2023. 04. 28.

„Ferenc pápa olyan, mint egy fiatal, akinek ugyanolyan vágyai és álmai vannak, mint nekem” – interjú Roseann James pakisztáni menekülttel

“Ferenc pápa gyakran emlékezteti a híveket arra, hogy az Egyháznak szüksége van ránk, fiatalokra, a kreativitásunkra, a bátorságunkra, a mosolyunkra” – Roseann 2018-ban érkezett családjával Magyarországra, és most szombaton lehetősége nyílik arra, hogy Ferenc pápával találkozzon, akire példaképként, lelkiatyaként gondol. A fiatal, nyíltszívű lány nagy szeretettel és lelkesedéssel mesélt Magyarországról, az őket befogadó közösségről, jövőbeli terveiről, és a szegényekért végzett szolgálatáról.

Mióta élsz Magyarországon, és miért hagytad hátra az országodat?

2018 márciusában érkeztünk Magyarországra a szüleimmel és az öcsémmel Karacsiból, Pakisztánból. Születésemtől fogva katolikus vagyok egy olyan országban, ahol a lakosságnak kevesebb, mint két százaléka keresztény, tehát egy nagyon kicsi közösségről beszélhetünk. A teljes vallásszabadság miatt költöztünk el, Magyarországon úgy érezzük, hogy szabadabban és sok keresztény testvérünkkel együtt gyakorolhatjuk a hitünket, ami a hazámban sajnos nem volt adott.

Keresztényként ért titeket hátrányos megkülönböztetés Pakisztánban?

Személyesen nem tapasztaltunk diszkriminációt, mert egy nagyvárosból jövünk, de a kisebb falvakban keresztényüldözés zajlik, van, ahol templomokat gyújtanak fel. A hit, a keresztény élet és a szebb jövő miatt távoztunk. A szüleim azt akarták, hogy én és az öcsém keresztény környezetben nőjünk fel, hogy erősek és következetesek maradjunk a hitünkben.

Változást hozott a hitünkben az, hogy egy olyan országban élhetünk, ahol szabadon gyakorolhatjuk a vallásunkat, ahol nem vagyunk kisebbségben.

Az öcsém korábban nem állt nagyon közel az Egyházhoz, mivel a templomok is messze voltak az otthonukhoz, de mióta Magyarországon élünk, élő lett a hite; nem hagyja ki egy nap sem a szentmisét, van, hogy naponta háromszor elmegy. Pap szeretne lenni. Mikor megérkeztünk Szombathelyre, Excellenciás Dr. Székely János püspök atya köszöntött minket, és mindennel ellátott. Átmeneti szállásra költöztünk, ami hajléktalanok és menekültek számára van fenntartva. A ház mellett van egy templom, és emlékszem a mai napig, mennyire megérintett minket, mikor este hat órakor elkezdtek harangozni. Az öcsémnek ez valamiért különösen is tetszett, gondolom azért, mert Pakisztánban ez nem szokás. Nem csak a muszlim többség miatt, hanem azért sem, mert a templomok régiek és a harangozástól akár össze is dőlhetnének. Ilyen egyszerű dolgok is sokat jelentek számunkra.

Fotó: Roseann szüleivel és testvérével (Roseann James)

Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy milyen szépen beszélsz magyarul. Mi segített a nyelvtanulásban?

Mikor megérkeztünk, szinte egyáltalán nem beszéltünk magyarul. De a szombathelyi Szent György templom plébánosa nagyon sok lehetőséget adott nekünk a templomban való felolvasásra, annak ellenére, hogy tudta, nem tudunk magyarul. Olyan is előfordult, mikor még csak egy-két hónapja voltunk Magyarországon, hogy a gimnáziumi tanárnőm odajött hozzám, és megkért, olvassak fel egy szöveget a Brenner János emlékére megrendezett ünnepségen, amely egy megyei szintű rendezvény volt. Nem voltak ezek könnyű feladatok, de a hasznomra váltak. Ezenfelül az érkezésünk óta járunk folyamatosan nyelvtanfolyamra mind a mai napig.

Hogyan jött a lehetőség, hogy Magyarországra költözzetek?

Édesapám a Szent Egyed közösségnek írt levelet, hogy szeretnénk Pakisztánból elköltözni. Nyitottak voltunk, nem volt konkrét célország, amit kinéztünk volna magunknak. A közösség vezetője, Dr. Szőke Péter továbbította a levelünket Excellenciás Dr. Székely János püspök atyának, továbbította a levelünket Székely János püspök atyának, aki egyből válaszolt, és készen állt segíteni, befogadni minket. Nagyon szeretjük őt, és nagyon hálásak vagyunk neki; amink van ma, az mind neki köszönhetjük. Tehát

Magyarországról kaptuk a leggyorsabb és a legbiztonságosabb választ, ezért jöttünk ide.

Mivel foglalkozol jelenleg, mik a terveid?

Tavaly érettségiztem, és az orvosi egyetemre jelentkeztem, de sajnos az államilag támogatott képzésre nem vettek fel, mert nem vagyok magyar állampolgár. Számomra csak az önköltséges képzés lenne opció, de ott egy félév négymillió forintba kerül. Ki kellett hagynom egy évet, mert ennyi pénzt nem tudtunk volna kifizetni, ugyanakkor nem akartam pazarolni az időmet, így hát jelentkeztem egy egyéves ápolónői tanfolyamra. Remélem, hogy egy külföldi diákoknak szóló ösztöndíj segítségével idén szeptembertől már az orvosi egyetemen tanulhatok. A magyar állampolgárságot nagyon nehéz megkapni, minimum nyolc évet kell folyamatosan itt élni, de még ezelőtt is vannak teljesítendő feltételek. Kérelmet adtunk be, hogy a nemzeti letelepedési engedélyt megkapjuk, de azt sajnos anyagi helyzetünk miatt elutasították. Bízunk benne, hogy lesz megoldás számomra és az öcsém számára is, aki jövőre érettségizik. A családommal továbbra is Szombathelyen élünk, de már nem átmeneti szálláson, hanem egy, az egyházmegye tulajdonában lévő házban. Itt él még velünk egy család Szudánból és Ukrajnából.

Szüleim rendelkeznek diplomával, amit sikerült elfogadtatniuk Magyarországon, de egyelőre nem találtak a végzettségünknek megfelelő munkát. Édesapám kiskereskedelmi menedzserként dolgozott Pakisztánban, édesanyám pedig középiskolai igazgató volt. Jelenleg mindketten egy gyárban dolgoznak több műszakban, hogy el tudják tartani a családot. De hálásak vagyunk, mert legalább van munkájuk.

Hogy érzed magad Magyarországon? Tervezel a szüleiddel, testvéreddel hosszabb távon is itt maradni?

Nagyon jól érzem itt magam, szerintem ebben az is szerepet játszik, hogy 13-14 éves voltam, mikor idejöttünk, az iskolának köszönhetően pedig könnyű volt beilleszkednem, barátokat szereznem, illetve megtanulni a nyelvet.

Nincsen hosszú vagy rövid távú tervünk az itt maradásra, mert most már Magyarország az otthonunk.

Otthon mindenki örökre akar maradni. Itt nőttem fel, Pakisztán után ez a hazám. A családommal igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy Magyarországon teljesen be tudjunk rendezkedni, hogy itt boldoguljunk. Ahogy már említettem, orvos szeretnék lenni, pontosabban szívsebész, ami azt jelenti, hogy az egyetem elvégzése után még hosszú-hosszú éveket kell tanulnom. És szeretnék orvosként Magyarországon dolgozni, segíteni az embereknek, hiszen ők is segítettek nekem és a családomnak, mikor ideköltöztünk. Ez az emberiségnek nyújtott legszerényebb szolgálatom.

Fotó: Roseann öccsével (Roseann James)

Úgy tudom, tagja vagy a katolikus Youth for Peace mozgalomnak. Mesélj kérlek, mi ez a közösség, milyen programokat szerveztek?

A Youth for Peace mozgalom -magyarul Fiatalok a békéért– a Szent Egyed közösséghez kötődő fiatalok mozgalma, akik világszerte konkrét módon segítik a szegényeket, elősegítik a szolidaritás kultúráját, és egy olyan világról álmodnak, ahol senki sincs egyedül hagyva, elfelejtve. A közösség Béke iskolája nevű központokat működtet önkéntesek segítségével, ahová várják a gyerekeket és fiatalokat a tanóráik után, hogy segítsenek nekik a tanulásban, valamint, hogy együtt játsszanak. A Szent Egyed közösségben az idősekre is kiemelten figyelünk. Úgy gondolom, az idősek különleges módon lehetnek a barátaink, és ezt a személyes tapasztalataim alapján mondom, hiszen

rendszeresen látogatok időseket, beszélgetek velük, így próbálom őket szeretni, segíteni nekik a magány leküzdésében.

