2022. 01. 11.

Átlátsz a túlpartra?

Miben más az élet, ha keresztények vagyunk? Minket sem kerülnek el a fájdalmak, de akkor mégis mi a különbség? Boór Bernadett olvasónk elgondolkodtató írása.

Egy kis tó mellett lakom. Sokszor teszek céltalan sétákat a parton. Tegnap különösen szép idő volt. Gyönyörűen látszott a túloldal. A szemközti település temploma és a sok pici, fehérlő ház mint pásztor és nyája.

Miben is más keresztényként élni? Hisz a fájdalmakat ugyanúgy nem kerülhetjük el, sőt talán még jobban fel is vesszük, mint mások, mert ha épp észrevesszük magunkat (ha éppen – legyünk csak őszinték!), nem igyekszünk pótcselekvéssel elnyomni. Adakozás, kedveskedés, szeretetteljesség? Ebben sem mondhatjuk, hogy lényegesen különböznénk a többi embertől. Sokszor meglepően nem… Akkor mitől más az életem attól, hogy keresztény vagyok? 

hirdetés

Azt hiszem, a kereszténység az, ahol át lehet látni a túloldalra.

Ezen a parton éljük életünket, teljes egészében, ahogy bárki más. De egy különbséggel. Mi hisszük azt, amit Jézus megmutatott: az Atya dicsőségét, a túlpartot. Ezért valamelyest átlátunk a túlsó partra. Oda, ahol nem a kétségbeesett megsemmisülés vár, hanem az a sosem látott szeretet, amelyről a tanítványok is tanúskodnak. Persze sokszor van vihar a tó felett, amikor nem látjuk, vagy éppenséggel nem nézzük a túlpartot. Olyan is van, hogy annyira a pillanatnyi problémáinkkal vagy örömeinkkel vagyunk elfoglalva, hogy csak a lábunk elé nézünk, és fel sem emeljük tekintetünket. De van úgy is, hogy nem nézünk rá, mert épp sok dolgunk van, de tudjuk, hogy ott van a túloldal és gondolunk rá. Vagy épp köd ereszkedik le és mi kimegyünk a móló legvégére, onnan nyújtjuk kezünk, hunyorítunk, hogy

bárcsak egy icipici fényt meglátnánk!

Képzeljük el, milyen lenne az életünk, ha tényleg látnánk egy túlvilági város kis házait, templomát a túlparton! És egyértelműen tudnánk, valamikor átjutunk oda. Ragyogna, finom levegőt fújna onnan a szél, és néha angyali énekszót hozna a víz. Most megpróbálom megőrizni ezt a képet magamban, hogy ne csak a tóparton, hanem mindig velem legyen. 

 

Boór Bernadett

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás