Nagyon gyakran idézzük az igéből, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál. De vajon el is hisszük ennek az igazságát? A TeSó blog erről szóló remek írását szemlézzük.
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál…” (Róm 8,28)
Jól hangzik ez a mondat, és sok dolgot magába foglal. Gyakran mondogatjuk egymásnak vigasztalásként odadobva kissé tapintatlanul, közhelyesen mint akik magunk is mindig elhinnénk az igazát – de sajnos ez nem így van. A szenvedések, a sikertelenségek, a bajok kijózanítanak minket, mondjuk, de nem hisszük, ha rólunk van szó. Valljuk be! Ne álljunk meg itt, mert több van ebben a mondatban, mint amit mi egyáltalán bele tudunk képzelni. Pál apostol meggyőződésről beszél. Tudjuk. Nem csak elképzeljük, reméljük, vagy netalán hisszük, hanem tudjuk. Meg vagyunk róla győződve, mondja Pál, az az ember, aki sok testi és lelki szenvedésen ment keresztül, aki még arra is vállalkozik a következő fejezet elején, hogy inkább ő maga legyen átok alatt az ő test szerinti rokonai helyett. Ennyire komolyan véli azt, amit mond. Ezek után nem kételkedhetünk szavaiban, és abban, hogy mindez valóban igaz. Minden a javunkat szolgálja, amit Isten megenged az életünkben. A kérdés tehát nem az, igen vagy nem, hanem hogyan?
hirdetésHogyan válhat minden a javamra?
A kérdés egyszerű, s mégis olyan nehéz megválaszolni. Emlékszünk, hányszor és hányszor kért, bátorított Isten minket arra, hogy emlékezzünk a megtett útra, emlékezzünk, mit tett velünk, hogyan hordozott minket? Az út végén vissza tudunk tekinteni, s egészében láthatjuk a göröngyös és kikövezett részeket egyaránt. Utólag – nem előre. Nagy vigasztalásunk, hogy Isten megadja a bölcsességet ennek a látására. Hogyan válhat hát minden a javunkra, hiszen mindannyiunkat sok megpróbáltatás ér. Talán úgy, hogy közben tudhatjuk: Isten nem hagy cserben minket, ránk tekint, és a viharban oltalmaz, mert szeret. Hiszen maga a Lélek tesz tanúságot arról, hogy kimondhatatlan fohászkodásokkal esedezik értünk. Így nyer értelmet ez a nehezen elfogadható mondat akkor, amikor a szenvedések kelyhét isszuk, akkor, amikor csak a homályban tapogatózunk. Melegedjen fel fáradt szívünk ennek a hitnek jelenlétében.
Kincses Margarett
Forrás: TeSó blog
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás