Szókimondó interjút adott a Mandinernek Puskás Balázs, a szaléziak gyermekvédelmi felelőse, aki szerint az Egyháznak transzparensen és félelem nélkül kell kommunikálnia a papok által elkövetett abúzusok témájában. A jogász szerint az esetek óriási károkat okoztak az Egyháznak, viszont azt is látni kell, hogy ma már az elhallgatások helyett zéró tolerancia van érvényben. A Maráczi Tamás által készített beszélgetés legérdekesebb részeit szemlézzük.
A papok által gyermekeket ért visszaélésekről, az áldozatok gyógyulásáról és a hatályban lévő zéró toleranciáról is nyilatkozott a Mandinernek Puskás Balázs, a szaléziak gyermekvédelmi felelőse. A jogász az interjúban leszögezte, hogy a pedofil eseteknél az áldozatok addig felépített világa összeomlik, az újraépítés nagyon nehéz és hosszú folyamat, amelyhez külső segítség kell:
“Az elején fontos leszögezni, hogy nincs olyan, hogy „papi pedofília”. Ahogy nincs „apai pedofília” vagy „tanári pedofília” sem. Nincs olyan jellemzője a papnak (a cölibátus sem az), ami a „pap pedofíliáját” indítékaiban, elkövetői magatartásában megkülönböztetné más társadalmi csoportokétól.
Ezek a tettek súlyosan romboló hatással vannak a gyermek, a fiatal hitére, világképére, énképére, önbizalmára, szociális kompetenciáira, ezen belül elsősorban a bizalmi kapcsolat kialakítására, és általánosságban a kapcsolatteremtő képességére. Az áldozatban „egy világ omlik össze”, a teljes addigi világa, aminek az újraépítése nagyon nehéz és hosszú folyamat, és segítség nélkül egyenesen lehetetlen..
hirdetésPuskás Balázs szerint nemcsak az áldozatok lelkében, hanem a hívők számára is óriási kárt okoztak a papok által elkövetett molesztálások:
“Gyermekvédelmi felelősként és katolikus családapaként különösen fájdalmas nekem, hogy bár a papjaink, szerzeteseink túlnyomó többsége továbbra is példaértékű életet él, ott vannak azok a kevesek, akik ezt tették, illetve ezt teszik. Óriási kárt okoznak az áldozatok lelkében, és nem utolsósorban a hívők lelkében is, az Egyházba vetett bizalmukban, társadalmi szinten pedig ez a szörnyűség egy általános bizalmi deficitet generál az egyház iránt.”
Az interjúban a gyermekvédelmi felelős őszintén beszélt arról is, hogy a hívőknek is van felelősségük, hiszen sokáig vagy nem hitték el a megtörtént eseteket, vagy mindenki megijedt a várható botránytól:
“Legyünk őszinték, az elmúlt évtizedekben mi, civilek sem kezeltük helyesen ezt a témát, mi is hallgattunk, vagy félrenéztünk. Vagy mert nem hittük el, vagy mert mindenki jobban félt a botránytól. Hasonló beidegződések voltak, mint a színházi-filmes világban is, a szexuális visszaélések ott is évtizedekig árnyékban maradtak, akik felemelték a szavukat, sok jóra nem számíthattak. Ez azonban a számunkra nem lehet mentség:
mi, akik a Krisztus szeretetét hirdetjük, ezt nem engedhetjük meg magunknak, mert hiteltelenekké válunk annak a világnak a szemében, melynek az evangelizálására vagyunk hivatva.”
Puskás Balázs szerint transzparensen és félelem nélkül kell kommunikálnunk a megtörtént eseteket – véleménye teljesen összhangban van a 777 álláspontjával is:
“Van hová fejlődni mind a katolikus sajtónak, mind a mainstream médiának. Számomra azonban inkább az a kérdés, hogy mi mit tehetünk azért, hogy a sztereotípiák és rosszindulatú torzítások között a kommunikáció megtisztulását szolgáljuk. Szerintem kommunikálnunk kell transzparensen, félelem nélkül. A bostoni botrány kirobbanásakor az Egyesült Államokban dolgoztam szintén egy egyházi intézményben, és jól emlékszem, hogy kaptunk egy kommunikációs gyorstalpalót: mindig adjunk választ, és amikor nem tudjuk a választ, vagy nincs rá jogosultságunk, irányítsuk az újságírót a megfelelő emberhez. Nyilvánvaló, hogy a mainstream média mögött álló érdekcsoportok sokszor egyházellenesek, és egy bizonyos agenda előremozdítása érdekli őket. Ugyanakkor az újságíró, akivel beszélünk, egy emberi lény, akire az igaz, őszinte beszéd igenis hatással tud lenni.”
A teljes interjút ide kattintva olvashatjátok el.
Korábbi véleménycikkünk a témában:
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás