Kovács András Péter humorista munkássága már régesrég túlmutat a humoron: nemrég például egy podcast-sorozatot indított, amelyben a függőségeket járja körbe. A nemrég megjelent harmadik epizódban Dr. Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns személyes történetén keresztül mutatta be az alkoholizmust. Ez a cikk csak a beszélgetés egy részét szemlézni, a teljes podcast részt a cikk alatt találjátok beágyazva!
Dr. Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns érthetően és nagyon érdekesen tárta a “Töltsd velünk” függőségi podcast hallgatói elé az alkoholizmus tabutémáját:
“Az ember azért iszik, mert többnyire kedvezően befolyásolja a közérzetét és az adott állapotát. Rengeteg mindenben segít az alkohol, ez a szerep tudott és ismert a társadalomban, például hogy társas helyzetben oldja a kezdeti elfogódottságot. Ott van az ünneplésben, az esküvőn, vagy a gyászmunkában. Nincs is vele semmi gond, amíg ez egy társasági ivás formáját tölti, amelynek van néhány konkrét kritériuma: viszonylag ritkán történik, sosem egyedül és sosem leittasodásig, általában jeles eseményhez köthetően jön létre. Aki ezen túllép, annak lehet hogy a kelleténél bensőségesebbé vált az alkohollal kapcsolatos viszonya, azaz elkezdte valamire használni.
Általában arra használjuk, amire nincsenek eszközeink: például felfigyelünk arra, hogy feszültségek, konfliktusok esetén nem lejátszuk ezekett, hanem becsapjuk az ajtót magunk mögött vagy lemegyünk a kocsmába és három sörrel enyhítjük a fájdalmat. Vagy ha letol a főnökünk és nem kapunk fizetésemelést, hazafelé lehúzunk két felest – ezek már nem az egészséges tartományba tartoznak.
Sokan használjak “resetelésre”, főleg a menedzserek: pénteken este öt nap hajtás után kiüti magát, leittasodik, “újraindítja” a gépet. A nők energiaforrásként használják az alkoholt, előfordul, hogy valaki elszopogat napközben otthon egy üveg bort, hogy bírja a két gyerekkel a feladatokat.
Az alkoholnak van olyan funkciója is, hogy kitöltse az időt, találkoztam már nyugdíjazási krízisben lévő emberrel, akinek hirtelen üresek lesznek a napjai, átjár a szomszédhoz, mindig megiszik egy felest és mellé egy sört. Valaki megáll bizonyos szinteken, és nem okoz nagy gondot az életében – a népesség nagy része ilyen.
Nagyon fontos a környezet visszajelzése, mert a környezet általában előbb érzékeli a problémát, mint az adott személy.
Gyakran előfordul, hogy már mindenki látja a bajt, de az alkoholizmus egyik legfontosabb jellemzője a tagadás: az elkövető körömszakadtáig tagad. Ennek egyik oka a stigmatizáltság, mert az alkoholista szó a magyar társadalomban karaktergyilkossággal ér fel. Nagyon nehéz onnan kijönni.
Fotó: Dreamstime
Nincsen egyértelmű határ, mint mondjuk a vakbélgyulladásnál. Egy lassú átmenet zajlik, idő kell a kialakulásához, amely a jelenlegi tudásunk szerint férfiaknál 10-15 év, nőknél 8-12 év átlagosan. Én például öt év alatt lettem alkoholista, 17-22 éves korom között. Vannak olyan határpontok, amelyek nagyon jól jelzik, hogy valaki rálépett-e erre az útra. Beszélgetésekkor mindig rákérdezek, hogy ivott-e már egyedül, ivott-e már reggel, vezetett-e ittasan – és úgy, hogy volt utasa? Kapott-e már visszajelzést a környezetétől, volt-e munkahelyi mulasztása emiatt? Ezek nagyon erős határpontok, amelyek jól mutatják, hogy egy kialakuló betegség zajlik az adott személy életében.
Tizenöt évig küzdöttem az alkohollal és utána feltettem a kezemet, hogy ő győzött. Kilencszer voltam kórházban, végül egy hat hónapos terápián vettem részt, ahol megfordult a történet. Fizikailag teljesen lepusztultam az alkoholtól, a végére már csak hatvan kiló voltam, csak a kannás boron és a Kalinka vodkán éltem az utolsó három hónapban. Nekem azért kellett a kórházi kezelés, hogy megmaradjak, a szobatársaim fogadásokat kötöttek, hogy megmaradok-e. Az ember életében elérkezhet az a pont, amikor az ivás folytatása ugyanolyan lehetetlennek tűnik, mint az abbahagyása.
Azt érzi az alkohol beteg, hogy ha nem hagyja abba az ivást, akkor meghal – de ha abbahagyja akkor is.
Nagyon szeretem Pilinszky Jánosnak azt a sorát, hogy “Kikönyökölök a végtelenre…”. Én ezt éltem meg, amikor kijózanodtam, és azt éreztem, hogy visszatértem az időbe. Újra vannak évszakok, színek, illatok, ízek. Az alkoholizmus egy nagyon beszűkült életvitel, főleg aki komolyan és keményen csinálja; aki elhivatottan menetel a pusztulás felé, annak az alkohol köré rendeződik be az élete. Például én egy évszakakkal mindig le voltam maradva öltözködésben, nyáron is dzsekiben jártam. De miután meggyógyultam azt tapasztaltam meg, hogy újra vannak ünnepek, nagy pillanatok az életben.”
Feltétlen érdemes a teljes beszélgetést megnézni:
Az alkoholfüggőknek több szervezet is segít, akiknek az elérhetőségeit egy-egy internetes kereséssel gyorsan el lehet érni. A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat honlapját például itt találod.
hirdetés
