,,Az volt a célom, hogy ne legyen az újpalotai lakótelepen belül egy középosztálybeli gettó”

„A kezdetektől az volt a célom, hogy ne legyen az újpalotai lakótelepen belül egy középosztálybeli gettó, mindenkit fogadjunk be, aki érdeklődik irántunk” – vallja Fogarasi Gábor református lelkész. A Szótkérek Magazin kérdéseire adott válaszaiban a lelkipásztor arról is beszélt, hogyan lehet közelebb hozni az egyházakat és az őket körülvevő embereket, illetve milyen választ adtak közösségként a szomszédban zajló háborúra.

„Azt nagyon szeretem a gyülekezetben, hogy ha baj van, segítség kell, azonnal lépnek, de a gyülekezeten kívüliek is hozhatnak adományokat, amit eljuttatunk a rászorulóknak” – mesélte Fogarasi Gábor református lelkész a Szótkérek Magazinnak. 

Az újpalotai gyülekezet felépítését húsz évvel ezelőtt kezdte meg a lelkész, ahogyan ő fogalmazott: „hitélet szempontjából a főváros egyik legnagyobb fehér foltján hoztuk létre a pestújhely-újpalotai közösséget”. A gyülekezet temploma 2018-ban épült fel, a lakótelep közepén. A lelkész számára fontos volt, hogy olyan embereket szólítson meg, akiktől távol áll az egyházi nyelvezet és közeg. 

„Megszületett bennem a vágy, hogy olyan területen dolgozzak, ahol nulláról tudom kezdeni a közösségépítést” – mondta Fogarasi Gábor. – „Az első perctől kezdve istentiszteleteket tartottunk, nem klubokat vagy egyéb kulturális eseményeket. Nekem az volt a meglátásom, hogy így kellene megszólítani az embereket.

A kezdetektől az volt a célom, hogy ne legyen az újpalotai lakótelepen belül egy középosztálybeli gettó, mindenkit fogadjunk be, aki érdeklődik irántunk.”

Fogarasi Gábor nem nyúlt modern eszközökhöz, véleménye szerint az igehirdetés a legfontosabb, így azzal kezdte a közösség felépítését.

„A lakótelepen nagyon kevés a hagyomány, nincsenek kötődési pontok, és nagyon sok az elmagányosodott ember, főleg idősek. Az volt az elsődleges elgondolás, hogy a több száz éves református egyház hagyományait meghonosítsuk. Ehhez pedig megkerestük a megfelelő eszközöket, csatornákat. Az ősi hagyományt, az ősi üzenetet akartuk átadni, ezért is kezdtük el az istentiszteleteket.”

A lelkipásztor azt is elmondta, hogy nehéz áttörni a nyelvi korlátokat, hiszen az egyházak egy nagyon kiforrott fogalomrendszerrel kommunikálnak, amely a kívülállók számára ismeretlen lehet. 

„Minden egyház azzal küzd, hogy megvan a maga kulturális háttere, nyelvezete, és ezzel próbál kommunikálni azokhoz, akik ehhez nincsenek hozzászokva, ismeretük sem nagyon van a hitéletről. Jó példa volt erre, hogy amikor elkészült a templom,

jöttek volna érdeklődők, de nem mertek belépni, mert azt mondták, „nincsenek úgy felöltözve”.

Látni kell, hogy vannak a kultúrájukban, beszédmodorukban kiforrott egyházak és az őket körülvevő mező. Ezt a két dolgot kell közelebb hozni egymáshoz. Nem az üzenetet kell megváltoztatni, hanem arról kell beszélni, ami a mai kor emberét foglalkoztatja. Sokszor az emberek azért maradnak távol, mert úgy érzik, hogy bizonyos tekintetben a vallás egy lelki skanzen, és ehhez föl kell venni egy szerepet ahhoz, hogy csatlakozni tudjanak. Meg kell tehát találni a közös pontokat.”

A teljes beszélgetést ITT lehet elolvasni.

hirdetés