Interjú

Magyarok és hősök voltak – interjú egy különleges könyvről Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével

Különleges és rendkívül igényes – így jellemezte kollégám a “Magyar hősök” című könyvet, amelyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Mathias Corvinus közösen adott. A huszadik század magyar hőseinek életét bemutató könyvről Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével beszélgettünk.

Hatvan különleges és elgondolkodtató emberi sorsot ismerhetünk meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Mathias Corvinus Collegium közös kiadványából, amely nemrég jelent meg Magyar hősök címmel. Hogyan jött a gondolat, hogy szükség van egy ilyen kötetre?

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2014-ben alakult meg, elsődleges feladata a kommunista diktatúra hatalmi működésének rendszerszintű feltárása, illetve a diktatúra áldozatai emlékének a megőrzése. A tapasztalataink szerint akkor tudjuk igazán bemutatni a történelmet, ha azt emberi sorsokon keresztül ismerhetik meg az  érdeklődők. A Magyar hősök című könyv szereplői arcot adnak a történelemnek.

Mi alapján állították össze a névsort?

Szerettük volna bemutatni, hogy a 20. századi Magyarországon kis túlzással bárki kerülhetett olyan helyzetbe, ahol az egyéni szabadságát kockáztató döntést kellett hoznia. Ez nemcsak a politikai vagy egyházi elittel történhetett meg, hanem bárkivel. Ezt a 60 portrét úgy válogattuk össze, hogy tükrözzék a társadalom sokszínűségét: férfiak és nők, bal- és jobboldaliak, eltérő szocializációjú emberek, tudósok, papok, munkások és parasztok mind megtalálhatóak köztük. Budapest és a vidék egyaránt szerepet kap a kötetben, sőt az egész Kárpát-medence képviselteti magát. A válogatásba olyanok is bekerültek, akiknek a neve már korábban is benne volt a köztudatban – ilyen például Márton Áron –, de a többség története mindeddig csak egy-egy szűkebb közösségben volt ismert. Tudatosan törekedtünk arra, hogy ilyen embereknek is méltó emléket állítsunk.

Fotó: NEB

Mit tanulhatunk ezeknek az embereknek az életéből?

Az előszóban idézzük Lénárd Ödön piarista szerzetes egyik gondolatát: „A hős és a gyáva között ott van a különbség, hogy a hős fél és marad, a gyáva pedig fél és elszalad.” Nagyon elgondolkodtató megállapítás ez egy olyan embertől, aki Rákosi és Kádár alatt is ült börtönben. Amikor a hős szót használjuk, akkor nem makulátlan emberekre gondolunk: nem kell azonosulnunk minden döntésükkel és gondolatukkal, de voltak olyan cselekedeteik, amelyek hőssé tették őket. Az életükben akadt legalább egy olyan mozzanat, amikor úgy vállaltak kockázatot, hogy nem tudták, mi lesz a döntésük következménye: emigráció, kivégzés, rabság, vagy a legszerencsésebb esetben egyik sem. Mindannyiunknak kell döntéseket hoznunk az életben, persze nem ilyen horderejűeket, mégis tanulhatunk abból, hogy ők milyen szempontok alapján mérlegeltek. Sokan derűvel viselték a megpróbáltatásaikat – mint például Olofsson Placid atya –, miközben igyekeztek lelket önteni társaikba, vagyis még a rettenetes körülmények közepette is képesek voltak másoknak erőt adni!

Ezek közül a történetek közül több is filmért kiált, miközben sajnos többségük  eddig nem volt része a köztudatnak.

A történetek olvasása közben gyakran megfordult a fejemben, vajon én elég bátor lettem volna-e ahhoz, hogy vállaljam ezeket a megpróbáltatásokat. Ön történészként szintén bele szokta képzelni magát a történelmi szereplők helyzetébe?

Egy történésznek az a dolga, hogy a lehető legtöbb információt összegyűjtve, minél hitelesebben és objektíven mutassa be az adott történelmi korszakot és annak szereplőit. De közben feleség, anya, férj, munkáját végző ember is, így tehát én is folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mit tettem volna.

Soos Géza története különösen elgondolkodtat: harmincvalahány éves jogász fiatalember, felívelő karrierrel, egy egyházi szervezet vezetője, jóképű, háromgyermekes édesapa, akinek a felesége már a negyedik gyermeküket várja. Ebbe az idilli helyzetbe beleszól a történelem: a németek megszállják Magyarországot, Soos pedig döntésre kényszerül, és úgy határoz, illegalitásba vonul. Elkezdi szervezni az ellenállást, az embermentést, miközben semmit nem mond a feleségének, hogy a bajtársai egy esetleges őrizetbe vétel esetén ne kerüljenek emiatt bajba. Micsoda dilemma a feleség szempontjából is, aki kitart a férje mellett! Persze, hogy elgondolkodtam, vajon én mit tettem volna!

Annyi „spoilert” elárulhatunk, hogy Soos Géza, amellett, hogy a Soli Deo Gloria református ifjúsági egyesület vezetője volt, később az Amerikai Egyesült Államokban teológiát is végzett. A könyvben egyébként is erős az egyházi szál, több pap és lelkész, valamint szerzetes sorsát bemutatják – például Márton Áron, Lénárd Ödön, Placid atya, Salkaházi Sára, vagy éppen Gulyás Lajos és Ordass Lajos is helyet kapott a kötetben. Miért érezték ezt fontosnak?

Ezeket az embereket – akik között vannak katolikusok, reformátusok, evangélikusok és zsidók egyaránt – a saját egyházi közösségük emlékezete évtizedek óta számontartja, de országosan 1990 előtt egyáltalán nem lehetett beszélni róluk. A nevük feledésre volt ítélve, mivel a kommunista diktatúra nyíltan és vállaltan ateista és materialista felfogás alapján ellenségként tekintett a vallásra, és az azt hitelesen megélő emberekre. Fontos küldetésünk, hogy az ő emlékük részét képezze a nemzet kulturális emlékezetének, hiszen történeteiket nem csak egyházi keretek között lehet értelmezni. Márton Áron személye például nemcsak a katolikusok számára fontos, mint ahogy Gulyás Lajos hősiessége is túlmutat a református közösségen: ők a közös nemzeti emlékezet szerves részei. Tudatos vállalásunk volt, hogy ezeknek az egyházi személyeknek a sorsát minél szélesebb közönség számára bemutassuk.

Fotó:

Feltűnő, hogy a kiválasztott személyiségek közül hiányoznak azok, akiket a magyar társadalom nagy része ismer, például Mindszenty József. Tudatosan próbálták inkább a kevésbé ismert élettörténeteket bemutatni?

Pontosan, az 1956-os szereplők közül is ezért maradt ki Tóth Ilona és Mansfeld Péter, vagy például egyházi részről Mindszenty József és Ravasz László. Nem azokról szerettünk volna beszélni, akikről – szerencsére – amúgy is sok szó esik. Mindszenty megkerülhetetlen életpályája mögött számos kevésbé ismert sors is húzódik, sokaknak – például a már említett Lénárd Ödönnek – éppen ő volt a példaképük. A kötettel az egyik elsődleges célunk az volt, hogy a kevésbé ismert emberek történetei is bekerüljenek a köztudatba.

A szüleink-nagyszüleink generációja konkrét élményekkel rendelkezik erről az időszakról, de a fiatalok számára is érdemes lehet megismerni ezeket a történeteket. Kiknek ajánlja a Magyar hősök könyvet?

Ez egy albumszerű kiadvány rengeteg fotóval. Utóbbiról ritkán szoktunk beszélni, de a vizuális források felkutatása néha nehezebb volt, mint egy életrajz megírása. Több olyan szereplő is van, akinek a története csak a helyi közösség emlékezetében maradt fenn, ezekről az emberekről nagy kihívás volt fényképet szerezni. De fontosnak éreztük, hogy ne csak olvassunk róluk, lássuk is őket. Ez a kötet nemcsak azoknak az érdeklődésére tarthat számot, akik átélték ezt az időszakot, hanem a fiatalabb generációk képviselői is elgondolkodhatnak a rövid, de izgalmas és tanulságos írásokon.

 Martí Zoltán

A könyv az alábbi linkre kattintva megvásárolható. Az interjú a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a 777 Közösség Egyesület együttműködésének keretében jött létre.

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás