„Az én feladatom, hogy az Egyház és a hívek javát védjem” – nagyinterjú Udvardy György veszprémi érsekkel

Udvardy György a Magyar Katolikus Egyház egyik legfontosabb és kétségtelenül megkerülhetetlen szereplője lett az elmúlt évtizedben. Nyolc éven keresztül volt pécsi püspök, három éve Veszprém érseke, szolgálata alatt a főegyházmegye történetének legnagyobb beruházása kezdődött el, amelyben többek között megújul a Szent Mihály-székesegyház is. A felújítás kapcsán ellenállás tört ki a hívek egy csoportjánál, az utóbbi időszakban békétlenség nyugtalanítja a királynők városát, ennek egyik eseményeként elődje, Márfi Gyula az egész egyházmegyéből távozott.

Udvardy György érsek mindenféle megkötés nélkül adott nagyinterjút a 777-nek, amelyben Márfi Gyuláról, a székesegyház felújításáról, a hívekkel való párbeszédről, az Egyház egységéről – és az ő személyes megítéléséről is – kérdeztük.

A beszélgetésünk előtti napon ünnepelte veszprémi érseki beiktatásának harmadik évfordulóját. Hogyan foglalná össze ezt a három évet?

A Szentatya döntése váratlanul ért engem, ahogy az akkori köszöntőmben is fogalmaztam, „készséges akarattal” fogadtam a kinevezést. Minden feladatot, amely rám várt – és vár a jövőben –, ezzel a készséges akarattal fogadtam. Nem lehetett tudni előzetesen a koronavírusról, vagy arról, hogy a társadalom és az emberi kapcsolatok hogyan változnak majd meg. Nekem a feladatom az evangélium hirdetése és a lelkipásztori munka támogatása. A kiválasztás és a kinevezés folyamata egyben a feladatok kijelölését is magával hordozza: a római hivataloknak is van elgondolásuk, adott esetben kérésük vagy utasításuk is. Ez így volt az én esetemben is, ahol az volt a kérés, hogy a kormányzás egyértelműen a főpásztor vezetésével történjen, illetve azokra a tudhatóan meglévő, engedetlen vagy bizonytalan magatartásformákra is megoldást kellett találni, amelyek néhány pap esetében előfordultak.

Az egyházmegye kormányzásához rend kell, mely sok ember érdekeit sérthette. Az ezzel kapcsolatos és szükséges konfliktusokat is szükséges felvállalni.

Feladat volt az is, hogy egy kifelé megnyíló lelkipásztorkodást segítsek, aminek társadalmi és intézményi vonatkozásai is vannak, az Egyház társadalmi tanításának a megjelenésével összhangban.

Ezek mentén kezdtem el a szolgálatomat, azonban kétségtelen tény, hogy a koronavírus okozta bezártság nem engedte meg azokat az ismerkedési folyamatokat, amelyekre szükség lett volna. Nem feltétlen a papságra gondolok, mert a járvány kitöréséig 53 plébániát volt lehetőségem meglátogatni, hanem azokra a társadalmi és kulturális kapcsolatokra, amelyek a működéshez szükségesek. A mostani feladataim is teljesen illeszkednek a felsoroltakhoz, hiszen a lelkipásztorkodás megerősítése, az intézményi jelenlét erősítése is cél. Ez utóbbi nemcsak egy vezetői szándék, hanem a szülők igényét is tartalmazza – ezt próbálom elősegíteni.

Mennyiben különbözik a habitusa az elődjétől? Gyakran az új püspök eltérő karakter, mint az elődje, erre láthatunk példát a Váci Egyházmegyében is, ahol Marton Zsoltnak más a víziója, mint Beer Miklósé volt. Az Öné mennyiben különbözik Márfi Gyuláétól?

A püspöki és a papi dispozíciókat érdemes magasabb távlatból nézni. A püspökszentelési imában azt imádkozzuk, hogy Isten gondoskodik az ő népéről, nem hagyja pásztor nélkül a nyájat, azért, hogy a szentségek erejével táplálkozhassanak, és hogy a tanítást hallhassák. Ezek mind a Szentírásból fakadó küldetésformák, de kétségtelen tény, hogy egy-egy főpásztori szolgálatra kijelölt személynek az egyéni habitusa is számít. Mivel hisszük, hogy a Szentlélek általi kiválasztásról van szó, ezért ezek egyéni karizmák.

Teljesen világos, hogy nem a Szentlélek tudtán kívül történik egy-egy váltás, amelyben mindig benne van a megújulás lehetősége. Nem azért, mert ami korábban volt, az nem jó, ami pedig új, az magától értetődően az lenne: ez a világ szerinti téves gondolkodás. Szent Ágoston mondja, hogy a Szentlélek általi megújulás olyan, ahol a meglévő épületek elemeit ékesítik újjá – ez az Egyház gazdagsága. A Szentlélek valóban küldhet olyan vezetőt, aki különbözik az elődjétől, de ez azért van, mert az utódnak már más a feladata.

Mikor beszélt utoljára Márfi Gyula atyával?

Az elköltözésekor.

Miért kellett távoznia?

Van egy régi szokás az Egyházban, hogy a vezető, amikor leköszön a hivataláról, akkor eltávozik, távolságot vesz, mivel ő korábban legjobb tudása szerint mindent megtett már. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy az egyházmegyéből is távozik, hanem hogy hátrább lép. Azt gondolom, hogy ez egy bölcs szokás.

De itt az Ön részéről történt egy kérés, hogy ez a hátrébb lépés történjen meg. Miért?

Bölcs szokás, az egyházmegye java ezt kívánta meg.

Gyula atya jóindulata köztudomású volt, és az is, hogy ezzel nem volt nehéz visszaélni, főleg ahogy egyre inkább idősödik.

Forrás: YouTube/ Veszprémi Érsekség

Az egyik lehetséges pont, amelyben mást gondolnak, az a Szent Mihály-székesegyház felújításának módja. Februárban került a nyilvánosság elé egy fotó, amelyen a felújított székesegyház látványterve látható. Nyilván Ön pontosan ismeri ezt a felvételt; most, szeptember elején is még az a terv, ami ezen a képen szerepel?

Nem, és ez ott is elhangzott, és azóta is folyamatosan kommunikáljuk, hogy ez egy tervezésközi munkaanyag, senki nem mondta, hogy pontosan ilyen lesz. Ez egy fotó, amelyet egy kisebbség rosszindulatból, többen pedig jószándékú tévedésből kész tényként terjesztenek azóta is, miközben számtalanszor elmondtuk, hogy nem végleges. Azóta is folynak kutatások, vannak változások. Felmerül, hogy akkor miért nem mutatjuk meg az újabb verziót? Azért, mert ez egy tervezési folyamat, és amíg egy végleges döntésig el nem jutunk, addig nem érdemes egy következő változatot bemutatni.

Tehát ezek szerint Ön már látott egy másik változatot?

Persze, hiszen folyamatosan mennek a kutatások, legyen szó akár fal-, régészeti, vagy művészettörténeti kutatásról. Ezek szükségesek voltak az engedélyekhez, ezek lezárultak.

Természetesen nem az volt a szándékom sem nekem, sem a munkatársaimnak, hogy bemegyünk és másnapra lemeszeljük fehérre az egész templomot, és az üvegablakokat kidobjuk. Egy kutatási folyamatról van szó.

Amikor például azzal keresnek meg minket különböző indokokkal, hogy őrizzük meg a színes üvegablakokat, akkor látni kell, hogy csak ezekből az ablakokból öt különböző van. Eltérő korból, eltérő minőségben. Melyiket őrizzük meg? Ezenkívül két üvegablakról kiderült, hogy utólag pótolva lettek, amelyek így nem művészeti alkotások. Ezt a kérdést szakembereknek, művészettörténészeknek kell rendezniük, de most már kezdünk a végéhez érni a kutatásoknak.

A fal esetében művészettörténészek sem jelezték, hogy tudomásuk lenne arról, hogy 1974 és 1976 között egy teljes átalakítása és festése volt a székesegyháznak. Ez nincsen dokumentálva, nem állnak rendelkezésünkre anyagok, de látszik, hogy az 1910-es festést majdnem teljesen megsemmisítve valamilyen okból új festés került a falra. Melyiket is őrizzük meg? Az 1910-est megőrizni nem tudjuk, csak rekonstruálni, az 1974-76-os esetén pedig még azt sem, mert nem olyan minőségű. Nem beszélve arról, hogy nagyon komoly vizesedés van a székesegyházban, a lábazattól felfelé 2-2,5 méter magasságig, illetve a beázások következtében fent is. Emellett olyan szennyeződés-kicsapódás is van, amely károsítja a felületet, nem javítható. Ezek azok a szakmai kérdések, amelyek azt kívánják, hogy a vizesedést és a károsodást meg kell szüntetni. A legmodernebb képalkotási technikával rögzítettük a festményeket, dokumentálva vannak, annak érdekében, hogy teljeskörűen járjunk el.  Erre még a szakhatóságok sem köteleztek bennünket, de szerettük volna megőrizni az utókor számára.

Fotó: Veszprémi Érsekség

Tehát, ha jól értem, akkor meglenne az elvi lehetőség arra, hogy az 1910-es állapotot teljeskörűen rekonstruálják, de úgy döntött, hogy nem így lesz?

Rekonstruálásra van lehetőség, de ez nyilvánvalóan rengeteg időt kíván és más anyagi forrást. A támogatási szerződésben arra vállalkozhattunk, hogy 2023-ban a székesegyház látogatható lesz. Ennek feltétele, hogy látogathatóvá tudjuk tenni. Ez egy olyan állapot, amely használhatóvá teszi a székesegyházat a liturgikus és ünnepi eseményekre, és a későbbiekben nem zár ki semmilyen lehetőséget.

Egy köztes állapot lesz?

Nem valamilyen állapotot szeretnénk elérni, hanem azt szeretnénk, hogy a székesegyház méltó és elegáns legyen. Ugyanakkor nem zárja ki a lehetőségét, hogy később – ha erre lesz szándék, forrás és tudás – rekonstruálva legyen.

Mi most színes üvegablakokról és falról beszélgetünk, de szeretném világossá tenni, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy Veszprémben dokumentálhatóan 867 óta a kereszténység jelen van – akkor a térítő bencés szerzeteseknek valamiféle egyházszervezetéről lehetett szó. Az a tény, hogy a mostani Szent György-kápolna helyén az ezredfordulót megelőzően bizonyíthatóan kápolna volt, egy óriási dolog. Mint ahogy az is, hogy Szent Imre fogadalomtétele elég erős bizonyossággal ezen a helyen történt. A magyar egyház olyan kultikus helyéről beszélünk, amelyet nagyon meg kell becsülnünk. Ez a tudás feledésbe merült, de amikor 1907 és 1910 között a felújítást csinálták, akkor ennek a helynek az ősiségét szerették volna hangsúlyozni. Ezért mutatják meg a 11. századi bazilika maradványait, vagy ezért örülünk a mostani kutatásnak, amely a Szent György-kápolna környékén történik, mert megtaláltuk a középkori székesegyház falmaradványait. A századfordulón az akkori neoromán, neogót építészet alkalmazása mellett az is volt a szándék, hogy ezt az ősi helyet méltó módon helyezzék el a magyar egyház egészében.

Én most ugyanezt szeretném, hogy ennek az ősisége érintsen meg bennünket, adjon erőt. Aki sétál, annak legyen lehetősége rátekinteni erre a helyre, aki hívő lélekkel érkezik, annak legyen lehetősége betérni. Nyilvánvaló például, hogy a Szent György-kápolna megfelelő építészeti eljárás keretében keresztelőkápolnaként is tud működni. Ez egy teljesen új dimenziót nyit ki, és segít emlékeztetni bennünket arra, hogy a székesegyház a püspöknek, a tanításnak, a szentségkiszolgáltatásnak, a keresztségnek, a hívőkkel való találkozásnak a helye kell, hogy legyen. Ez nem zárja ki azt, hogy plébániatemplomként is működjön, de elsődlegesen egy székesegyházról beszélünk.

Tiszteletben tartom mindazoknak az érzéseit, akik szorosan kötődnek a székesegyházhoz, akik itt nőttek fel, akiknek családi és hitéleti események miatt is fontos a székesegyház, ugyanakkor a szakrális épületeink mindig a katolikus hitet fejezik ki. Én a magyar egyház ősi dimenzióját szeretném láthatóvá tenni, az épület szerkezete is ezt mutatja.

Ez egy nagyon szép, kultikus hely lesz, ahol nem a színről kellene beszélni, egyáltalán nem.

Nem gondolja, hogy szerencsésebb lett volna, ha ezt a hívek felé is így kommunikálják – már azelőtt, hogy ez a kérdéses kép kikerül? Mert ők a párbeszéd hiányát vetik fel.

Mit értünk párbeszéd alatt? Miről van párbeszéd és kivel? Ezek alapvető kérdések. Az Ön által is említett kép a megjelenését követően már másnap démonizált és polemikus helyzetbe került. Attól kezdve nem én, hanem akik ezt a helyzetet elindították, vágták el a kommunikáció lehetőségét. Én személyes időpontra is adtam meghívót, de ők nem éltek ezzel a találkozási lehetőséggel, ami szerintem nagyon fájdalmas. A folyamatosan meglévő tájékoztatások, amelyek szakmai fórumokon, a sajtó oldaláról, de legfőképpen az Egyházmegye Facebook-oldalán megjelennek, nem tűnnek elegendőnek számukra, pedig teljeskörűek.

Az említett Facebook-oldalon a kritikus bejegyzéseknél korlátozzák a hozzászólási lehetőséget, a YouTube-csatornánál szintén. Ezt azért is vetem fel, mert az Érsek atya számára kimondottan fontos a kommunikáció, nagyon sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nem gondolja, hogy bizalmatlanságra ad okot az, hogy korlátozzák a hozzászólási lehetőséget a kritikus bejegyzéseknél?

Az építő kritikával nincs semmi gond, de a rágalmazás és a hangulatkeltés nem fér bele. Ez az egész téma góc egyébként leginkább egy szakmai kérdés….

Az egyik oldalon igen, de a másik oldalnál ez sokkal inkább érzelmi kérdés…

Ez kétségtelen tény. Ami közzétehető volt, és eredményként lehetett közzétenni, azt megtettük. A hangulatkeltés része azt állítani, hogy nincsen elég információ. Amire szükség volt, és biztosnak volt mondható, azt kommunikáltuk és kommunikáljuk.

Az egész főegyházmegye történetében egyedülálló időszak a mostani, amikor a Várnegyed megújul. Nincsen Önben fájdalom amiatt, hogy – jelen állás szerint – jövőre majd nem a teljes főegyházmegye ünnepel együtt jó szívvel az érsekével?

Fájdalom a kérdés miatt van, hogy tovább engedi megrendíteni a bizalmat, az örömöt a kapott felújítás lehetősége okán. Hangsúlyozom, itt egy szűk kisebbség hangulatkeltéséről van szó, az emberek többsége viszont örülni szeretne. Az ő örömüket nem szabad elvenni, ezzel nem szabadna játszania senkinek sem. Az, hogy fejlődnünk kell, hogy vannak átmenetileg nehézségek egy felújítás miatt, teljesen természetes, ez velejárója egy ilyen folyamatnak.

Voltak olyanok, akik egészen radikális módon fejezték ki nemtetszésüket, szentmisét zavartak meg, fenyegető üzeneteket küldtek. Azonban nem gondolja, hogy többen vannak azok, akik csak csendben, szomorúan veszik tudomásul a fejleményeket?

Csak ismételni tudom magamat: egy szűk kisebbség hangulatkeltéséről, mások megtévesztéséről van szó. Folyamatosan megy a tájékoztatás a munka haladásáról. Sajtótájékoztatót, sajtó találkozót szerveztünk, március óta a Facebook-oldal ad folyamatos tájékoztatást a beruházásról. Aki hisz a szakembereknek – akik legjobb tudásuk végzik a munkájukat –, annak rendelkezésére áll minden információ.

Fotó: Veszprémi Érsekség

Augusztus 19-én megjelent egy körlevél, amelynek Ön a szerzője, amelyben így fogalmaz: „Az Egyház egységének megőrzésére Krisztustól kapott küldetésünk szerint nem engedhetjük meg az egység elleni támadásokat, jöjjenek azok az Egyházon kívülről vagy belülről”. Ennek az egységnek a meglétét bizonyos szempontból nem akadályozta Ön is? Egyáltalán mit értünk az Egyház egysége alatt?

Amikor alaptalan vádaskodás, rágalmazás megy, amikor az igazságot nem tartjuk szem előtt, az nyilvánvalóan nem szolgálja sem az Egyház egységét, sem a kommunikációját. Amikor a bizalmat tudatosan, szándékosan – akár kifinomult módszerekkel – mossuk alá, az sem az egységnek a jele.

El tudom képzelni, hogy a közösségi médiában megszokott kommunikációtól az enyém eltér.

Ezt vállalom, és nem is szeretnék ezen a módon válaszolni vagy véleményt nyilvánítani. Az én feladatom, hogy az Egyháznak és a híveknek a javát a lehető legjobb módon, nagy felelősséggel őrizzem, védjem. Ez a szándékom, és ezt is teszem.

Hogyan látja, be fognak gyógyulni ezek a sebek jövőre, amikor Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa?

Teljes mértékben azt gondolom, hogy igen. Az igazság előrevisz, a békességre való törekvés gyógyít, a bizalom pedig jövőt épít. A békétlenség, a vádaskodás, a rágalom, a bizalmatlanság szítása nem képes jövőt építeni. Törekedjünk az igazmondásra, a békesség és a bizalom teremtésére, építésére, megőrzésére és megtartására.

A magyar kormány 39 milliárd forintos támogatást ad a főegyházmegyének, ebből 18 épület újul meg az eredeti tervek szerint. Nemrég Veszprémben meglátogatta Lázár János építési és beruházási miniszter. Megmarad az eredeti támogatási összeg az egyre nehezebb gazdasági helyzet ellenére is?

A megkezdett és folyamatban lévő projektek befejezésre kerülnek, ahogy Lázár miniszter úr is jelezte a Facebook-oldalán, a munkát kellő időben be tudjuk fejezni. Van egy 2023-as céldátum bizonyos épületekre, ezeknek a határidejét tartjuk most szem előtt, de az állítás az egész projektre igaz.

Udvardy György veszprémi érsek és Lázár János építési és beruházási miniszter 2022. augusztus 16-án Veszprémben. Fotó: Facebook/Lázár János

A felújítási tervvel kapcsolatban kapott-e a kormánytól bármilyen észrevételt?

A szakmai hatóságok végzik a dolgukat, ha egy engedélykérés hiányzik, akkor nyilvánvalóan bekérik, hiszen ez a dolguk. Ezenkívül pozitív visszajelzéseket kaptunk, legfőképpen a szakmai szervezetek részéről.

Ön személy szerint hogyan éli meg ennek a hatalmas projektnek a vezetését, hiszen nyilvánvalóan nem azért ment papnak, hogy egy ekkora munkának legyen a felelőse, amely talán az egész főegyházmegye történetének legnagyobb fejlesztése. Hogyan tud a lelki életére koncentrálni, illetve a pasztorális feladatokat hogyan tudja ellátni?

Nagyon fontos, amit említ, mert mindenki a Várnegyed projektjére fókuszál – érthető módon. De most zajlik többek között 80 templom pályázati elszámolása, óvodaépítések zajlanak, egy kiemelkedő kegyhely előkészítése történik. Több olyan projekt is van az egyházmegye területén, amelyek mind a lelkipásztori tevékenység hátterét és alapját kívánják szolgálni. Ezt kell mindig szem előtt tartani, mert ezek a hitnek és a kultúra átadásának az eszközei, én magam is így tekintek ezekre. Nyilvánvalóan a beruházások nagy figyelmet igényelnek, de kiváló munkatársaim vannak, akiknek a vállán nagy teher van. Nekem az evangélium hirdetése a feladatom, a Pasztorális Tanács működtetése, az iskoláink működésének biztosítása, plébániák látogatása, katekéták képzése.

Amikor a beszélgetésre készültem, akkor több forrásból is próbáltam felkészülni. Egyikőjük úgy fogalmazott, hogy Ön az a személy a magyar egyházon belül, akit oda hívnak, ahol nagy a probléma – vagy hatalmas a megoldásra váró feladat. Szokott ezzel a véleménnyel találkozni – akár az MKPK-n belül, akár a papok körében?

Nem tudom, hogy ezt mire alapozva említették Önnek.

Pécsett volt korábban püspök, ahol szintén nehéz helyzetben volt.

Nehéz helyzet volt, de a jó Isten kegyelmével sikerült azon is túllendülni és a jövőt építeni. Itt a megjelölt feladatokat kaptam, ezeket végzem, remélem, hogy ez a lelkek javára válik.

A Válasz Online egy júniusi cikkében így fogalmazott: „Udvardyról sokan úgy gondolják, a veszprémi érsekséggel még nem érte el karrierje csúcsát, de helyben inkább távolságtartó, arisztokratikus emberként jellemzik”. Valóban távolságtartó ember?

Egyáltalán nem, sőt, abszolút közösségi ember vagyok – a közösségi munkának vagyok az embere, amelyben a megbeszélések, a szakmai hozzászólások, a vélemények ütköztetését munkamódszerként alkalmazva várom el. De egyértelmű, hogy – bizonyos kérdésekben – amikor dönteni kell, akkor a döntés, és az ezzel járó felelősség is az enyém. Ezt a munkamódszert nagyon régóta alkalmazom. Azt el tudom képzelni, hogy mások olyan modellt képzelnek el, ahol mindenki azt csinál, amit szeretne. De a legkisebb cég sem tud működni belső fegyelem nélkül. Néha azért is csodálkozom ezeken a vádaskodó bejegyzéseken – amelyeket egyre kevésbé olvasok –, mert ha annak megfelelően cselekednék, amiket ezekben megfogalmaznak velem szemben elvárásként – és ők maguk is így irányítanák a saját cégüket -, akkor semmi sem működne. Nagyon érdekes a korunk, amely arról szól, hogy ne legyen a társadalomban tekintély és vezető, de legyen, aki segít és irányít…

Azt sajnálom, hogy akár Veszprémhez, akár az egyházmegyéhez, akár hozzám olyan vélemények kötődnek, amelyek nem az igazságot tükrözik.

Ezért nehéz pozícióban vagyok, mert a mostani beszélgetésünkben is – hiába teszi fel jóindulattal a kérdéseit – gyakorlatilag cáfolásra és magyarázkodásra kényszerülök. De nem szeretném ezt tenni, mert nem ez a helyzet.

Milyen kihívások várnak Ön szerint a Magyar Katolikus Egyházra az elkövetkező időszakban, mert úgy tűnik, hogy az elmúlt időszaknál jóval nehezebb évek következhetnek a magyar emberek számára, elég csak a háborúra vagy a gazdasági helyzetre gondolni. Egy ilyen korban mi az egyház feladata és küldetése?

Pontosan megítélni nem tudjuk, de valóban nehézségekre számíthatunk a járvány, a háború, az energiaválság miatt. Nem tudni, hogy mit generál, lehet, hogy munkanélküliséget is, amely életszínvonal-csökkenést eredményezhet. Ahogyan az elmúlt évtizedekben is, úgy most is a szeretet konkrét, reális cselekedeteire van szükség. Ezek képesek a reményt és a jövőt életben tartani. Az Egyháznak feladata reményt keltő gondolatokat elültetni, átadni. A teremtettség kérdése, az igazság fogalma, a keresztény antropológia, az idő távlatának kinyitása – számtalan szellemi muníciója van az Egyháznak, amit tudunk adni. Lelki értelemben is van átadnivalónk, ilyen a lelkiismeret ereje vagy a remény üzenete. Fizikai értelemben is tudunk segíteni, hogy egy konkrét példát említsek, a háború elől menekülők megsegítése, gondozása. Ez nem megkerülhető feladat – és a Magyar Katolikus Egyház nem is kerülte meg. Ezek konkrét feladatok, amelyeket véghez kell vinnünk.

Nagyon fontosnak tartom a jövő generációjának a segítését, a tanulmányaik támogatását, szellemi növekedésük segítését, ami által jó döntéseket tudnak hozni – és azokban ki is tudnak tartani. Ez az, amivel tudjuk őket segíteni, ebben látom a feladatunkat.

Ezért is lehet Ferenc pápa jövő évi esetleges magyarországi látogatásának célja az ifjúság megerősítése? Erdő Péter bíboros a Vatikáni Rádiónak adott interjújában ezt emelte ki.

Teljesen egyetértek, ez így van. Olyan ifjúsággal, amelyik a céljait nem tudja elérni, nagyon nehéz jövőt építeni. Ehhez fel kell készíteni a fiatalokat a céltudatos és kritikus gondolkodásra – de egyben a következményekkel járó gondolkodásra is. Ezért nagyon fontos feladat az ő megsegítésük.

 Martí Zoltán

Ez az interjú az olvasói adományok nélkül nem készülhetett volna el. Ha szeretnétek, hogy sokáig legyen még 777, akkor kérlek támogass bennünket lehetőségedhez mérten. Hálásan köszönjük!

hirdetés