Egy gyermek elvesztése fizikailag és lelkileg is megterhelő. A fájdalomban pedig azok is osztoznak az édesanyával és édesapával, akik közel állnak hozzájuk. A téma érzékenysége miatt azonban nem sok szó esik arról, hogyan tudunk megfelelő segítséget nyújtani szeretteinknek. Ez a hat tanács hasznos támpont lehet azoknak, akik ki szeretnék fejezni támogatásukat, de nem akarják véletlenül sem mélyíteni a sebeket.
Egyre több nő töri meg a csendet és osztja meg vetélésének történetét, az ezzel járó fájdalmat. A korábban tabuként kezelt témáról azért is szükséges beszélni, mert sokkal gyakrabban fordul elő, mint azt gondolnánk: négy terhességből egy végződik így. Különösen fontos tehát, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan tudunk kívülállóként segítséget nyújtani a veszteséget átélő párnak.
- Sose kezdj azzal egy mondatot, hogy „legalább”
Nehezen reagálunk a veszteségre és a fájdalomra, így legtöbbünk elsődleges reakciója az, hogy próbáljuk a nehézségeket átélő ismerősünket felvidítani valamivel. Azonban, ha mi magunk nem éltük át korábban egy gyermek elvesztését, akkor sokkal nehezebb vigasztaló dolgokat mondani. Éppen ezért a következő mondatok hangzanak el a szánkból: „Legalább korán történt meg.” vagy „Legalább tudod, hogy termékeny vagy”…stb. Bár ezen mondatok mögött mindig segítő szándék rejlik, sajnos egyet jelentenek: nézd a jó oldalát. Viszont egy gyermekét elvesztő édesanya nem tudja ennek a jó oldalát nézni, mivel gyászol, és az ilyen jellegű mondatok csak azt az érzetet keltik benne, hogy valami probléma van vele, amiért megrázták a történtek. A fájdalom rejtegetése pedig később csak még nagyobb problémákat okozhat, mint a gyász megélése.
- Érdeklődj, de ne várj túl sok visszajelzést
A vetélést megélő nő nehéz lelkiállapotban van: természetesen szeretné érezni, hogy támogatják és szeretik, azonban nem feltétlenül vágyik a személyes találkozásokra. Minden egyes nap egy érzelmi hullámvasút. A legjobb megoldás az, ha küldünk egy üzenetet: jelezzük az édesanya felé, hogy ránk számíthat, gondolunk rá, imádkozunk érte, ha bármire szüksége van, akkor örömmel segítünk. Azonban ne várjunk azonnali visszajelzést az üzeneteinkre sem. Ilyenkor bármilyen emberi kapcsolat megerőltető vagy fájdalmas lehet. Legyünk türelmesek.
hirdetés - Ha valamit mondasz, az jobb a semminél
Azért is fontos, hogy együttérzésünkről tájékoztassuk az édesanyát, mert a tragikus esemény ignorálásának hathat, ha nem veszünk ilyen módon tudomást a veszteségről. Érthető, hogy nehezen találjuk ilyenkor a szavakat, vagy nem szeretnénk felzaklatni az édesanyát, de a hallgatásunk csak még nagyobb fájdalmakat okozhat benne. A hallgatást úgy is megélheti, hogy a történteket szégyellnie kell. Tehát nagyon fontos, hogy jelezzük támogatásunkat és segítségünket arra az esetre, amikor már készen áll rá. - Ne sértődj meg a zárkózottságtól
Ne értsük félre, ha a veszteséget megélő nő nem szeretne találkozni velünk, vagy válaszolni az üzenetünkre. A gyász egy nehéz és hosszú folyamat, melyen éppen azokban a pillanatokban megy keresztül. Fogadjuk ezt el, és ne erőltessünk olyan dolgokat a másikra, melyek még nehezére esnének. - Ne feledkezz meg az apukáról sem!
Nem csak az édesanya gyászol! Ne higgyük azt, hogy a vetélés csak a „nők problémája”. Az édesapák is ugyanúgy nehezen élik meg. Egy olyan helyzetben találják magukat, ahol látják társuk szenvedését, de sehogyan sem tudnak rajta segíteni. Mindeközben ők maguk is szenvednek a gyermek elvesztése miatt, melyet próbálnak elnyomni, hogy lelki támaszai tudjanak maradni feleségüknek. Egy együttérző üzenetnek és a segítség felajánlásának ők is ugyanúgy örülni fognak! - Legyél elérhető
Ne feledkezz meg szeretted fájdalmáról! A hetek vagy hónapok múlásával úgy tűnhet, hogy a világ átlépett ezen a tragikus eseményen, hiszen egyre kevesebben kérdezik vagy hívják a tragédiát megélt párt, holott ők ugyanúgy hordozzák magukban ezt a fájdalmat. Te maradj továbbra is elérhető a számukra! Jegyezd fel az ezzel kapcsolatos évfordulókat, vagy a születés eredeti időpontját, és kedvesen jelezd, hogy elérhető vagy, ha szükségük van rád. Hidd el, hatalmas szükség van erre a figyelmességre!
hirdetés
1 Komment
Kevés szörnyűbb dolog történhet egy emberrel a gyermeke elvesztésénél, és ez akkor is igaz, ha a gyermek még magzati korban van.
A cikket korrektnek érzem. A megválaszolatlan kérdés bennem viszont továbbra is az, hogy Istennek mi célja van azzal, hogy a világba küld egy gyermeket, majd azonnal magához is szólítja? Sem a gyermek nem kap esélyt az életre, a világ megtapasztalására és a tálentumai kibontakoztatására, a szülőkben pedig életre szóló fájdalom keletkezik.
És ami a legrosszabb hogy akik komolyan és szeretettel készülnek a szülői szerepre, azok számára súlyosan traumatizáló ez az egész, akik meg amúgy sem akartak gyereket, vagy nem fontos az egész kérdéskör, ők könnyen túllendülnek rajta, esetleg ők maguk okozzák (vö. abortusz). Számomra érthetetlen, hogy azokat bünteti az Isten akik megtartják parancsait, és nagyon sokat gyengít a hitemen ez a tapasztalat.