“Az Isten utáni vágy mindig megvolt benne” – száz éve született Nemes Nagy Ágnes

Idén száz éve született Nemes Nagy Ágnes, a huszadik századi magyar irodalom egyik legfontosabb alakja. Művészetére nagy hatással volt református származása, verseiből tükröződik hol perlekedő, hol Istennel megbékélő hite.

„Az Isten utáni vágy mindig megvolt benne. Az változó, hogy hogyan próbálta Vele felvenni a kapcsolatot. Az első két verseskötetre (Kettős világban, Szárazvillám) még inkább a perlekedő istenes versek jelenléte jellemző (A szabadsághoz, Patak stb.): számon kéri Rajta, hogy miért engedte meg a szenvedést, a háborút. Nem is tudta Neki megbocsátani sem a közéleti, sem a magánéleti traumákat… A következő, Napforduló című kötetben már nincsenek is olyan versek, ahol megszólítaná Istent. Van aztán egy kései, életében már nem publikált verse, az Istenről: egy prózavers, amit élete végén írt, már nagybetegen. Ez a korai, perlekedő istenkapcsolatát idézi” – mondta Hernádi Mária teológus, irodalomtörténész, Nemes Nagy-kutató az Új város portálnak.

Nemes Nagy Ágnesre nagy hatással volt Rilke, akinek nyomán egyedi látásmódot alakított ki: tárgyias, objektív lírát teremtett meg. Verseiben a tárgyakat láttatva mindig a tárgyon túlit, a belső transzcendenciát igyekezett felmutatni. Foglalkoztatta a megragadhatóság és a kimondhatatlan lényeg kettőssége, mint ahogy ismert verssora is mutatja: „meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit.”

Nemes Nagy Ágnes több versében is említi református őseit, egyházi kötődéséről így beszélt egy interjúban: „Felmenőim többnyire református papok és ügyvédek voltak. Meg kell azonban vallanom: gályára vont ősről csak legendák alapján beszélhetek. […] a legendát, a benne levő etikai erőt tisztelem, közel áll hozzám, így került verseimbe is.”

Íme néhány verse, versrészlete, amelyben megjelenik a hit:

hirdetés

Kiáltva (részlet)

Életem vékonyul, gyökere félbemetszve,
Virága tán nem nyílt soha.
Irgalmazz, Istenem, húsvétvasárnap este,
Hisz él az Embernek Fia.

Itt megaláztatás, ott szorongattatások,
Kín és életveszedelem.
Ne hagyd el sok papod hitetlen unokáját,
Ne hagyd el nyomorult fejem!

A mozdulat

Éjjel kezem föltartottam,
az égre Hozzád nyújtottam,
mi lesz Helyetted, kérdeztem,
s Te mondtad, hogy a mozdulat.

Lázár

Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.

Forrás: Református.hu

hirdetés