Március 15-én délután hetvenkét éves korában elhunyt Dinnyés József a Szegeden született népszerű magyar zeneszerző, A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kiérdemlő előadóművész, énekes, gitáros – írja a Szegeder.
A „magyar Bob Dylan”, akit énekmondóként a nem kevésbé neves Tinódi Lantos Sebestyénhez is hasonlíthatnék, kora ifjúságától kezdve földi élete végéig a húros-pengetős hangszerek, az ének és a történetmesélés bajnokaként volt ismert.
Hosszú nekrológ vagy életpálya ismertetés helyett két személyes emlékkel emlékszem rá. Mindkét alkalommal Hódmezővásárhelyen, református templomban láthattam, hallhattam.
Az első egy gimnáziumi évzárón, talán 2000 – ben az Ótemplomban. Úgy harangozták be, hogy egy nagyon híres énekes-gitáros jön koncertezni, Dinnyés József. Akkor még alig ismertem a nevét. Sokat vártunk rá, az évzáró elvileg véget is ért, június volt, meleg. Akkor is épp valahonnan messziről jött, talán egy másik koncertről. Majd hirtelen hatalmas lendülettel bejött egy gitáros fazon, aki tudta, hogy elkésett, de remekül megoldotta a helyzetet. Úgy konferálta föl magát, hogy a világ legrövidebb számát fogja előadni a késésért cserében. Így is tett, így is lett. Emlékeim szerint egy nagyjából 10 másodperces számot játszott. Óriási vastapsot kapott, mindenki értékelte lazaságát, találékonyságát. Alkalmazkodott a helyzethez. Ma úgy mondanánk: trendi volt, értett a fiatalok nyelvén.
Az utóbbi pedig egy 2018-as koncertje az Újvárosi templomban. Ide kobozzal jött, jóval a kezdés előtt. Lényegesen szerényebb létszámú közönségnek játszhatott, sokkal meghittebb, már-már családias hangulatban, utána szeretetvendégséggel, de ennek túl nagy jelentősége nincs. Játszott ő tömegeknek és keveseknek is elégszer élete során. A reformáció korai századainak énekei között a szelíd, nem tolakodó bizonyságtétel, ami megmaradt ebből számomra. Itt volt alkalmam pár szót váltani vele. A kobozról, a húros hangszerrel kísért dicséretek súlyáról, meg az énekmondás erejéről beszélgettünk.
hirdetésNéhányszor még láttam Szegeden a vasútállomásnál, tokkal a kezében, ahogy a pesti gyorsra siet.
Elment közülünk végleg Dinnyés József, az énekmondó.
Baracs Róbert
Dinnyés József 1963-tól gyakorolta művészetét, 1966-ban alapító tagja és dalszövegírója volt a szegedi Angyalok zenekarnak. 1967-ben Karrier című, Veress Miklóssal közösen írt dalával lett országosan ismert, amellyel második helyezést ért el az első magyar pol-beat fesztiválon. Stílusa és előadás mondja miatt gyakran az amerikai rocklegendához Bob Dylanhez hasonlították, sokan csak „Bob Dinnyésként” emlegették. Az 1990-es években alapított Aranyalmás Kiadó megjelentette minden addig ki nem adott felhalmozott szerzeményét, művészete ezek után bontakozott ki igazán. Öt évszázad magyar nyelvű költészet verseiből előadássorozatot szerkesztett, szabadiskolát alapított, ahol a történelem, irodalom és a zene különleges hármasságát mutatta be. Aktív szerepet játszott a hagyományőrzésben: a Tanítók Emlékfája mozgalom szervezőjeként csaknem száz emlékfát állított már azért, hogy “a múltat ne felejtsük el”. Dinnyés Józsefet 2001-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. 2018-ban a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás