2022. 12. 15.

Az igaz útról – Bellovics Gábor atya

„Ahhoz, hogy az ünnep igazán ünnep lehessen, nem spórolhatjuk ki az életünkből a sivatagos vagy pusztai időszakot, amikor nehéz. Ezt nem letagadni kell, hanem keresztülmenni rajta, így lesz valódi a karácsonyunk is” – mondta Bellovics Gábor jezsuita atya a Neked szól! című műsorban.

„Abban az időben, amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted. Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.” (Mt 11,2-11)

„Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” – ezt mondják ezek az emberek az imént hallott részben. Mintha megfogalmaznák magukban, hogy tulajdonképpen még azzal sincsenek tisztában, hogy mi az, amit szeretnének. Kivel szeretnének találkozni, mire vágynak, mi a szükségletük? Egyáltalán mi az az irány, ahova szeretnének menni? Támpontot keresnek, tájékozódási pontot. Valamiféle irányt kívülről, mert belül bizonytalanság van. Azt hiszem, ez számunkra sem olyan ismeretlen ma. Keressük a támpontokat, az irányt, mire érdemes figyelni, és

ebben a kusza világban nagyon sokszor nehezen találjuk meg ezeket a pontokat.

Ha a szabadidőnkben keresünk valami helyet, ahova szívesen elmennénk, az általában valami szép hely. Színház, múzeum, vagy valamiféle olyan dolog, amely külsőleg is szépséggel és vonzalommal párosul, és szeretünk olyan helyekre menni, amelyek megmelengetik a szívünket. Szeretünk olyan helyre menni, ahol kapunk valami pluszt. Mi a saját otthonunkat is szeretnénk feldíszíteni. Szeretnénk, hogyha az ünnep kapcsán nagyon szép lenne, valahogyan más lenne, mint hétköznap.

De ahhoz, hogy az ünnep igazán ünnep lehessen, nem spórolhatjuk ki az életünkből a sivatagos vagy pusztai időszakot.

Azt az időszakot, amikor nehéz, azt nem letagadjuk, nem eltagadjuk, hanem – mint a vándorlás során és a pusztában – keresztül kell mennünk rajta. Így karácsony és ez az egész készületünk nemcsak valami külső dísz, hanem akkor egészséges és koherens, ha a belső valóságunk kifelé tükröződése egyben.

Néha bele sem gondolunk, hogy a korábban élt ember mennyivel kevesebb impulzussal szembesült, mint a mai ember. Percenként jönnek a hírek olyan dolgokról, amelyeknek semmilyen hátterét, információját nem tudjuk. Egy-egy címet olvasunk, és abból próbálunk véleményt alkotni. Ebben a zűrzavaros világban fontos, hogy az igazi véleményvezérünk belül, a lelkiismeretünk mélyén az Isten hangja legyen. Érdemes egy kis gyakorlattal magunknak is megengedni, hogy kikapcsoljuk azt a telefont, öt-tíz percet kibír nélkülünk a világ.

Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás