2022. 08. 30.

Egy mesterfodrász, aki teológiát végzett

Egy pszichológiai tanulmány szerint az emberek gyászként élik meg, ha betegség, költözés vagy egyéb ok miatt fodrászt kell váltaniuk. Dóra-Bicskei Renátát sem szívesen engednék el törzsvendégei. Valószínűleg ő az egyetlen fodrász Magyarországon, aki teológiai tanulmányokat végzett. Még professzorai is csodabogárként néztek rá. Ő viszont azt mondja: nincs itt semmi ellentmondás, hiszen nem csak a külcsín, a belbecs is fontos. A Katolikus krónika egyik friss adását szemlézzük.

Sokszor alakul ki különös kapcsolat fodrász és vendégei között. Találkozásaikban mindkét fél formálja a másikat. Jó esetben kölcsönösen megnyílnak egymás felé.

Egy pszichológiai tanulmány szerint az emberek gyászként élik meg, ha betegség, költözés vagy egyéb ok miatt fodrászt kell váltaniuk. Dóra-Bicskei Renátát sem szívesen engednék el törzsvendégei. A kelenföldi szalonba nem csak szépítkezni járnak a hölgyek, ennél többet kapnak itt. Megnyugvást, feltöltődést.

„Nagyon sokat számít az, hogy milyen a kapcsolat a vendégeddel. Az én vendégköröm már egy jó ideje állandó, ismerjük egymás életét, örömeit, bánatait, együtt sírunk, együtt nevetünk. Így sokkal könnyebben belemegyünk olyan mélyebb témákba is, amit mondjuk egy utcáról beesett vendéggel nem lehet megtenni. Egyébként ennek az lehet a lelki háttere, hogy az, hogy te megengeded, hogy hozzád érjek és megérintselek, ad egyfajta intimitást, és sokkal jobban meg tudsz nyílni. Nem annyira, mint egy gyóntatóban, de van, amikor talán igen” – mondja nevetve Renáta, a teológiát végzett mesterfodrász.

„A teológiát én azért végeztem el anno, mert mindig is tágabb látókört, tágabb tudást szerettem volna Istenről. Fiatalon nagyon fontos volt nekem, hogy megmagyarázzam mindenkinek, miért hiszek Istenben. Ma már nem ez a fontos, ma már tudom, hogy az Istennel való kapcsolatomat csak Vele tudom ápolni és építeni. Ma már szeretem meghallgatni az embereket: a vendégeimmel sem csupán egy hajvágás vagy -szárítás történik, hanem egy találkozás” – fejtette ki Renáta.

hirdetés

Az Istennel való találkozásáról így mesélt: „Felnőtt megtérő vagyok. A szüleim a kommunizmus nagy hívei voltak, mi titokban lettünk megkeresztelve is, tehát én nem nagyon találkoztam Istennel, ezért is kívántam és vágytam arra, hogy megismerjem”.

Fotó: MTVA – Bizony, Isten! 

A szalon ajtaján jól látható, hogy felszentelték a helyiséget. „Amikor vízkeresztkor lehet kérni, akkor én mindig hívom az atyákat, hogy jöjjenek, aki éppen ráér, és akkor egy kisebb szertartás keretében felszentelik a szépségszalont is” – mondta. „A vendégek meg szokták kérdezni, hogy ez minek a rövidítése, ami az ajtóra van írva, és akkor elmondom, hogy ez mi” – tette hozzá.

„Milyen nőnek tartom magam? Határozottnak, de érzékenynek is, tehát azért tudok sírni, ugyanakkor nagyon kemény is tudok lenni. Ez mindig lelkiállapottól függ. Anyaként meg sokszor elvárásaim vannak, erről a lányom tudna beszámolni” – mondta némi önkritikával a mesterfodrász. Úgy fogalmazott: „Boldog vagyok, hogy nő lehetek. Sok lány mondja, hogy milyen jó és könnyű lehet a férfiaknak. Szerintem nem. Én szeretek nő lenni”.

A teológus-fodrász elmondta, a Szent Gellért plébániatemplomba szoktak járni a családjával. „A férjem és a kislányom is idetartozónak érzi magát. Van egy kápolna, ahol van lehetőség szentségimádásra, és ha van időm, akkor be szoktam menni még gyorsan a munka előtt, hogy elcsendesedjek egy kicsit”.

„Nekem a Covid alatt anyukám és a húgom egy hét alatt elmentek mind a ketten, és itt volt, aki tudott erről, és egyből mellém álltak. Amikor idejöttünk szinte idegenként, de hallottak rólunk, rólam, az élethelyzetemről, akkor a szentmise után sokan odajöttek és kérdeztek. Mondták, hogy imádkoznak értünk. Fantasztikus volt, hogy tulajdonképpen idegen emberek, akikkel csak láttuk egymást a szentmisén, odajönnek és segítenek, és az imáikkal vagy egy öleléssel támogatnak. Azt a szeretetet tapasztaltam meg, hogy bár idegenek vagyunk, mégis össze vagyunk kötve Isten által” – mesélte a könnyeivel küszködve. Úgy összegezte, itt megtapasztalta a közösség megtartó erejét.

Borítókép - Fotó: YouTube
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás