A Papp válaszol!

A Papp válaszol – karantén, kísértés, könyvajánló

A rendkívüli időszak ellenére is folytatódik a Papp válaszol, sőt talán most van igazán nagy szükség Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa hiteles válaszaira. A kísértés, a karantén és rengeteg ajánlott könyv a terítéken!

Balázs (Veszprém)

Vallásos családban nőttem fel. Mindig vallásos voltam, de egy éve történt valami változás. Másfél év nagyon stresszes időszak és Istentől eltávolodás után pánikbeteg lettem. Visszatértem Istenhez, aki nemcsak visszafogadott, annál sokkal többet adott. A nehézségek által sokkal jobb emberré váltam és sokkal erősebb lett a hitem, a kapcsolatom Istennel. Sokkal több segítséget, jót, áldást kapok Istentől, mint valaha. Sokkal fontosabbá vált az imádság, szentmise, gyónás, áldozás, jócselekedetek, megbocsátás. Azonban ezzel együtt a kísértés is jelentősen megnőtt. Azt érzem, hogy a gonosz folyton a nyomomban van és állandóan keresi a lehetőséget, hogy megkísértsen, meggyötörjön. Normális ez?

A saját életútjukat kereső fiatalok életfeladata az, hogy leváljanak a szüleikről: kialakítsák a saját életstílusukat, önálló identitásukat, hozzanak saját nagy döntéseket. Ez a folyamat mindig kényes: keveseknél történik szép egyenesívű fejlődéssel, többnyire vannak forradalmak kívül és belül. Az egyik legjobb diákom panaszkodott arra, hogy ő mindenütt igyekszik kedves lenni, jól tanul, barátságos mindenkivel – de pont az édesanyjával viselkedik nagyon szemtelen módon, és ezt szégyelli. Azt mondtam neki: „Ahol nagyon nagy a szeretet, az ölelés, ott válik sokszor a jó gyerek is kaktusszá, mert nem akarja, hogy állandóan ölelgessék, mindenről mindenki tudjon, vágyik az önállóságra. Ahol a serdülő nem kap figyelmet, ott könnyű leválni…” Szóval a jó fiatalok és a jó szülők is megtapasztalják a leválás küzdelmeit, nem kell ettől megijedni senkinek. A süniktől tanuljuk, hogy megfelelő távolságban szeressük egymást: elég közel legyünk egymáshoz, hogy ne hűljön ki a szeretet, de elég távol, hogy ne szurkáljuk össze egymást.

Ennek a leválásnak az egyik részterülete a szülők vallásos életstílusáról és a gyerekes istenképről való leválás. A serdülő ilyenkor nem akar a szüleivel templomba menni, nagyon kritikus az egyház felé, nehéz teológiai kérdései vannak, keresi a saját imádsága hangját. Ez egy sivatag, amin át kell menni. Aki átmegy, már más ember lesz – mint ahogy te is írod. Érettebb és sajátja lesz a hite, amit már nem vehet el senki. Ezen az úton jó dolog lelki mesterekhez csatlakozni, igazi elitet keresni, néhány szenttel barátságot kötni, jó nehezeket olvasni (könnyű olvasmányon nem lehet nőni). A régi atyák úgy mondták, hogy a fát amikor tűzre vetjük, egy kicsit füstöl, tisztul, könnyezik, aztán elkapja a parázs, és lassan átjárja az egész fát, sőt, egy idő múlva nem tudni, hogy ér véget a parázs, s hol kezdődik az átizzott fa. Maga Isten kapja el az embert és ragadja szellemi kalandra – mellénk szegődött Jelenlétét a birkózó Jákob erejével nem kellene elengedni!

Persze a felnőtt hithez felnőtt kísértés dukál. Aki magasan van, az eshet nagyot. Ám tudni kell, hogy nem minden zavaros gondolat, fáradtság, kérdés, indulat kísértés. Ne fogj mindent a gonoszra, nem kell démonizálni minden esendőségünket, zavarunkat. Ahogy a vese működésének zavarait nem kell az ördögre fogni, a lélek működésének is vannak olyan zavarai, fáradtsága, éretlensége, tisztázatlan vágyai, szorongásai, melyeket nem kell a gonoszra fogni: a veséhez a vese doktora, a lélekhez a lélek szakembere kell. Ám ezeken túl a sok zavaros gondolat, érzelmi szorongás mögött sebészi finomsággal ki kellene bogozni, hogy ebből mi az igazi kísértés. A kísértés gonoszságra, súlyos szeretetlenségre indít, ráadásul testre szabottan. Ha leleplezed, ránézel, máris erőtlenebb lesz. Ám ettől csak Krisztus tud megszabadítani, akkor is és ma is képes ujjával démonokat kiűzni. A bennünk lévő gonoszságot, életromboló igazi kísértéseket, súlyos szeretetlenségeket nem lehet evilági tudományokkal gyógyítgatni – ehhez Krisztus győzelme kell.


Tamara (Szeged)

Tudna Miklós atya olyan könyvet ajánlani, ami segíthet egy 16 éves lánynak elmélyülni a keresztény hitben és közelebb kerülni a Jóistenhez?

Az okos minden élethelyzetet igyekszik előnyére fordítani. Most, hogy sokat vagyunk otthon, van lehetőség a több olvasásra is. Szívesen küldök egy kis könyvajánlót, nyilván a szerzők más könyvei is értékesek. Fontossági sorrendbe állítottam, a legelsőket mindenkinek el kellene olvasni, az utolsók jó nehezek… Szívből kívánom a Lélek inspirációját olvasás közben!

Ferenc pápa: Christus vivit – Krisztus él (a pápa buzdítása a hivatáskereső fiatalokhoz, letölthető kötelező olvasmány!)

Benedek pápa: A názáreti Jézus 1-3 (szerintem minden nagykorú kereszténynek el kell olvasni)

Ferenc pápa: Laudatio si’ – Áldott légy (enciklika a teremtésvédelemről)

Benedek pápa: Deus caritas est – Az Isten szeretet (a szeretet fogalmát teszi rendbe a pápa)

Gyökössy Endre: Magunkról magunknak (pasztorálpszichológia, tulajdonképpen keresztény önismeret)

Jálics Ferenc: Fejlődik a hitünk (a gyerekes hittől a felnőtt hitig)

Anthony Bloom: Az élő ima (alapmű az imádságról)

Mary Beth Bonacci: Igazi szerelem (fiatalok szexuáletikai kérdéseire válaszol nagyon hitelesen)

Alexander Schmemann: Liturgia és élet (a bizánci liturgiáról egy bevezető könyv)

Anselm Grün minden könyve nagyszerű, olvasni nem nehéz, megélni annál inkább

Nyíri Tamás: Antropológiai vázlatok (szerintem a legjobb filozófiai mű az emberről)

Kocsis Imre: A Hegyi beszéd (a morál szíve, Jézus csúcstanítása)

Robert Sarah: A csönd ereje (minden napra egy mélységes bekezdés Isten beszédes csöndjéről)

Szabó Ferenc: Házasság és család Krisztus fényében (nagyszerű teológiai gondolatindító a családról)

Richard Rohr: A férfi útja (a férfivá válásról, igaz és hamis férfiképek)

Kosztolányi Dezső: Novellák (nyelvi elegancia, szellemi élmény!)

Pilinszky János: Tanulmányok, esszék, cikkek (hihetetlen mély lelki, teológiai és költői gondolatok egyetlen ember lelkében)

Polcz Alaine: Meghalok én is? (mit tud a gyerek a halálról, hogyan beszéljünk róla)

Mácz István: Kísértés a jóra (csodaszép életpéldákon keresztül beszél az etikai erényekről)

Arno Anzenbacher: Keresztény társadalometika (fontos mű a társadalmi szélességű szeretetről)

Vanyó László: Az ókeresztény művészet szimbólumai (alapmű a keresztény szimbólumokról)

Gary Chapman: A szeretet 5 nyelve (úgy szeressünk, ahogy a másiknak jó)

Horváth-Szabó Katalin: A házasság és a család belső világa (szerintem a legjobb magyar pszichológiai könyv a házasságról)

Karl Raner: A hit alapjai (jó nehéz teológiai könyv, de szerintem akkor is érdemes elolvasni, ha mindent nem is ért belőle az ember)

Puskás Attila: Megismertük és hittük a szeretetet (nehéz teológiai könyv Balthasar teológiájáról)

Walter Kasper: Jézus a Krisztus (alapvető összegző teológiai mű Krisztusról)


Annamária (Pozsony)

Nálunk, Pozsonyban és Magyarországon is karantén van. Egy pap ilyenkor mit tud csinálni, nekünk milyen tanácsot tud adni?

A karantén egy élethelyzet, amit a saját és közös életutunkon értelmezni kell. Nem a karanténnak élünk, hanem fő életcéljainknak: most így alakult a helyzet, s most ezen keretekben – de mégiscsak a fő értékeink, hitünk, döntéseink, életpályánk szerint kell élnünk.

Imádság: mindannyiunk imádságának hangvétele most megváltozik. Többet imádkozunk a betegekért és hősies egészségügyi dolgozókért, idős szeretteinkért és országunk döntéshozóiért. Az imádság globális dimenzióját is mélyebben átéljük: közös a baj és közös az imádság is. Én papként fontosnak tartom, hogy a templomban mindig legyen papi imádság. Ahogy Mózes felemelte kezeit, s akkor jobban ment a küzdelem a többieknek, úgy a papnak is állandóan az ég felé kell emelnie kezeit, hogy jobban menjen mindenki küzdelme. Habár a templomokban nem lesznek szertartások, akkor is fontosnak tartom, hogy az „üres” templomban a katolikus papok és minden lelkész imádkozzon, a templomban az ima ne szűnjön meg.

Az embereknek tudniuk kell, hogy imádságos egyházuk mögöttük áll.

Figyelem egymás felé: a rendkívüli helyzet rendkívüli figyelmet igényel egymás felé. Tudunk-e segíteni az időseknek, vigyázni mások gyerekeire, tehermentesíteni az egészségügyet, óvatosabban dolgozni ill. otthon maradni? A karanténban máris megtapasztaltuk, hogy többet beszélgetünk családtagjainkkal, nyugodtabban étkezünk, a bezártságnak lehet családegyesítő hatása is.

Önmagunk utolérése: utoljára 16 éves koromban értem utol magam, azóta görgetek magam előtt teendőket. A teendők görgetésének lehet oka a lustaság, rendetlenség, rossz munkamódszer, túlterheltség – de lehet rendes oka is: kíváncsi vagyok sok mindenre, érdekel a világ színessége, szívesen veszek fel széles felelősséget, szeretnék nagyot alkotni. A karantén kényszermegállása jó lehetőség önmagunk utolérésére: mit hanyagoltunk az utóbbi időben szörnyen? Hol van nagy elmaradásunk?

+ 1: a tanítási kényszerszünet első napján ültettem 3 fát és nagyon sok virágot. Nem szabad mindig a híreket nézni. Szeretek arra gondolni, hogy Krisztus is virágokat bámulta – a keresztút előtt. „Nézzétek a virágokat és a madarakat – és ne aggódjatok!” Krisztus is a virágok mögött az Atya gondviselését nézte, s abban megerősödve merte felvenni a keresztet.

Most ebben a zavaros és feszült helyzetben ültessetek virágokat, nézzétek az életet, és szemléljétek mögötte az Atya gondviselését!


Téged is arra biztatunk, hogy bátran és nyitott szívvel tedd fel kérdésedet!

     

    hirdetés

    Még nem érkezett hozzászólás