Blog

Nem tudom, mit tenne Jézus

Sokan felteszik most is a kérdést egymásnak vagy maguknak: Mit tenne Jézus? És ha nem tudjuk erre a választ? Fel lehet tenni máshogy is a kérdést, hogy az tettekre sarkalljon minket? Egy kedves olvasónk, Beöthy-Molnár Tekla vendégírását osztjuk meg veletek.

A „What would Jesus do?” mottó keletkezését Charles M. Sheldon amerikai prédikátor nevéhez kötik, aki az 1800-as évek végén a kansasi Topekában szolgált. Sheldon 1886-ban tartott egy prédikációs sorozatot, melynek visszatérő kérdése mindig az volt: Mit tenne Jézus?

Az Ő nyomdokain, avagy Mit tenne Jézus? címmel megjelent könyvében a lelkész eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha a keresztények egy évig minden döntésüket erre az egy kérdésre alapoznák. A később megszületett ikonikus W. W. J. D. rövidítéssel a kérdés karkötőkre nyomtatva hódította meg a világot. A karkötő nemcsak örök emlékeztető az emberek csuklóján, hanem a rövidítés miatt akár egy jó beszélgetésindító is, amely lehetőséget ad az evangelizálásra.

Sokan felteszik tehát a kérdést egymásnak, vagy maguknak, ahogyan most én is: Mit tenne Jézus?

A válaszom ez: nem tudom. Persze vannak sejtéseim és elképzeléseim, egy pár helyzetről pedig a Szentírásnak hála pontosan tudom, mégis temérdek olyan helyzet van, amelyről nem tudhatom, hogy Ő mit tenne a helyemben.

Nagyon szépnek tartom, ha valaki próbál úgy élni, hogy mindig próbálja azt tenni, amit szerinte Jézus tenne. (Igen, azt, amit szerinte tenne!) Akadhatnak közöttünk olyanok is, akiknek megadatott már a válasz egyszer-egyszer, egy mély imában, vagy egy hétköznapi helyzetben, és tudták, hogy mit tenne Jézus. De azt hiszem, ők sem tudják mindig. Én nem tudom mindig biztosan, mit tenne a helyemben Jézus. A lelkiismeretünk sokat segíthet a kérdés megválaszolásában, terel minket a helyes megvalósítás felé, és ez nagyon nagy ajándék.

De! Én úgy gondolom, ez túl nehéz feladat. Hogy találjam ki, mit tenne Jézus? Nem tudom. Ez a kérdés csak egy feltételezést indít el bennünk, de egy feltételezés sohasem biztos. Ezért nem hinném, hogy az a helyes út, ha feltételezünk valamit Jézusról és azt tesszük, mert egyáltalán nem biztos, hogy eltaláljuk, Ő mit tenne.

Szerintem Jézus nem várja el, hogy tudjuk, ő mit tett volna ebben és ebben a helyzetben a mi helyünkben. Természetesen az igyekezet fontos és jó, és hiszem, hogy a Jóisten mindig méltányolja. De nem fog menni, nem tudunk úgy élni, nem tudjuk (mindig) azt tenni, amit Ő tett. Ez pedig nem baj.

Ehelyett én egy másik utat és egy másik kérdést javaslok, amit én is szeretnék járni, amit mi is tudunk járni és amire nekünk van válaszunk. Tedd fel magadnak a kérdést: Mit tennék én? Mit tennék én, ha tudnám, hogy amit teszek, Jézussal teszem? Mit tennék én, ha tudnám, hogy amit teszek, olyasvalakivel teszem, aki helyettem és értem, az én üdvösségemért, a boldogságomért, a tisztaságomért a kereszten kínhalált szenvedett, pusztán azért, mert szeret engem? Megtenném, ha tudnám, hogy Jézusért vagy Jézus ellen teszem?

Megtenném, ha tudnám, Jézus velem van minden nap, ma is, a világ végezetéig, mindig?

(Ezt ő maga mondta, ld. Mt 28,20.) Tudtam én, hogy amit teszek, azt úgy teszem, hogy Jézus éppen velem van, vele együtt teszem, amit teszek? Megtenném így is? Megtenném, ha tudnám, ezt Jézussal és Jézus ellen teszem? Vagy megtenném Jézusért, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem szeretném, akkor is, ha azt gondolom, képtelen vagyok rá? (Márpedig, ha Jézus velem van, akkor minden lehetséges.)

Azt hiszem, ha egy nehéz vagy akár egy könnyű döntés előtt állsz, ha egy olyan helyzetben vagy, ahol fogalmad sincs, mit kell tenned, nem tudod, mit tenne Jézus, de akkor is, ha ezeket éppen pontosan jól tudod, az jusson eszedbe, hogy „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek… amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt 25,40-45)

„Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Mt 10,40)

Így hát feltenném újra, máshogy a kérdést: Mit tennél te?

Beöthy-Molnár Tekla

Borítókép - Fotó: Bulat Silvia | Dreamstime.com
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 11. 16. 15:37

    “Nem tudom, mit tenne Jézus” Ahhoz,hogy tudjuk mit tenne,az ő életét kellett volna élnünk. Átélni mindazt amit átélt,tudni azt amit tudott,érezni azt amit érzett. Ez lehetetlen,így csak eljátszunk a gondolattal,hogy Jézus vagyok és a magunk életéből vett tapasztalatot és élményeket összegyúrva (ami nagyon távol van Jézusétól) teremtünk magunknak egy Jézust,akit aztán megpróbálunk a magunkévá tenni.. (ez a technika létezik és hasznos is tud lenni)
    “A válaszom ez: nem tudom.” Ez az.
    “(Igen, azt, amit szerinte tenne!)” Én egy picit hosszabb voltam.
    “A lelkiismeretünk sokat segíthet a kérdés megválaszolásában” Az viszont együtt fejlődik velünk és az egész életünkben tapasztalt hatások alakítják de legfőképpen a gyermekkorban tapasztaltak.
    “Szerintem Jézus nem várja el, hogy tudjuk, ő mit tett volna ebben és ebben a helyzetben a mi helyünkben.” Ő nem is,de ezekkel a fránya elvárásokkal mi magunkat tönkre tudjuk tenni,főleg ha másokkal szemben alkalmazzuk,például a gyermekeinkkel szemben. És mire rájövünk,hogy ezek tettek tönkre bennünket,már rég tönkre tettük a gyermekeink életét.
    Én viszont ezt kérdezném: amit tenni akarsz azzal ártasz magadnak? Ha nem ártasz magadnak,ártasz másnak? Mivel sokszor ez elkerülhetetlen,újabb kérdés:át tudod e érezni,hogy kire milyen hatással lesz e a cselekedeted? Van e olyan valaki aki segít dönteni,aki elmeri e mondani a véleményét? Mert (akár tetszik,akár nem) nincs olyan,hogy helyes vagy helytelen döntés. Bibliai példa: Jézust a korabeli vallási krém dobta Pilátus elé.Gondolom nekik ez a helyes döntés volt. Ma ugyan ez a helyzet,amit ma helyesnek gondolunk,azt az utókor helytelennek ítélhet. De akkor is magunknak kell dönteni és nem Istennek. Mert:” Ő teremtett nekünk gondolkodni képes elmét” (Szilágyi Anna 20/10/21) Tiszteljük meg Őt vele azzal,hogy használjuk is. (Merjük használni) Nagyon bölcs cikk volt!