapjairól származik: „ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté”. Ebben az igében nem olvassuk azt, hogy „lesznek ketten egy testté, hogy gyerekük legyen”, vagy „és azután gyerekeik születtek”, hanem
mintha a házasságnak a legfontosabb küldetése az lenne, hogy a férfi és a nő teljesen eggyé váljon, egymásra találjon: testileg, hitbelileg, lelkileg eggyé legyenek.
A természet oldaláról közelítve, a természetre tekintve könnyebben érhetjük meg a Teremtő akaratát. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy festményt szemlélünk, amelyen keresztül sokszor jobban, mélyebben megismerhetjük a festő szándékát és életét. Amikor a természetre tekintünk, akkor azt látjuk, hogy a nemi élet örömszerző, tehát Istennek több célja is volt ezzel, nemcsak annyi, hogy gyerekek vagy utódok legyenek ezáltal. A házasság célja tehát elsődlegesen az, hogy a férfi és a nő benne eggyé legyen. Nem csak azért házasodunk, hogy gyerekünk legyen, hanem azért is, mert valakivel élethosszig szeretnénk összekötni az életünket. A házasság nem csak addig tart, amíg gyerekünk lesz – elvégre mi nem imádkozó sáskák vagyunk – , és nem csak addig tart, amíg felneveljük a gyermekeinket, hanem még utána is.
A házasság még akkor is teljes lehet, ha abban a nehézségben van, hogy nem származik belőle gyermek.
A házasság egyszerre lelki, testi és hitbeli szövetség. Az, hogy „lesznek ketten egy testté”, nemcsak fizikai valóságot jelent, hanem lelkit is. A házasságban tehát helye van a minél teljesebb testi, lelki, hitbeli megélésnek is. A házasságban mi, reformátusok egymásra figyelve, egymást szeretve és egymással élve éljük a szeretetünket.
A kérdés és a válasz a Magyarországi Református Egyház Hiszed vagy sem? című műsorában hangzott el. Ennek szerkesztett változatát olvashattátok. Ha a teljes adást vagy a további részeket is visszanéznétek, látogassatok el a református egyház Facebook-oldalára, vagy YouTube-csatonájára! Ha pedig Ti is kérdeznétek a lelkésztől, írjatok e-mailt a műsor címére: hiszedvagysem@reformatus.hu
5 hozzászólás
Mellébeszélésből ötös… Először is a cikkben idézett rész a kérdésre nem válaszol, csak mesél valamit azzal kapcsolatban. És az is ferdítés.
Tudjuk jól ugyanis, hogy amikor a házasságokban nem születik gyerek, az nagyon sok esetben nem más miatt van, mint a szülők tudatos (és bűnös) döntése miatt, a szexualitás valamilyen fajta meghekkelésével. A kérdés nyilván az lenne, hogy ez bűn-e (igen), nem pedig az, hogy a meddőség bűn-e (nyilván nem).
Jézus szavaira hivatkozik, hogy „és nem mondta azt, hogy legyen gyereketek”. Persze hogy nem mondta, mert akkor ez triviális volt! Akkoriban senkinek nem jutott eszébe ilyen megátalkodott gondolat, hogy kihalni akarjon… Mit ír a Teremtés könyve, mit mondott Isten az első emberpárnak? „Sokasodjatok és szaporodjatok, és töltsétek be a Földet”. Nem pedig azt mondta, hogy „Szeretkezzetek jó sokat, csak vigyázzatok, nehogy gyerek legyen” Ezt a tanító nénik mondják a felvilágosításkor. De ez egy másik vallás, nem a kereszténység…
Abszolút egyetértek! Olvassátok el a Casti Connubii-t (http://www.ppek.hu/k987.htm), és okosabbak lesztek!
szerintem érthető választ ad a kérdésre. Akinek füle van …
Kedves András! Íme, akkor most jöjjön a történelmi protestáns (református) álláspont is:
https://oreformatus.hu/category/hazassag/fogamzasgatlas/
https://oreformatus.hu/category/hazassag/hazasetika/
Arthur W. Pink-et kiemelve, tömören megfogalmazva (de kiemelhetnénk bárkit is):
„Továbbá “a szeplőtelen házaságy” nemcsak a házassági fogadalomhoz való hűséget jelenti (1Thessz 4:4), hanem azt is, hogy a házastársi közösülést tilos beszennyezni: mert Ádámnak és Évának bűneset előtti állapotukban lett megparancsolva, hogy: “szaporodjatok“, mégis itt is, mint mindenben a mértékletességnek és józanságnak kell érvényesülnie. Nem hiszünk tehát abban, amit “születésszabályozásnak” neveznek, de komolyan sürgetjük az önuralmat, különösen a férj részéről: “a paráznákat pedig és a házasságtörőket megítéli az Isten.” Ez a legkomolyabb figyelmeztetés a hűtlenséggel szemben: hogy aki megtérés nélkül él és hal meg e bűnökben, az örökre elkárhozik (Ef 5:5).”