Bodnár László, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium végzős diákja megható beszéddel búcsúzott osztálya nevében a legendás épülettől.
Pannonhalma varázslatos hely és egészen különleges világ – ezt az is tudja, aki soha nem volt a bencés gimnáziumnak a tagja. Aki be tud illeszkedni, annak életreszóló élményt nyújt, közösséget ad, jövőjét is meghatározó támaszt jelent. Soha nem jártam Pannonhalmára, mégis pontosan tudom: nincs még egy ilyen iskola Magyarországon.
Ezt a különleges érzést adta át ballagói búcsúbeszédében Bodnár László végzős hallgató, aki kevesebb mint tíz perc alatt előbb megnevettette, majd megsirattatta tanárait és diáktársait. Életkorához képest retorikailag is kiemelkedően felépített beszédét így kezdte: “Én nem szerettem Pannonhalmát”, majd levette zakóját, amelyet nem más, mint Hortobágyi Cirill főapát vett el tőle készségesen. Megkomponálhatatlan, zseniális jelenet.
“Nem szerettem, hogy el vagyok választva a könnnyed szerelmi viszonyoktól és a külsős barátoktól, de rá kellett jönnöm, hogy azok a kapcsolatok, amelyek túlélték ezt a négy évet, erősebbek mint amelyekről valaha is álmodni mertem volna. Nem szerettem az ezeréves falakat, sem a házirendet, amelyeknek az erősségéről és megtartó erejéről itt minden felnőtt ódákat zengett. De rá kellett jönnöm, hogy a falak minden egyes kövei és a házirend minden egyes betűje egy-egy szem egy hatalmas védőhálón.”
Beszédének végén – amely a kivágott videóból sajnos nem látszik – többen igencsak törölték szemüket: osztályfőnök, szerzetes és diák egyaránt.
1 Komment
Plágium, szinte szóról szóra lopott jelenet Őze Lajos : Én nem szerettem Latinovits Zoltánt improvozációból… tessék utána keresni