Interjú, Szilágyi Anna

„Itt a gyakorlatban is megtapasztaltam, hogy Isten a gondviselőm” – Egy hawaii misszió izgalmas története

Egy fiatal lány kapott egy álmot Istentől évekkel ezelőtt, amely most beteljesedik. A helyszín Hawaii, ahova sok országból érkeztek fiatalok azért, hogy Isten dicsőségét hirdessék és segítsenek a helyi rászorulókon. Malakuczi Nóri mesélt a nehéz próbákról, a csodákról, amelyekben az útja során része volt és Isten mindent felülmúló szeretetértől, amelyet most napról napra megtapasztal.

Korábban azt mesélted, a hawaii úttal egy régi, Istentől kapott álmod vált valóra. Elmeséled, hogy történt ez?

Igen, valójában több álom válik valóra egyszerre. Ugyanis érettségi után és az egyetemi tanulmányaim alatt többször álmodoztam arról, hogy milyen jó lenne egy nyarat olyan helyen tölteni, ahol van szörfkultúra. De mindig csak Dél- és Nyugat-Európábangondolkodtam. Aztán volt egy olyan „látomásom” is egy vizsgára készülve, hogy egy hajón vagyok, amely szigetről szigetre megy és valódi segítséget nyújt a rászorulóknak. De gondoltam, ez csak az én fantáziám. Később volt két hölgy is, akik egymástól függetlenül azt mondták egy-egy ima után, hogy egy hajón látnak és hirdetem az evangéliumot.

Másrészt volt egy konkrét éjszakai álom, amelyre mlékeztem reggel, ahogy felkeltem. Ez még 2018 augusztusában volt egy pár napos böjtöm után, hogy mit tervez az Úr szolgálat területén. Az álmomban a University of the Nation’s (a legnagyobb YWAM központ Hawaiin) campusán sétáltam, az egyik épület lépcsőjén mentem le. Igazából szó szerint nevetve meséltem el két legközelebbi barátnőmnek és anyukámnak, gondolva, hogy ez lehetetlen, soha nem lesz belőle semmi. Aztán 2019 tavaszán néhány volt önkéntestársammal együtt beszélgettünk a jövőről, kicsit álmodozva. Ahogy feljött a külföldi tanulmányok témája, odafordult hozzám az egyik volt vezetőnk és azt mondta: „Nóri, látlak Hawaiin, a YWAM központjában.” Nagyon ledöbbentem, mert semmi kapcsolata nem volt a srácnak a barátaimmal, akikkel megosztottam korábban az álmomat. Szóval ekkor esett le, hogy az álom Istentől volt és innentől kezdtem komolyan venni, imádkozni, spórolni, szervezni az utamat. Végül a YWAM Ships Kona sulijában kötöttem ki, mert a régi „hajós” álmaim miatt úgy éreztem, ide húz a szívem.

Miket csináltok a kinti missziós iskolával? Hogyan telik egy-egy napod?

Ennek a szervezetnek (Youth With A Mission – Fiatalok Küldetéssel) 3 fő „lába” van: képzés, szeretetszolgálat, evangélizáció.
A beugró képzés a tanítványképző iskola (discipleship training school – DTS), melynek mottója, hogy „Ismerd meg Istent és tedd Őt ismertté!”. Ezen veszek részt jelenleg, amikor tanításokon és különböző közösségért végzett munka során igyekszünk megismerni Istent jobban. Minden héten más-más téma van: az elmúlt hetekben tanultunk Isten atyai szeretetéről; az Ő karakteréről és természetéről; az egészséges, Isten szerinti kapcsolatokról. Természetesen imádkozni is szoktunk egymásért, a meghívott előadók is imádkoznak értünk.

Egy bizonyság megerősítés gyanánt:
Az egyik órán kértük az Urat, hogy mutasson egy testrészt, amelyet meg akar gyógyítani. Többekben is feljött a hátfájdalom. Kb. 7-8 ember is érintett volt ezen a területen, mindegyikükért imádkoztunk is. Többek tapasztaltak javulást az állapotukban, de volt egy lány, akivel csoda történt. Egy jóindulatú daganat volt a hátában, amely golflabda méretű volt és elég sok fájdalmat okozott neki. Másnapra a daganat mogyoró méretűvé zsugorodott és a fájdalom teljesen eltűnt a lány hátából.

Van egy mentorunk is, aki segíti a lelki fejlődésünk; továbblendít az elakadásokon, tanácsol, imádkozik velünk. A missziós rész alatt heti 6 napot szolgálattal töltünk napi 8-10-12 órában és egy szabadnapunk van. Egyelőre még pontosan nem tudjuk, milyen lehetőségeink lesznek, de az biztos, hogy gyerekszolgálatra, családlátogatásra, Biblia-, étel- és ruhaosztásra lesz lehetőségünk és persze utcai evangélizálásra. Mivel hiszünk abban, hogy Isten a Szentlelke által ma is munkálkodik, napról napra kérjük az útmutatását.

 

Kikkel végzed együtt a szolgálatot? Több nemzetiség képviselteti magát?

Tíz nemzet képviselteti magát a DTS tanulói között (körülbelül ötvenen vagyunk): Anglia, Brazília, Hollandia, Kanada, Kolumbia, Magyarország, Németország, Norvégia, Svájc, USA.
Összesen tizenegyen vagyunk európaiak, négy kanadai, két alaszkai, a két dél-amerikai gyakorlatilag évek óta az USA-ban él, és ami még érdekes, hogy van egy hawaii bennszülött srác és egy indián lány is köztünk. Életkor szempontjából a társaság nagy része 18-21 év között van, és vagyunk páran, akik 21 év felettiek. A YWAM Ships történetében én vagyok az első magyar.

 

Mi a legnagyobb vágyad a kintléted során? Mit szeretnél megvalósulni látni?

Az elméleti rész alatt szeretnék újra visszatérni az első szeretetbe Jézussal, ami már lassan, de biztosan történik. A missziós rész során pedig szeretném úgy szeretni az embereket, ahogy Jézus szereti őket. Vágyam, hogy valóban arról ismerjék meg a mexikói csapatunkat, hogy szeretjük egymást és másokat magunk körül, és ebből nyilvánvaló legyen, hogy keresztények vagyunk.

Ami konkrét vágyam, hogy ahogy hirdetjük az evangéliumot, lássak embereket Jézussal találkozni és megváltozni. Lássak olyan csodákat, amilyeneket Jézus tett, amikor a földön járt. Például gyógyulásokat, gonosz szellemektől való szabadulást. Ez amúgy egészen igei: Márk 16:15-17. Nem csak azon akarok agyalni, hogy „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?” (What would Jesus do? WWJD, ahogy a karkötő mondja), de valójában szeretném megtenni , amit Ő tett.

Ha jól tudom, rengeteg anyagi ráfordítással jár egy ilyen missziós út megvalósítása. Neked hogyan, milyen támogatásokból valósul(t) meg?

Igen, sok más áldozattal is jár, de leginkább anyagilag kihívás. Vannak persze olcsóbb DTS-ek is, hiszen a YWAM a világ legtöbb országában ott van. Valószínűleg azért is küldött Isten Hawaiira, mert az én esetemben ez volt a lehetetlen kategória az összes létező közül.

Az elméleti rész 4000 dollár (Kb. 1 200 000 Ft) volt, amelynek az egészét a mozgósítható örökségemből fizettem ki. Ám ez a pénz nem állt rendelkezésemre, amikor az álmot kaptam, csak idén év elején kaptam meg. A missziós rész összesen 5000 dollárba kerül, amelynek kicsit több, mint negyedét félretett pénzemből fizettem, a másik (közel) negyede tavaly gyűlt össze a szülinapi gyűjtésemen.

A maradék 2500 dollárt november 15-ig kell kifizessem, amiből jelenleg  677 dollár hiányzik még. A másik kihívás, hogy november végéig meg kell vegyem Magyarországra való repjegyemet is, amely  jelenleg 7-800 dollár körül mozog. Jelenleg online gyűjtési kampányban vagyok, hogy mindez összejöjjön.

 

Mik voltak az eddigi legnagyobb kihívások Hawaiin, vagy akár azt megelőzően, Mexikóban?

Mivel az európai turisták még nem tudtak közvetlenül berepülni a Covid miatt a schengeni zónából, az út elején 2 hetet már eltöltöttem Mazatlanban, Mexikóban, ahova vissza is megyek missziózni. A legnagyobb nehézséget a trópusi hőség okozta, amely akkor 32-33 Celsiusfok körül mozgott, csak ez olyan páratartalommal, amit mi otthon nem ismerünk. Emellett volt egy hét, amíg nem volt folyó víz, így minden nap hordtuk a vizet a szupermarketből. De megtanultam 4-5 l vízből (=1 vödör) lefürödni, fogat mosni. Ezt hívják misszionárius fürdőnek.

Mivel nem volt annyi költőpénzem, hogy kimenjek felfedezni a sziget szépségeit, amihez autó is szükséges, ezért több kalandból is kimaradtam eddig sajnos. De ezek kapcsán tanulom azt, hogy habár ebben az országban kevesebb erőforrással rendelkezem, a személyem értékét nem ezek határozzák meg. Tanulok elégedett lenni minden körülmények között és úgy tekinteni magamra, mint aki gazdag – a személyem, kultúrám, kapcsolataim által – a bankszámlámtól függetlenül.

Mik voltak a legnagyobb örömök?

Talán a legelső, hogy Hawaii tényleg a földi paradicsom természetileg. Gyönyörű lávaköves és homokos tengerpartjai vannak, hatalmas vízesések, dzsungel a sziget másik felén, egy aktív vulkán (akkor tört ki, amikor megérkeztünk); a Mauna Kea hegy, amely 4,207 méter magas és fantasztikus kilátás nyílik róla.

Hihetetlen, hogy itt óriásteknősökkel találkozhat az ember a tengerparton, ha szerencsés, illetve delfineket látunk távolról a kikötőben. Néha ráják is kiúsznak este és olyan halakat láthatunk szabad búvárkodás során, mint a mesékben. Mivel sokat esik az eső és süt a nap, a szivárvány itt majdnem mindennapos, de megunhatatlan, ahogy a naplementék is.
Hálás vagyok, amiért idén a telet kihagyhatom, mivel itt a téli hónapokban is legfeljebb pulcsis idő van.

Végül, de leginkább elsősorban a legjobb, hogy minden héten valahogy találkozom Istennel, formálja a karakterem, tágítja a gondolkodásom és gyógyít.

Mit üzennél azoknak, akik szintén terveznek missziós útra menni külföldre?

Kezdjék imával, útmutatáskéréssel Istentől. Fontos, hogy ugyan az út velük történik és sok mindent kapnak ez által, de nem róluk szól. Elsősorban Istenről és az Ő dicsőségéről, amit megmutat különböző helyzetekben; az emberekről, akiket szolgálnak, és azokról az ima- és anyagi támogatókról, akik kísérik az útjukon. Ugyanis ez az ő hitüket is építi. Emellett biztos nyelvtudás, spórolás, bátorság és kegyelem – ezekre is nagy szükség van. Ha nem lehetetlen számodra, valószínűleg nem Istentől jövő az álom.

 

Tanultál új dolgot Istenről, Istentől, amióta kimentél?

Sok mindent, aminek egy részét korábban is tudtam elméleti szinten, azonban most gyakorlati szinten tanulom.  A legaktuálisabb az Istentől való függés, hogy Isten a gondviselőm és ezért nem aggódom már, hogy összejön-e a kellő pénz. Ugyanis jelen helyzetben az hozná a legtöbb dicsőséget Istennek, ha több is összejönne, mint elég. Nem pedig az, hogy hazamegyek a képzés felénél.
A másik az, hogy minden kegyelemből van. Semmivel nem érdemeltem ki, hogy itt lehetek. Isten minden ígérete és az ígéreteinek a beteljesedése kegyelemből történik.

Például Ábrahám és Sára sem érdemelte ki az ígéretüket, hogy egy nemzet lesz belőlük, ahonnan a Megváltó származik. Ez egy olyan örökség, amely kiérdemelhetetlen. Ahogyan az is, hogy a mi örökségünk az, hogy megismerhetjük az Atya egyetlen Fiát, aki az egyedüli út Őhozzá. Mi ez, ha nem a legnagyobb gazdagság?

 

Malakuczi Nóra – Szilágyi Anna 

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás