Hogyan válik valaki pornófüggővé? Milyen hatásai lehetnek rövid, közép- és hosszú távon ? Hogyan hozható helyre egy emiatt tönkrement házasság? Egyáltalán milyen kiutak lehetnek az ilyen jellegű függőségből? A Válaszkeresők podcast legújabb adásában ezekről beszélgetett Martí Zoltán főszerkesztő Kozma-Vízkeleti Dániel pár- és családterapeutával, klinikai szakpszichológussal.
Milyen rövid, közép- és hosszú távú hatása van a pornófogyasztásnak?
Hadd kezdjem azzal, hogy a pornóba beleérthetjük akár egy-egy igényes film erotikusan túlfűtött jelenetét, de egészen az extremitást és a szexuális devianciákat is megjelenítő, nagyon öncélú filmeket is – én utóbbit fogom pornónak nevezni. Nincs sztori, nincs történet, nincs mögötte érzelmi árnyalás. A pornó egy megmutatott, kész fantáziavilág. Ez ott válik adott esetben nehézséggé, hogy az átélt és örömre kész szexuális élethez nagyon nagy szükségünk van a fantáziánkra. Elképzeljük magunkban, hogy a párunkat milyen módon kényeztetnénk, hogy nekünk mi esne jól, hogy hogyan közelednénk egymáshoz, hogy milyen együttléti formákat próbálnánk ki, és aztán ezt megbeszéljük, és egy részét megvalósítjuk. Ez, azt hiszem, egy kölcsönös és örömteli szexuális kapcsolatnak az egyik alapfeltétele. A pornónál nem kell ezt a fantáziamunkát elvégezni, nem kell kigondolni, ott van a maga nyerseségében és a maga lecsupaszított egysíkúságában. Így tulajdonképpen elszegényíti a fantáziánkat. A szexuális életünknek azt a savát-borsát veszi el, amely mozgatórugója lehet egy kiegyensúlyozott párkapcsolat testi oldalának.
A pornófilmekben a leggyakrabban nem átlagos testalkatú sztárok szerepelnek olyan szexuális együttlétekben, amelyek egy átlagos házasságban szinte alig reprodukálhatók, sőt nem is érdemes őket reprodukálni, művi az egész világ. Viszont a lelkünknek van egy olyan sajátossága, hogy amivel gyakran találkozunk, azt vesszük általánosnak, szokásosnak. Tehát hogyha rendszeres fogyasztóvá válunk, akkor tulajdonképpen úgy verjük át magunkat és az agyunkat – de ezáltal a fantáziánkat és a szexuális élményvilágunkat is –, hogy azt tekintjük általánosnak, amit ott láttunk. Ebből következik, hogy ugyanezt várjuk majd egy normál hús-vér kapcsolatban.
Csalódni fogunk magunkban, a magunk szexuális jelenlétében és a párunkban is,
hiszen nem fogja azt a válaszkészséget, örömkészséget nyújtani, ami valószínűleg a pornóban megtalálható.
A harmadik vonása a pornográfiának, hogy hozzászokunk egyfajta ingermennyiséghez. Egyre több kell, egyre vadabb, egyre extrémebb. Ha valaki rendszeres pornófogyasztó, és végignéz néhány „klasszikus forgatókönyvű” filmet, egy idő után már nem váltja ki azt a hatást, már nem hoz lázba, nem izgat föl. Elkezd extrémebb jeleneteket ábrázoló filmeket keresni, és egyre és egyre extrémebbre lesz szükség, ami egyre inkább eltávolodik a hús-vér kapcsolatban megélhető szexuális eseményektől. Ez már a lélektani függőség kategóriája, amikor már képtelenek leszünk hétköznapi, valós szexuális élményt átélni és szerezni, mert egyszerűen egy hétköznapi emberi test és a hétköznapokban megélhető, átélt, a korlátaival együtt tiszteletben tartott, intim szexuális együttlét már egyáltalán nem hoz lázba. Nőként nem kerülünk a szexuális vágy állapotába, férfiként pedig nem élünk meg erekciót, mert ez már unalmas, ennél már sokkal több kell. Ez egy olyan önrontó kör tud lenni, ami mindenféle erkölcsi gondolat nélkül is a pornó nehézségei közé tartozik.
A következő kérdés érkezett hozzád: „Pornófüggő vagyok, de ezt a feleségem nem tudja; hogyan tudnék leszokni róla? Vannak időnként sikereim, de hosszú távon mindig visszaesem.”
Ez egy jellemző mintázat a pornófüggőségnél, hogy a pár egyik tagja nem tud róla, mert a pornó által közvetített élményanyagot maszturbációhoz használják a felek. Ez az eredeti kapcsolatból kiöli a szexualitást, tulajdonképpen pótszerként indul, vagy nagyon gyakran a valós kapcsolatban megélt szexuális élettel párhuzamosan indul. Tehát megvan az eredeti házasságban a szexualitás, mellé néha élménykeresésként pornófogyasztáshoz kapcsolódó önkielégítés társul. Mindehhez még az sem szükséges, hogy egy rossz házasságról legyen szó.
Nagyon gyakran találkozom azzal, hogy egy pár kielégítő, rendszeres, kölcsönösen élményteli szexuális életet él, és az egyik fél (gyakrabban a férfi) kíváncsiságból, érdeklődésből kipróbálja. A párja elutazott, vagy éppen menstruál, vagy gyermek érkezett, és átmenetileg akkor természetesen nem hozzáférhető szexuálisan. Szóval átmenetileg kipróbálja a pornót és a hozzá tartozó önkielégítést. És aztán, mivel a pornó tényleg nagyon látványos, a hétköznapi életben nem megélhető képi világot tár elénk, az egyre nagyobb gyakorisággal egyre nagyobb teret kap. Ezzel párhuzamosan egyre inkább leépül az eredeti kapcsolatban a szexuális élet. Tehát nem is kell hozzá, hogy ez egy megromlott kapcsolat legyen, hanem egy jól működő kapcsolatba is lehet, hogy beszűrődik, és egyre nagyobb teret kap a pornó.
Ez tényleg egy önrontó kör:
ahogy egyre inkább növekszik a pornó súlya, úgy egyre inkább csökken – és nullára csökkenhet – az eredeti kapcsolatban a szexualitás,
akár hónapokra, akár évekre. Nagyon gyakran találkozunk teljesen aszexuális házasságokkal, kapcsolatokkal, ahol mint két testvér vagy lakótársak élnek együtt, és az egyik fél pornófogyasztás mellett önkielégít. Azt gondolom, hogy ilyen mértékű függőségnél már mindenképpen érdemes külső segítséghez, például szexológushoz fordulni.
Ahogy létezik az anonim alkoholisták, anonim drogfüggők csoportja, ugyanúgy létezik az anonim szex- és anonim pornófüggők csoportja is, van honlapjuk is, megtalálható a legtöbb nagyvárosban, megyeszékhelyen. Szoktak lenni találkozóik, hogy a sorstársak egymást tudják bátorítani, biztatni. Általában van egy mentori rendszer, tehát tapasztalt már nem függők, akik néhány éve jöttek ki ebből az állapotból, segítik azokat, akik még a poklok poklát járják, akik még a legsűrűbb részében vannak.
Mennyi idő alatt lehet leszokni a pornóról és helyreállítani a házaséletet?
Ez függ a korábbi függőség időtartamától is, majdhogynem azzal arányos. Ha mondjuk a pornófüggőség és azzal kapcsolatban az aszexualitás hónapokig állt fönt, akkor valószínűleg néhány hónap alatt ez helyrehozható. Más esetben, ha akár évekre vagy évtizedekre eltávolodott a házaspár egymástól, és a pornó egyeduralkodóvá vált, akkor nagyon valószínű, hogy fél-egy évre minimum szükség lesz, de lehet, hogy ennél többre is, hiszen ott már nemcsak a testi eltávolodás, hanem az érzelmi eltávolodás is kialakul, a lélektani intimitás is sérül. Nagyon messze lehet sodródni – akár együtt élve – egymástól, hogyha lemondunk a kapcsolatunk ápolásáról.
A kiút nagyon gyakran nemcsak egyéni megsegítéssel, hanem a párkapcsolat megsegítésével érhető el.
Egy ilyen mélységű egymástól való eltávolodásnál, mint amit a pornófüggőség és a hozzá kapcsolódó önkielégítés jelent, párterápiára lesz szükség. Szükség lesz a függő megsegítésére, hogy ő le tudjon mondani. Ugyanakkor szükség lesz a kapcsolat helyreállítására is, ami pedig együtt képzelhető el, hiszen ott mind a két fél érintett. Mind a kettő sérült érzelmileg abban, hogy eltávolodtak egymástól, mind a kettőnek lesznek kételyei és kérdései, és az a legszerencsésebb, hogyha ezt együtt, egymással tudják megbeszélni.
A következő adás témáit Ti alakítjátok – írjatok bátran kérdéseket, amit továbbra is anonim módon tehettek. Ide kattintva tudsz kérdést írni, szavazni a már meglévő kérdésekre!
A teljes adást itt meghallgathatod:
hirdetés
