Rengeteg visszajelzés érkezett a Kettőskereszt podcast első két adására, amelyben Bese Gergő és Bedekovics Péter az abortuszról illetve az együttalvás – összeköltözés témájáról osztotta meg gondolatait. A podcast rovatunk legújabb adásának témája a párválasztás!
Létezik-e nagy Ő, akit Isten nekünk teremtett?
Hogyan érdemes felhaszálni az egyedülállóként eltöltött időt?
Hol érdemes ismerkedni?
Milyen értékeket keressünk a másikban?
Ezekről beszélget a Kettőskereszt legújabb adásában Bese Gergő és Bedekovics Péter, a műsorvezető Martí Zoltán!
1 Komment
„Isten tudta ,hogy ki az akit mellé rendelt” Isten szabadságot adott nekünk,igaz? (már aki mer felelősségteljesen élni,mert az kell hozzá) Kérdés azonban az,mért gondoljuk,hogy Istennek az a jó, ha helyettünk választ párt? Mért gondoljuk,hogy mindent Istennek kell megoldania körülöttünk? Mért jó neki az, ha mindenben (de tényleg) MINDENBEN azt várjuk el tőle,hogy megoldja a problémáinkat,az akaratát érvényesítse stb. Mért nem inkább azt gondoljuk,hogy Isten volt olyan ügyes és olyan embert teremtett aki önmaga is tud intézni dolgokat? Szerintem ki kellene már bújnunk a szoknyája alól, de nem úgy ahogyan elhagyjuk szüleinket. Isten és a szülő kapcsolatunkat nem szabad összekevernünk.
„Van nagy Ő” Életünk folyamán állandóan változunk. Vannak dolgok amik idegesítenek és vannak amikben rosszak vagyunk. Viselkedésünket és gondolkodásmódunkat a szülői nevelés és a tőlük kapott minták határozzák meg,ami mélyen belénk vésődött és még ha nem is vagyunk tisztában vele. A nagy Ő az, aki ezekhez a mintákhoz, hibákhoz,erényekhez a legjobban passzol. Tehát mi és a környezetünk alakítja ki azt a valamit amibe a nagy Ő beleillik, ehhez Isten nem sokat tesz, mert Ő teljes szabadságot ad nekünk, igaz, szeretjük ezt visszaadni,mert nem merünk felelősséget vállalni tetteinkért.
„Milyen földi pályát álmodott meg Isten neked” Hogyan lehet úgy élni,hogy állandóan azon gondolkodom,hogy az én elképzelésem egyezik e Istenével? Ez hasonló ahhoz,mikor valaki Istennek ajánlja az életét. Vajon Isten mit fog azzal kezdeni? Én úgy látom, hogy Istenben nem tudunk annyira megbízni, hogy elhiggyük, hogy a szeretete feltétel nélküli. Nem bízunk a teremtésében, hogy az embert úgy teremtette, hogy boldoguljon önállóan. De legfőképpen nem bízunk önmagunkban, hogy az életünket felelősségteljesen és önállóan tudjuk felnőtt módjára intézni. Isten jelenlévő jelenléte megkérdőjelezhetetlen. Ő tart fent minket. Semmi szándékom Istent lekicsinyíteni de az se jó ha önmagunkat nézzük semminek. Bárkit választunk az illető Isten gyermeke akit szeret. Ha összeillünk és odafigyelünk egymásra (mi, akik benne vagyunk) akkor az lesz a nagy Ő , akit választunk.