2023. 04. 18.

A teremtés szikrája – egy kezdő kertész élményei

Három méter magasban állok egy rozoga létra tetején, fejlámpával a homlokomon, ágvágóval a kezemben, és egy évek óta nem gondozott barackfával viaskodom. Kedd este tizenegy óra van, és még nem vacsoráztam, nem tisztálkodtam, legalább egy óra, míg ágyba kerülök, pedig holnap kora reggel csörög az ébresztőórám, vár egy újabb munkanap. Nem ez volt a szabadidőm hasznos eltöltéséről alkotott vízióm, amikor nem is oly rég nagykörúti lakásunkban terveket szövögettünk feleségemmel a közös jövőnkről.

A megváltozott családi helyzetnek kö­szönhető, hogy a házvásárlás mosto­ha, de kalandos útjára léptünk. Az nem igazán volt kérdés, hogy kertes házra van szükségünk, hiszen tehénméretű kutyánkkal a napi három-öt séta a bel­városban sem nekünk, sem szegény jószágnak nem volt különösebben ki­kapcsoló, nem is beszélve arról, hogy küszöbön a családalapítás, és mivel volt szerencsém kertes házban felnőni, tud­tam, mennyit jelent, ha a tesókkal van hol rohangálni, és hogy az úttesten is focizhatunk a szomszéd gyerekekkel, mert autó csak elvétve zavarja meg a já­tékunkat.

Komoly tervek voltak hát a fejem­ben, amikor végre átvettük a házunk kulcsait, és egy szemétdombon strázsáló kiskakast is leiskolázó büszke­séggel tekintettem végig talpalatnyi birodalmunkon. Költözésünk ápri­lis végére esett, így a telken találha­tó gyümölcsfák jó részén már nődö­gélt a termés. A ház előző tulajdonosa a fűnyírást leszámítva nem sok figyel­met szentelt a kertnek az elmúlt évek­ben, így a gondozatlan fák roskadoztak a gyümölcskezdeményektől. Később megtudtam, hogy ez nem feltétlenül jó dolog, akkor azonban dörzsöltem a tenyerem, hogy micsoda dőzsölés lesz itt: körte, kajszi, szilva, cseresznye, meggy és szőlő. „Csak győzzük befőzni a lekvárt, és kifőzni a pálinkát” – gon­doltam naivan.

Egészen addig ringattam magam efféle ábrándokban, míg érthetetlen hirtelenséggel el nem kezdett hullani az érett körte a fáról. A gyümölcs íze finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Ezt a hiányt a ked­ves fa bőséges terméssel kompenzál­ta. Bár minden reggel és este több kiló körtét szedtünk össze, így is annyi gyü­mölcs jutott a földre, hogy torkos lab­radorunk az elfogyasztásuk után in­kább hasonlított zeppelinre, mintsem házőrzőre. Ahogy a többi fa sorra kez­dett termést hozni – vagy épp egyál­talán nem hozni –, úgy vált világos­sá, hogy az évek óta elmaradó metszés komolyabb gond, mint korábban gon­doltam.

Beköltözésünk után egy régi szek­rényből hügelkultúrás magaságyást csináltam, melynek lényege, hogy a termőföld alá korhadt fákat, ágakat és komposztot helyezünk, ami amel­lett, hogy táplálja a növényeket, job­ban megtartja a nedvességet is, így nem gond, ha a nyári hőségben elma­rad egy-egy locsolás.

Ez az ágyás, pon­tosabban a belé ültetett, meglehetősen igénytelen paradicsom volt kertészmű­vészetem első évének egyetlen sikeres vállalkozása.

Be kellett látnom, hogy ha e cirka két négyzetméternél nagyobb területtel is meg akarok birkózni, se­gítségre van szükségem.

Major Szabolcs

Érdekel, hogyan folytatódik Szabolcs – történetesen igaz – története? Olvasd tovább ide kattintva a Jezsuita Kiadó honlapján, vagy A SZÍV magazin áprilisi számában, amelyből azt is megtudhatod, mit gondol a vállalkozói hozzáállásról, az arisztokrácia hozományáról és az erős nőkről Molnár-Bánffy Kata, vagy, hogy miből töltődnek a megfáradt jezsuiták. A „kiút a fásultságból” témájú lap további témái: szorongás és öröm a lelki életben; megérteni Ferenc pápát; jezsuita bazilika Hódmezővásárhelyen; keresztény podcastok, melyeket érdemes hallgatni; gondolatok A sziget szellemei című filmről. Vásárold meg akár digitális, pdf kiadásban!

Borítókép - Fotó: iStock
Szemle
hirdetés