Sokakban felvetülhet a kérdés, hogy miért szólítják Szentatyának, Őszentségének a pápát. Ez inkább egyfajta cím, megszólítás, mintsem az életszentség mércéje.
Jóllehet a pápák egyik megszólítása Őszentsége vagy Szentatya, természetesen nem minden pápát avattak szentté az Egyházban. Persze nincs hiány szentéletű pápákból sem, gondoljunk csak a XX. század második felének pápáira, akik közül a katolikus Egyház szentként tiszteli XXIII. Jánost, VI. Pált és II. János Pál pápát is.
A Szentatya megszólításban
a szent azonban leginkább megszólítást jelent, ahogyan ezt már az ősegyházban is gyakorolták, ahol „szentnek” szólították egymást a keresztény közösségekben.
Ananiás az Apostolok cselekedeteiben például így visszakozott az elején, amikor az Úr Pál apostolhoz küldte: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben…” (ApCsel 9,13). Pál maga is így szólítja meg a rómaikat például: Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. (Róm 1,7). Ezt találhatjuk a továbbá a korintusi vagy a kolosszei hívekkel kapcsolatban is (vö. 1 Kor 1,2; Kol 1,2).
A pápának több különböző címe is van:
Róma püspöke, Péter utódja, az egyetemes Egyház legfőbb főpapja, Olaszország prímása, Vatikánváros államfője és Isten szolgáinak szolgája (servus servorum Dei).
Ezt az utóbbi címet Nagy Szent Gergely pápa vette fel, és maga Ferenc pápa is többször utalt rá, hogy ez a leginkább a pápákhoz illő cím. A VIII. Családok Világtalálkozójáról, Amerikából visszautazva elmondta, hogy ő nem egy sztár, hanem Isten szolgáinak szolgája: „A pápa legyen az Isten szolgáinak a szolgája.”
A szolgálat azonban nemcsak a pápa feladata, hanem mindnyájunkat erre hívott Jézus az utolsó vacsorán: „Aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.” (Lk 22,25)
Korponai Gábor
hirdetés
