Szemle

Elhittük, hogy a földi boldogság életünk legfőbb célja – Hodász András

Nagyon értékes gondolatokat fogalmazott meg Hodász András atya szombat este az imaesten arról, hogy mi is a valódi küldetésünk itt, a földön. Ezeket szemléztük most cikkünkben!

„Kelj fel és járj!” – ezzel a mottóval hirdettük meg a Szent István Bazilikával közös imaestet, amelyen Hodász András atya tanításában is ezzel a témával foglalkozott. Azonban talán nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Bár kiemelte, hogy Isten ma is gyógyít, ezúttal nem ebből a megközelítésből járta körül ezt a mottót.

„Arról az alaptapasztalatról szeretnék nektek néhány gondolatot idehozni, hogy amikor az életben azt érzed, hogy az Isten egy-egy rövid pillanatra elengedte a kezed, az nem azért van, mert elhagyott. Hanem mert tudja, hogy képes vagy járni. (…) Mi a keresztségben Isten fogadott gyermekei lettünk, de ez nem kell, hogy azt jelentse, hogy hátradőlünk, nem csinálunk semmit, hanem majd a Jóisten mindent megold. Az Isten gyermeke vagy, de attól még van szabad akaratod. Attól még neked is bele kell tenned magadat és én erről szeretnék beszélni” – kezdte tanítását András atya.

Öt fontos mondatot emelt ki buzdításában. Ebből az első így hangzott: „Nem ez a föld az igazi hazánk, hanem a mennyország”. Felhívta a figyelmet arra, hogy sokszor mi, keresztények is képesek vagyunk elfelejteni, hogy ebben az életünkben csupán felkészülünk az örök életre és nem mindig úgy cselekszünk, hogy az üdvösségünket szolgálná.

„Tudjátok, hogy sokszor olyat kérünk az Istentől, ami nem válik üdvösségünkre? Hogy többször igazából azt kérjük Tőle, hogy legyen kényelmesebb az életünk? Azt, hogy adja meg az önző vágyainkat és nem pedig azt, hogy üdvözítsen minket.

hirdetés

Mi, keresztények, ebben a világban élve elhittük azt, hogy az életünk legfőbb célja, hogy itt a földön boldogok legyünk.”

Önkritikusan megfogalmazta, hogy a papok prédikációi is arról szólnak többnyire, hogyan lehetünk boldogok, nem pedig arról, hogyan üdvözülhetünk. András atya kiemelte, hogy elveszítettük a fókuszt és sokszor kényelmi szempontból a könnyebb utat választjuk, még akkor is, ha tudjuk, az nem szolgálja az üdvösségünket.

„Kétezer évvel ezelőtt egy bölcs tanítómester mondta, hogy „aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét”. A második fontos mondat így szól: Nem punnyadásra vagy meghívva, hanem kereszthordozásra!.”

Kiemelte, hogy a bérmálás szentségének köszönhetően minden fegyvert megkaptunk, amellyel az Úrért küzdhetünk. Ezért ne a kifogásokat keressük, hogy milyen a világ körülöttünk, hiszen ha az apostolok is ilyen sopánkodóak lettek volna, akkor nem lenne ma kereszténység. Pál apostol egyedül ment Korintusba és nem ijedt meg attól, hogy hirdesse az Úr igéjét. Ezért nekünk is harcolnunk kell „punnyadás” helyett.

„A harmadik gondolatom, hogy „nem én vagyok a fővállalkozó az életemben, hanem az Isten tervét kell, hogy kövessem”! Nagyon gyakran az a tapasztalatom, hogy mi, keresztények is kitalálunk valamit, hogy mit szeretnénk csinálni, majd amikor minden összeállt a fejünkben, akkor eszünkbe jut, hogy imádkozni is kéne és meghívjuk Istent, mint alvállalkozót. Mi lenne, ha a dolog fordítva történne, és az első kérdés az lenne, hogy mit akar Isten?”

Fontos, hogy terveinket, ötleteinket már az elején helyezzük le Isten elé és kérjük Őt, hogy az Ő akarata teljesüljön.

„Akkor leszek igazán boldog, ha életemet tudom adni azokért, akiket szeretek. Ahhoz, hogy szeretni tudjak, meg kell halnom önmagamnak. A jó pásztor életét adja juhaiért, és tudjátok, ebben benne van az is, hogy adott esetben nem az lesz a végeredmény, amit én jónak látok, és nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy én gondolom.”

A teljes videóból az is kiderül, hogy András atya szerint mit is jelent valójában a szeretet és miben különbözik attól, amit általában gondolunk róla. Illetve azt is kiemelte, hogy a krízisből kijöhet valami jó, ha el tudod engedni, hogy te legyél az élet központja!

Borítókép - Fotó: 777 / Hegedüs Márton
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás