“Őszintén megvallva engem az ő hitük tart életben” – Nigériában ragadt magyar orvos beszámolója

Megrendítő interjút adott a 777-nek Fodor Réka, aki Nigériában ragadt orvosként, egy nyolcmilliós városban. Hősként ünneplik, naponta több száz beteget lát el Onitsha városában, ahol napi 1 dollárból élnek az emberek. Kétszázötven családnak szerzett eddig élelmet, reggeltől késő estig gyógyít, hogy utána azért dolgozzon, hogy ne haljanak éhen a helyiek. “Örülök ha nincs szabadidőm, mert így legalább nem sírok. Az itteniek hite tart engem életben” – mondta a beszélgetésben, amelynek legfontosabb gondolatait szemlézzük.

“Általában az AIDS, tífusz, malária betegségek kiszűrését és gyógyítását végzem Onitsha városában, de ebből most szinte semmi sem teljesül. Március 20-án érkeztem meg – mint kiderült az utolsó repülőgéppel. Ezt követően lezárták a reptereket és a határokat, Nigéria 36 államát is külön-külön elszigetelték egymástól. Nagyon félnek a koronavírus terjedésétől, hiszen rengeteg az AIDS-es és immunhiányos, illetve éhező ember. Ha ők elkapják a betegséget, akkor beláthatatlan következményei lesznek. 

A határok lezárása miatt akadozik az élelmiszerellátás, ezért én most rizst veszek az embereknek. Egy nagy teherautóra ráfér hat tonna – ami körülbelül ötezer dollárba kerül. Egy ilyen rakomány 250 zsákból áll, azaz 250 család heti ellátása nagyon szűken. A kétszázmillió lakosú országban százötvenmillió embernek nincsen megtakarítása, napi egy dollárból élnek napról-napra. A legtöbb helyen áram és víz sincsen, így pedig tartósítani sem tudnak élelmiszert – ha egyáltalán lenne pénzük és lehetőségük vásárolni. Most nem is orvosnak érzem magam, hanem egy humanitárius segélyszervezet tagjának.

Itt egy lélegeztetőgép sincs, ezért nincsen verseny abból, hogy kinek jusson. Teljesen más problémák vannak mint Európában: az élelmiszerellátás akadályozása miatt azelőtt meghalhatnak éhinségben, hogy megérkezne a koronavírus. Ugyanakkor a magyar összefogásnak köszönhetően sikerült elintézni, hogy a háromszáz kórházi dolgozónak  és a betegeknek is jusson maszk. Ez az egyetlen esélyünk, hogy ne kapjuk el. 

A helyieknek fogalmuk sincsen arról, hogy Fodor Réka kicsoda, de mindenki ismeri “Dr. Rékát”, és ugyanez a helyzet “Dr. Andrással” is, azaz Csókay Andrással. Számukra mi Isten küldöttjei vagyunk az országukban, ők isteni jelnek veszik, hogy én itt ragadtam Nigériában.

Hihetetlen, hogy mennyire mélyen hisznek: amikor itt bejelentették, hogy a miséket felfüggesztik, akkor valósággal gyászba borult a város.

Itt egy átlagos vasárnapi misén ötezren vannak, úgy hogy akár nincs is fedele a templomnak. A kórháznak van egy kápolnája, ahol mind a háromszáz dolgozó ott volt reggel hatkor a misén, a napirendjük természetes része volt. Hatalmas veszteségként élik meg, hogy jelenleg nem mehetnek szentmisére.

Egész nap mosolygok amikor velük vagyok, de amikor nem látják, akkor sírok, mert arra gondolok, hogy milyen állapotok lehetnek itt. De másnapra a Jóisten mindig megsegít, és főleg az ő rendületlen hitük. Őszintén megvallva engem az ő hitük tart életben, csak ezt nem mondom meg nekik. Ha meg kell hogy haljanak, akkor ők a mennyországba kerülnek, mert ők valóban hisznek. Nem csak beszélnek róla, hanem megélik azt, hogy az örökéletük van. 

Egyáltlán nincsen szabadidőm, hétvégén nagyon ritkán adódik. De azért is örülök hogy nincsen, mert akkor legalább nem sírok. Amíg volt mise, addig az “rendberakott”, ez nekem is nagyon hiányzik. Nagyon vigyáznak rám, a kocsiból csak akkor szállhatok ki, ha az atyák biztonságosnak ítélik, nem mehetek sehova sem egyedül. De muszáj felszabadítanom időt a lelki életre, mert anélkül nagyon nehéz lesz kibírni.”

Amennyiben segíteni szeretnél:
Számlaszám: Afréka Alapítvány 10101346-27099400-01004002
IBAN: HU66
SWIFT kód: BUDAHUHB

hirdetés