Közösségünk tagjai ezenfelül minden héten egyszer összegyűlnek a ferencvárosi Szent Péter templom plébániáján, ételt, italt készítenek össze a hajléktalanoknak, majd a közös ima után az utcákon, aluljárókban szétosztják ezeket a csomagokat. Volt, hogy takarót vagy párnát is osztottunk a nagy hidegben. Ilyenkor beszélgetünk is a hajléktalanokkal, szegényekkel, érdeklődünk felőlük, meghallgatjuk őket. A hajléktalanok számára nem csak az a nehéz, hogy rossz körülmények között élnek, hanem hogy elszigeteltek, megvetettek, láthatatlanok. Ezek ellen tudunk tenni, ha irgalmas szamaritánus módjára személyes kapcsolatba lépünk velük.

A Youth for Peace mozgalomnak vannak imaalkalmai is, valamint minden évben megrendezésre kerül egy nemzetközi találkozó, tavaly Amszterdamban voltunk ezer fiatallal együtt. Ezeken a találkozókon különféle témákat dolgozunk fel, mint például a migráció, szegénység, ökológia vagy a rasszizmus kérdése. Kisebb nehézséget okoz, hogy a programok többsége Budapesten van, de amennyire az időm engedi, igyekszem eljárni önkénteskedni.

Holnap lehetőséged lesz találkozni Ferenc pápával a Szent Erzsébet templomban, ahová várják a rászorulókat, menekülteket. Mit vársz ettől a találkozástól?

Nagyon izgatottan várom a találkozást, és örülök, hogy végre eljött ez a nap! Korábban volt már lehetőségem találkozni Őszentségével 2019-ben Csíksomlyón, de ott csak egy rövidebb ideig tartózkodott, most viszont három napot fog eltölteni az országunkban, és ez nagyon nagy dolog! Biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló, emlékezetes találkozás lesz a holnapi. Azt várom a vele való találkozástól, hogy megerősödjek az identitásomban, hogy reményt kapjak. Ő egy lelki atya számomra, példakép és motiváció, főként abban, hogy utána nyúl a periférián élőknek.

Nekem is az a vágyam, hogy a legszegényebbeknek tudjak segíteni.

Volt egy beszéde, amelyben azt fejtette ki, hogy az Egyház szenved, mert jó emberek klubjává válik, akik vallásos gesztusokat hajtanak végre, de nincs bátorságuk kimenni a perifériákra, pedig ott vannak azok, akiknek a leginkább szükségük lenne rájuk. A szentatya a mi atyánk, mi pedig a kisgyermekei vagyunk, akiket szeretettel vár.

Szeretem Ferenc pápában azt is, ahogy buzdítja, bátorítja a fiatalokat, hogy nyissák meg a látókörüket, nyissák meg a szívüket mások előtt. Arra is gyakran emlékezteti a híveket, hogy az Egyháznak szüksége van ránk, fiatalokra, a kreativitásunkra, a bátorságunkra, a mosolyunkra, a ragályos örömünkre. Mikor beszél, olyan érzés kelt bennem, hogy az Egyház velem van. “Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.” A fiatalok a holnap nyilai: a jó íjból a világ minden részére és területére el vagyunk küldve, van, amelyikünk az oktatásba, van, aki az orvoslásba, van, aki vezető lesz, és így tovább. Ahogy Timóteus könyvében is olvashatjuk: “Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban”. Isten Dávidot választotta ki, amikor még nagyon fiatal volt, hogy Izrael királya legyen, Józsefet pedig Egyiptom királyát tette ifjú korában, pedig börtönben is volt. Ezek a példák mind azt mutatják nekem, hogy már most is tehetek nagy dolgokat.

Őszentsége Ferenc pápa olyan, mint egy fiatal, sugárzik belőle az energia.

Azonkívül, hogy tisztelem, mert ő a pápa, úgy gondolok rá, mint egy fiatalra, akinek ugyanolyan vágyai és álmai vannak, mint nekem. Nem azt érezteti velünk, hogy milyen magas rangú tisztséget visel. Nagyon alázatos ember. Ezért is várom a vele való találkozást.

Borítókép - Fotó: Magyar Kurír
Interjú
hirdetés