2023. 04. 04.

Meddig kell még várnom arra, amit Isten megígért?

Szingliknek a „nagy Ő” megtalálása, házaspároknak a régóta várt gyerekáldás, sokaknak az anyagi áttörés, a gyógyulás, a szabadulás vagy a szeretteinknek a megtérése – mindannyiunknak az életében van még olyan bibliai ígéret, ami még nem teljesedett be. Amire még várnunk kell. Sokszor úgy érezzük, kibírhatatlanul sokat. Felmerül a kérdés, hogy valamit rosszul csinálunk.
Az Arrivera blog cikkét szemlézzük.

Nekem talán a párválasztás területe a legdurvább. Irracionálisan soknak érzem a szingli éveket, már nagyon férjhez mennék az igazihoz. Folyamatosan keresem, mi az, amit rosszul csinálok, mi a hiba velem, miért nem történik (látszólag) előrelépés az ügyemben.

Ilyen kérdéseim vannak: „Talán rosszul kérem? Nem kérem eleget? Istenem, ezt a kérésemet nem hallgatod meg? De miért nem? Csak nekem nem? De hát te vagy a házasságszerző… mi lesz az én házasságommal? Te mondtad, hogy nem jó az embernek egyedül…

Most már kábé bármit megcsinálnék (tudom-tudom, persze az általad megengedett határokon belül), hogy előrébb lépjünk… Miért kell még mindig várnom? Meddig kell várnom? Mi lesz, ha túl sokáig kell várnom?

Mondd meg Uram, mik a lépések, és most már haladjunk végre!”

Ismerősek ezek a gondolatok? Volt már ilyen párbeszéded Istennel? Lehet, neked nem ezen a területen kell várnod. Van, aki gyerekáldásra, anyagi áttörésre, gyógyulásra, szabadulásra, szeretteinek a megtérésére vár már évek óta. Nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne olyan dolog az életében, amiről érzi belül, hogy Isten megígérte neki, de még valamiért várnia kell.

Az Ajándékozó vagy az ajándékok a fontosabbak?

Az utóbbi évtizedekben sok keresztényre jellemző, hogy a bővölködésre, Isten áldásaira helyezik a hangsúlyt. Biztos láttál már ilyen „X lépés, hogy átvedd az áldásokat” meg hasonló címmel könyveket, tanításokat…

Nem mondom, hogy ezekben a tanításokban ne lenne bibliai igazság. De szerintem van benne egy hangsúlytévesztés. Az áldások elérése a földi életben olyan központi témává vált, hogyha valamelyik területen várni kell az áttörésre, vagy valaki esetleg szenvedésen megy keresztül, akkor sokan úgy tekintenek rá, hogy biztosan baj van az illetővel. Még ő maga is azt hiszi, nem csinál(t) valamit jól.

Emiatt ma sok modern keresztény „megírja” a listáját Istennek, és várjuk, hogy Ő szépen sorban kipipálja a kéréseinket. Egyszer olvastam valahol, hogy az emberek gyakran összetévesztik Istent a Mikulással (vagy itthon ugye a „Jézuska” a karácsonyi lista teljesítője.) És ez tényleg így van. Google-generációként ráadásul azt is nagyon nehezen tudjuk elviselni, hogyha valaminek nem tudjuk, nem értjük az okát.

Sokáig én is úgy gondoltam, hogy a békességem/örömöm abból lesz, hogyha megoldódik a problémám/megkapom az áldást. Pedig Isten ezt nem mondja sehol. Ő azt ígérte, hogy a viharok közepette is velünk lesz, és ebből van a békességünk és örömünk.

A vele való közösségből.

Nekem egy nagyon nagy paradigma-váltás volt, hogy rájöttem, nem azért akarok Jézussal jóban lenni, mert klassz dolgokat kaphatok tőle, hanem azért, mert egyszerűen jó vele lenni. 

Az „Atya akarata” kontra „én akaratom”

Amikor Istenben hiszünk, akkor tulajdonképpen bízunk abban, hogy az életünk jó kezekben van nála, és ő tudja a legjobban, mire és mikor van szükségünk. A Miatyánkban amikor Jézus tanított az imádkozásra, egy nagyon fontos elem a „legyen meg a te akaratod”.

Viszont amikor türelmetlenek vagyunk, akkor a saját akaratunkat akarjuk mindenáron végig vinni.

Ha átvesszük a kezdeményezést Istentől, fontos tudnod, hogy ennek a következményeiért nem Ő a felelős. Mi tudjuk ezzel jól elszúrni. Persze, segíteni fog eltakarítani a romokat, ha megkérjük, de lehet így, a türelmetlenséggel tönkre tenni fontos dolgokat.

A Prédikátor könyvében írja Salamon, hogy MINDENNEK megvan a rendelt ideje. (Préd 3:1-8) Itt több ellentétpárt sorol fel a Biblia, amik egyszerre nem lehetnek igazak, ezért türelemmel kell megvárni, hogy eljussunk arra a pontra, amikor valamelyik igazzá válik. Az egyik ilyen pár különösen érdekes: „ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek”. Van olyan, hogy az embernek fel kell ismernie, hogy valami végleg el/odaveszett. De addig viszont a keresés ideje van.

Gondolkodtál már azon, hogy miért várt Jézus két napot, amikor elindulhatott volna, hogy még időben meggyógyítsa Lázárt? Azért, mert ő mindig az Atya akaratát cselekedte, akinek volt egy „magasabb gondolata” az emberekénél erre a szitura (Ézs 55:8-9).

Jézus tanítványai, Lázár lánytestvérei sem értették, hogy miért tett így. Van olyan, hogy a szeretteid sem értenek meg, amikor türelmesen vársz egy dologban Istenre, mert belül hiszel abban, hogy abban a helyzetben ezt kell tenned.

De Jézus érti. Ő tudja, hogy ez milyen. És segíteni fog.

Jó, de akkor hogyan tovább?

1.Ismerd fel, mennyire fontos a türelem.

Enélkül ugyanis nem tudod átvenni az örökségedet. „Ne váljatok lustákká, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelemáltal öröklik a megígért dolgokat.” (Zsid 6:12, SZPA) Látod nem elég a hit. Kell a türelem is!

Érdekes, hogy a türelem ellentéteként itt a lustaság van megemlítve, ami elsőre furcsának tűnik. De ennek az az oka, hogy bár kívülről nézve a türelem nagyon inaktívnak tűnik, de elképesztő mekkora erőre van hozzá szükség, és hitre is. Ne legyél ebben lusta, ne add fel az előtt, hogy a türelmed gyümölcsöt hozna!

2. Fogadd el, ha az Úr nevel.

Ez a modern embernek nagyon kényelmetlenül hangzik, pedig Isten fegyelmezi azokat, akik az övéi. „Nehogy a lelketek megbetegedjen, amiatt, hogy feladjátok a küzdelmet…. Fiam, ne becsüld le az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha felelősségre von. Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti/megneveli… a hasznunkra, hogy szentségében részesülhessünk. A fenyítés ugyan pillanatnyilag sosem tűnik kellemesnek, hanem fájdalmas, de később meghozza a megigazulás békés gyümölcseit, akik megedződtek általa” (Zsid 12:3-11, SZPA)

Ha szeretnéd elnyerni az örökségedet, ahhoz türelemre lesz szükséged, és hogy elfogadd, Isten a várakozás alatt is tanít valamire.

3. Lásd meg Isten kezét a próbák közepette is.

Biztos sokat hallottad már: „azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak (elhívottak).” (Róm 8:28) Figyeld meg, hogy itt van feltétel: Istent kell szeretnünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elhívásunk szerint követjük Jézus Krisztust életvitelszerűen és megcsináljuk azokat az életfeladatokat, amiket tőle kaptunk.

Ha ez megvan, de az életedben mégis komoly próbákon mész keresztül, akkor is ragaszkodj ahhoz, hogy márpedig Isten beszéde igaz. Nyugodtan imádkozz ezekkel a szavakkal: „szeretem Istent, követem Jézust és azokat az igazságos cselekedeteket teszem, amiket ő elkészített számomra, ezért bármi is történjen, az a javamra/hasznomra fog válni, mert Ő megígérte.”

4. Bánd meg. Ha türelmetlen voltál valamivel kapcsolatban, és most jelez a lelkiismereted, hogy nem kellett volna, akkorkérj Istentől bocsánatot. A Biblia szerint a harag, hitetlenség, engedetlenség vagy önakarat is bűn, amik a türelmetlenség mögött bújnak.

Tudtad? „Aki elfedezi/elrejti a vétkét, nem lesz sikeres. Aki megvallja és elhagyja, irgalmat nyer.” (Péld 28:13)

5. Mostantól legyél érzékeny arra, hogy felismerd Isten időzítését. Gondolj úgy magadra, mint az Isten zenekarában egy hangszeres zenészre. Türelemre van szükséged, hogy megvárd, amikor Isten karmesterként bólint, és a kezével int, hogy most van itt az idő, hogy kilépj hitben. Akkor viszont legyél bátor!

És tudod, mi az igazán szép ebben? Ha mindannyian így cselekszünk az egyházban, akkor válik a keresztény élet egy igazi szimfóniává.

 

A teljes cikk az Arrivera.hu oldalon olvasható.

(Az Arrivera blog kersztény szemszögből igyekszik segíteni azoknak, akik szeretnének szabadok lenni a pornófüggőségtől.)

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás