2019. 12. 31.

A megbocsátás ereje

Egészen megdöbbentő történet miatt ragadott billentyűzetet Csontos Ádám: egy lengyel házaspár a tragikusan fiatalon meghalt gyermekét Cipruson kívánta eltemetni, de a hamvakat valaki ellopta. Vendégszerzőnk érdekes módon állítja párhuzamba a történteket!

Az év utolsó napján egy cikk került elém, elolvasása után csak ültem és gondolkoztam, forgattam magamban.

Négy hónappal ezelőtt egy 17 éves fiú autóbalesetben meghalt. Önmagában ez is egy megdöbbentő hír, de sajnos nem az első és nem is az utolsó, hogy ilyenről hallunk. A baleset körülményeiről semmit nem lehet tudni, egy dolgot biztosan, két szülőt hagyott hátra. Az, hogy mit éltek át az anya és az apa, arra talán megfelelő leírás, amit a Bibliában megjósolnak Máriának Jézusra vonatkozóan: „a te lelkedet is éles kard járja majd át”.

A szülők Svédországban élő lengyelek, akik valószínűleg az ország adottságaiból kifolyólag is a fiúk számára végső nyughelyként egy napos, meleg gyönyörű helyet szerettek volna biztosítani: Cipruson. Karácsonykor nem volt maradásuk a házukban (érthető okokból) ezért úgy döntöttek, hogy az ünnepek alatt a hamvakat egy dobozban el is viszik a célországba. A ceremónia előtt elmentek egy étterembe, evés után mikor végeztek, az autójukhoz visszatérve látták, hogy fel van törve a kocsi és az értékekkel együtt eltűntek a hamvak is. Mit érezhet ilyenkor egy szülő?

hirdetés

Düh, szomorúság, sírás. Ha valakinek lopták már el pénztárcáját, akkor tudja, sokszor az első kukába bedobja tolvaj a fölösleget… De belegondolni abba, hogy valakinek ezt a „fiával” teszik meg!? Az ember szíve ökölbe szorul. A szülők a médiához fordultak, de nem „bulvárosan”, hanem reménykedve: „Kérem, adja vissza, aki elvitte”! Ismerős? Mint amikor Mária Magdolna az üres sírnál azt mondja: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Csak itt nem kap rá gyors és megnyugtató választ, sőt semmilyet. Csomagolás, irány „haza” Svédországba, ahol lengyelként élnek, most már a fiuk nélkül, akinek a végtisztessége is elmarad.

De otthon egyszer csak csörög a az anya telefonja és egy síró hang a vonal végén elhebegi, hogy ő lopta el a hamvakat és megadja a pontos helyét a doboznak, ahol a szülők megtalálják. Bocsánatot kér. Az elkövetőket ezt követően elfogják (3 fő) és előzetesbe helyezik.

És itt következik a történet legmegdöbbentőbb része, az anya nyilatkozata:

„Nem vagyok mérges a tolvajra és imádkozni fogok azért, hogy megváltozzon az élete. Emberi érzései vannak és jó szíve.” Az anyuka ezt követően hozzátette, hogy ez egy happy end és most már „teljesnek” érzik magukat, visszamennek Ciprusra és véghez viszik az eredetileg tervezett ceremóniát.

Mintha csak a kereszt előtt állnánk, Mária siratja a kereszten gyalázott fiát, majd pár nap múlva megoldás érkezik rá és az „elvégeztetett” történetből egy megnyugvás lesz és remény a tolvajok újjászületésére és megváltozására.

Happy End? Happy end azt követően, hogy meghal egy 17 éves fiú? Happy end, hogy egy ilyen kálvárián keresztül kell menni? Imádkozni azért és szeretettel beszélni arról, aki ilyen extra fájdalmakat okozott? És mindez békét adott? Jézus valószínűleg ennyit mond erre a mennyben: Na erről beszéltem!

Csontos Ádám

Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás