Egy fiatal lány tanúságtétele – Interjú Tóth Esztellával

Esztellát egy csodálatos lánynak ismertem meg, aki nemrég egy szívet melengető Instagram-posztot írt Istenről és az Ő mindennapi csodáiról, amit szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia. Ezenkívül szeretném őt és a lelkes lényét „megmutatni a világnak”, ezért pár kérdés megválaszolásával szeretném őt veletek minél jobban megismertetni.

„Hogy mi történt velem két és fél éve, és hogy én most miért vagyok olyan, amilyen? A történet odáig nyúlik vissza, hogy több problémám volt és megtapasztalhattam Istennek a gyógyító erejét az életemben, ezért kezdtem el Őt követni.”

Az említett megható Instagram-poszt, amely ezt az interjút is ihlette:

„Az a helyzet, hogy múltkor a buszon döcögve bámultam ki az ablakon, és rájöttem, hogy szerelmes vagyok.
Szerelmes vagyok Istenbe, és szívből szeretem a teremtményeit. Szerelmes vagyok a színekbe, az évszakokba, a felhőkbe, a napfelkeltékbe. Oda meg vissza vagyok a körtéért, a levelekért, a szépséges mosolyokért. Az emberekért, a kedves szavakért, a nevetésekért és a sírásokért. Szerelmes vagyok az illatokba, Isten palettájának festékeibe, melyekkel színezi az eget, a fák leveleit, de az emberek szívére kegyelmének, szeretetének és igazságának a dalait festi fel. Csodálattal nézem, ahogy Isten szíveket formál át. Odavagyok a csillagos égért, és a gondolatért, hogy Aki egy szavával alkotta mindezt, ismer és szeret engem. Szerelmes vagyok a hangszerekbe, a zenébe, de a csendbe is. A szívem telve van boldogsággal, ha a kismadarakra gondolok, akik közül egy sem veszik el anélkül, hogy Isten ne tudná. Túlcsordul a szívem a gondolattól, hogy Isten nem hagy el. Akkor sem, ha nem vagyok jó. Akkor sem, ha lelkileg összetörök. Akkor sem, ha megérdemelném. Csodálatos, hogy Isten a fájdalomban is jelen van. Ő előbb szeretett, mint mielőtt én szerettem volna Őt. Szerelmes vagyok egy örökkévalóság gondolatába, ahol örökké dicsérhetném azt az Istent, Akinek a keze, amellyel alkotta a világot, azért vérzett, hogy én bocsánatot nyerhessek. Leírhatatlanul szeretem ezt továbbadni másoknak. Hálás vagyok Isten gyógyításáért az életemben. Hálás vagyok Érted, drága Olvasó! Csodálatos teremtmény vagy. Isten alkotásait szemlélve lehet igazán szerelembe esni a Teremtővel. Mert Ő maga a szeretet, az igazság, az erő, a tisztaság és a jóság. Minden teremtmény csak egy részét mutatja meg Istennek. Viszont egyedül Ő, Aki imádatra méltó. Egyszerűen csak annyira köszönöm ezt az egész világot! Csoda minden, amihez ujjad hozzáér, Uram.

,,Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”
Zsoltárok 139:14”

Instagram – @esztella_toth

Az interjú

Hogyan és miképp kezdtél el hinni Istenben?

Körülbelül két és fél éve vált személyessé a hitem és abban az évben tértem meg.  Ez volt az az időpont, ami  megváltoztatott: azóta tényleg Krisztusért élek és teljesen másfajta a hitem, mint ez a gyerekkori hit volt; sokkal komolyabban veszem és sokkal valóságosabb nekem ez az egész. Persze az út nem volt egyszerű.

Az egyik problémám az volt, hogy körülbelül ötödikes koromtól kezdve istenkáromló gondolatok voltak a fejemben megállás nélkül. Ezeket nem tudtam kontrollálni, kezelni és több ilyen ,,ördögi támadás” volt az életemben, ez engem nagyon megijesztett és zavart. Úgy éreztem, mintha elveszítettem volna az irányítást az életem felett.  Elég kicsi voltam, szóval inkább ezt magamban tartottam és nem beszéltem róla senkinek, mert úgy gondoltam, hogy azt hinnék az emberek, hogy megőrültem, és olyan nincs, hogy valaki nem tudja kontrollálni a saját gondolatait. Nyilván ez kihatással volt a következő időszakra az életemben, igyekeztem értékeket szerezni magamnak, mivel az önbizalmamat ez a dolog nagyon lecsökkentette. Emiatt szerettem volna azt, hogy az emberek nagyon szeressenek, népszerű legyek az emberek között. Szerettem volna nagyon szép is lenni, mert nem láttam magamat annak, és ez addig fajult, hogy elkezdtem fogyókúrázni és étkezési zavarom alakult ki, anorexiás lettem. Szerettem volna egyre többet fogyni, mert ezzel úgy éreztem, valami irányítást visszaszereztem az életem felett.  Nekem akkoriban ez egy elég jó érzést adott, nyilván ez egy hamis jó érzés volt, mert nem tett jót saját magam éheztetése. Ebben az időszakban volt az, hogy mikor álltam a tükör előtt és néztem magam, hogy mennyire nem vagyok szép és mennyire nem szeretem önmagam, megismétlődött egy dolog: a fejemben egyszerűen csak felugrott egy olyan gondolat, hogy nem kell már változtatnom magamon, mert gyönyörű vagyok, ahogy vagyok. Nem tudtam akkor, hogy ez honnan jött, mert biztos, hogy nem tőlem (én aztán biztos nem gondolok magamról ilyet, mert az lehetetlen), és akkor gondolkodtam el, hogy biztos Isten keze van a dologban.

És sikerült felismerni a problémát, ez erőt adott neked?

Ez még az út kezdete volt. Tudtam, hogy nem egészséges az, ami velem történik, több fizikai problémám is volt. Szerettem volna, hogy vége legyen az egésznek és elmúljanak, ezért eldöntöttem, hogy megpróbálok felépülni és egyre többet ettem, vagyis próbálkoztam. Senki sem tudta akkoriban, hogy mi történik velem, ezért nagyon nehéz dolgom volt, depresszióba is estem, többször bántalmaztam magam. Eközben még kialakult a kényszerbetegségem, (rossz értelemben volt a hab a tortán), fájdalmas dolog visszagondolni is rá. Utasításokat hallottam a fejemben, és úgy éreztem, ha azokat nem teszem meg, valami borzasztó dolog fog történni velem. Szóval ez egy zsarolás, ami a saját fejedben létezik és senki nem tudja, hogy mi történik. Ez nagyon nehéz volt nekem és tényleg már egy idő után úgy éreztem, hogy nem én irányítom magam.

Tehát akkor ez mind 2018-ban történt veled.

Igen. Ez volt az az időszak, amikor a legrosszabbul éreztem magam. Viszont valahogy engem Isten megtalált, és igen, Ő talált meg engem, mert nem én kerestem, de valahogy mégis Ő volt az, aki rám bukkant. Ez egy nagyon csodálatos dolog volt, Isten napról napra egyre jobban „leszakította rólam” a betegségeket, a fájdalmakat és a problémákat. Egyszerűen csak biztos voltam abban, hogy ezt az Isten csinálja az életemben, és nem tudtam megmondani, hogy miért kezdek el egyre jobban hinni és vágyat érezni, hogy Bibliát olvassak és imádkozzak. Isten teljesen átformálta az életemet elég rövid időn belül: az egyik hónapban még az életet is utáltam, a másikban pedig már sokat fejlődtem és önmagamat is szeretni tudtam.

És akkor minden problémád egyszerre szertefoszlott?

Nem. A kényszerbetegségem és pár önutáló gondolat még velem maradt egy ideig. Ezekkel még egy évet együtt éltem, tehát 2019-ben elégeltem meg az egészet, mert akkor már nagyon erősen próbáltam Krisztust követni. Nyár végén írtam egy teológusnak, aki pár perc múlva válaszolt is, hogy ne izguljak, mert ugyanezen ment keresztül, amikor 16 éves volt és ő már megszabadult ettől, ne izguljak, mert van kiút! Ez számomra hatalmas öröm volt, mert még sosem találkoztam előtte senkivel, aki megértette volna, hogy mi is történik velem. Küldött nekem igeverseket a Bibliából és imádságokat, ezeket pedig hangosan imádkoztam és ezekkel harcoltam az ördög ellen. Meglepő, de teljesen eltűnt a kényszerbetegségem, a rossz gondolataim Isten felé és azóta sem tért vissza semmi ilyesmi problémám. Szabadságban élek, mióta ezek elmúltak. Fantasztikus, mert azóta átformálódott az egész életem.

Ezen kívül még milyen pozitív oldala van annak, hogy keresztény fiatal vagy?

Én azt mondanám, hogy csak pozitív oldalai vannak ennek. Olyan szintű boldogságot ad Krisztus követése és szolgálata, meg a Benne való hit, hogy ha az ember ezt tényleg megéli és időt tölt Istennel, olyan örömöt fog megtapasztalni, amilyet semmi, de tényleg semmi nem tud adni ezen a világon. Sokkal másabb szempontból nézem az egész világot, az egész életet, úgy gondolom, hogy megtaláltam az életem célját, és ez az, hogy tényleg Jézust szolgálhassam teljes szívemből egész életemben. Pozitív oldala az, hogy nincsenek már ezek a betegségeim, nyilván ez nem azt jelenti, hogy ha valaki keresztény, akkor nem is lesznek bajai. Pozitívum még, hogy rengeteg támogató emberrel találkozom keresztény körökben, nagyon jó érzés, amikor ilyen személyekkel ismerkedem meg. Jó dolog Isten szeretetében élni és megmutatni ezt másoknak is.

Milyen negatív oldala van annak, hogy keresztény fiatal vagy? Bántanak néha emiatt?

Igazából én nem a „bántani” szót használnám, mert úgy gondolom, hogy nagyon áldottak vagyunk mi, európai keresztények, vagy akár amerikai keresztények, akik olyan helyeken laknak, ahol nyíltan nem támadják a kereszténységet és nem tiltott dologként kezelik. Fizikailag tehát még sosem ért a hitem miatt engem kár. Természetesen én is tapasztalom azt, hogy többször kapok egyfajta elutasítást. Többször van az, hogy emberek kicsit jobban tartózkodnak tőlem, több barátot is elveszítettem ez alatt az idő alatt. Változik az ember és változnak a körülötte lévő emberek is, de egyáltalán nem gondolom, hogy sok bántást kapnék. Krisztus azt mondta, hogyha tanítványai vagyunk, akkor minket sem fog szeretni a világ, mert Őt sem szerette. Nekünk fénynek kell lennünk és sokszor a sötét világ nem feltétlenül szereti a fényességet. Sokan nem is szeretnek Krisztusról hallani, viszont szerintem ez nem egy negatívum, teljesen érthető dolog.

Vannak még néha rossz napjaid? Mit teszel, hogy jobb kedved legyen olyankor?

Nekem is vannak rossz napjaim, nagyon sokszor, viszont a helyzetek többségében én egy nagyon vidám ember vagyok. Ugyanúgy nekem is vannak problémáim, most is vannak fájdalmaim, és most is sírok. De ez nem tűnik el, ha valaki keresztény lesz. Nem azt jelenti, hogy utána minden tökéletes lesz az életében. Viszont tudom, hogy Isten mellettem van és velem együtt harcol. Amikor rossz napjaim vannak, szeretem arra emlékeztetni magam, hogy Isten minden egyes könnyemet számon tartja, s tudja, hogy miért sírok. Ami a legfontosabb és a legértékesebb dolog ebben az egészben, hogy összegyűjti a könnycseppeket és letörli azokat az arcomról. Őt érdekli, ebben teljesen biztos vagyok, és tudom, hogy akármilyen kicsi fájdalmam van, akármi az, ami szomorúságot okoz nekem, vagy amitől rossz napom van, Isten tudja és Őt foglalkoztatja, és nem akarja azt, hogy elrejtsem. Azt szeretné, hogy beszéljek Vele róla, hogy adjam ki magamból, hogy segíthessen és hogy átadjam Neki az irányítást az életemben bizonyos szituációk felett, hogy Ő tudja megtenni helyettem a lépéseket és én csak engedelmeskedjek Neki.

Ő az, aki az egész világot alkotta. Akkor miért ne tudná, hogy mi a legjobb nekem, miért kéne félnem attól, hogy rábízzam az életemet vagy egyszerűen csak megbízzak Benne? Tényleg Ő a minden, a legjobb, szóval Nála jobban én úgysem fogom tudni. 

Az ilyen írásaid, mint az említett Instagram-bejegyzés, véletlenszerűen jönnek számodra?

Szinte a helyzetek száz százalékában csak úgy, véletlenszerűen születnek meg, nem szoktam nagyon tervezgetni, inkább figyelek a gondolataimra. Általában van valami érdekes ötlet, ami eszembe jut a nap folyamán, mint például ennél az Instagram-posztnál, hogy szemléltem a világot és egyszerűen csak eszembe jutott egy pár elképzelés azzal kapcsolatban, hogy mennyire szerelmes vagyok Istenbe, meg így mindenbe körülöttem. Nyilván nem egyszerre született meg az egész írás a fejemben, viszont amikor egy ilyen gondolat eszembe jut, és szeretnék elkezdeni írni, előtte általában imádkozom, mert nagyon szeretném, hogy olyat írjak, ami esetleg másokat megérint. Általában nem szoktam gondolkodni ezeken, csak hagyom, hogy Isten vezessen engem. Mind itt, mind az életem minden területén.

Ujhelyi Dóra

hirdetés