Miért akar valaki a ’20-as évei elején már megházasodni? Mit szól ehhez a baráti köre? Miért jó fiatalon házasodni? És mit ad ehhez, ha az ember hívő? Ilyen izgalmas kérdésekről beszélgetett a Szóval podcast legújabb adásában Kállay Kati, Tóth Marci és Martí Zoltán.
A Szóval podcast legutóbbi adása óta sok minden történt, de talán a legnagyobb esemény, hogy Kállay Kati menyasszony lett – ez adta a legújabb adás apropóját. „Döntesz, ami után ott a hatalmas eufória, aztán viszont jönnek a kételyek, hogy biztos jól döntöttél-e – ami teljesen természetes szerintem –, és most pedig már megérkeztem ebbe az állapotba, hogy menyasszony vagyok, és nagyon jó minden” – mesélte Kati a folyamat lelki oldalát.
Szembemegy a mai trenddel, hogy ilyen fiatalon lett menyasszony, így érdekes megfigyelni, hogyan reagált a fiatal pár környezete. „A közeli barátaim és a családtagjaim igazi szeretetbombák voltak, többen hívtak fel könnyezve, meghatódva – éppen ezért sokára jöttem rá, hogy amit csinálunk, az szembemegy a XXI. század társadalmi elképzeléseivel. Az egyetemen sokan azért hülyének néztek, mikor látták a gyűrűt. Statisztikailag 30 százalék esélyünk van, hogy négy éven belül nem válunk el, innen szép nyerni” – tette hozzá Kati nevetve.
De mik lehetnek az előnyei, ha valaki a húszas éveiben már megházasodik? „A fiatalkori alkalmazkodásban van egy csoda. Könnyebben tudjuk még elmosni a határokat, frissebb még az az élmény, hogy a testvéreimmel éltem és nem egyedül: szerintem sok konfliktust meg tud előzni, hogy fiatalon még rugalmasabbak vagyunk. Persze nagyon észnél kell lenni, tudatosság nélkül nem megy.”
„A katolikus házasságban gyönyörű az, hogy
nem csak egy esküvőre készülünk, és ha nem megy majd a házasság, akkor legfeljebb elválunk – nem, ez egy életszentség, egy egész életre készülünk,
amelyet megszentel a Jóisten.” Az teljesen természetes, ha valaki az eljegyzés után megijed a döntés súlyától, az életre szóló elköteleződéstől.
„Édesapám fogalmazta meg, és ez nagyon tetszett, hogy akkor házasodjunk meg, ha nemcsak egymással, hanem egymásért élünk” – emelte ki Kati. A podcast mindhárom résztvevője egyetértett abban, hogy csak így érdemes élni. Ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolod magad, de minden nap ad célt és motivációt, hogy a másikat segítve létezel. „Mi jobb annál, mint hogy boldoggá tudsz tenni valakit? Amikor látom a vőlegényem arcán az őszinte örömöt, amit én váltottam ki, az varázslatos.”
Martí Zoli – aki már több éve gyakorló házas – így fogalmazott: „Én őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen jó dolog házasnak lenni: ismeretlen terep, kicsit olyan, mint egy dzsungel; és
nagy felelősség, de óriási kegyelem is.
Közben pedig eszembe jut sok olyan barátom, aki még várja a társát, és minden tőle telhetőt megtesz, mégsem érkezik meg a várva várt ember az életébe – ez valahol egy misztérium.” Ez a probléma egy teljes másik adást kitenne, annyira komplex, de az biztos, hogy az okostelefonok és az otthon kényelme miatt sokkal kevesebb helyre megyünk el, kevesebb a kapcsolódási tér, és emiatt is van több egyedülálló napjainkban. Muszáj időnként kilépni a megszokott körökből, és új helyekre járni, új emberekkel találkozni!
Tóth Marci szerint könnyű belecsúszni abba, hogy csak egymás mellett éljen a pár két tagja. „Fábry Kornél atyával beszélgettem egy másik podcast adásban nemrég, tőle tudtam meg, hogy a legújabb őrület az ún. életszakasz-partner fogalom, és ebben azért sok minden benne van. A házasságban nem életszakaszról, hanem egy egészen új életről van szó, ami azt is jelenti, hogy az addigi életem feladom” – fogalmazott.
A házasság teljes egymásba vetett bizalom:
ezt a döntést valóban nem könnyű meghozni, de aki mer, az nyer!
A teljes adást itt meghallgathatod:
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás