Szemle

Miért dönt úgy egy fiatal, hogy pap lesz?

Németh István atyával a Haon.hu beszélgetett a papi hivatásról.

A katolikus családból származó István atya “belenevelkedett” a hitbe, családja számára természetes volt, hogy közösen mennek vasárnap templomba, együtt imádkoznak. Azonban úgy gondolja, fontos néha kilépni ezekből a keretekből, hogy más benyomások által igazán személyessé tudjon válni a hitünk és az Istennel való kapcsoaltunk. 

“A hit nem csupán valamilyen kulturális örökség, amit a családban és a neveltetésben kapunk, hanem egy kapcsolat Isten és az ember között, és ennek a kapcsolatnak is lehet, hogy szüksége van arra, hogy ne mindig csak vallásos környezetben fejlődjön” – magyarázta Németh István, miért is volt meghatározó számára az, hogy nem keresztény középiskolában nevelkedett. 

István atya hiszi, hogy mindenkinek van egy célja az életben, és egy igazi belső vágya. Szerinte legbelül mindannyian sejtjük a boldogsághoz vezető utat. Azonban sokakkal előfordul, hogy nem lépnek rá erre az útra, nem követik az álmaikat és másokat helyeznek eléjük. Németh István nem akart ilyen ember lenni.  A papi hivatás melletti elköteleződését tudatosnak érezte, válaszolt Isten hívására, és elindult a hivatás útján.

“Gyerekként is volt már ilyen jellegű vágy bennem. Szívesen ministráltam, szolgáltam a szentmisék alatt, majd később kántorkodtam is. Tizenhat évesen jutottam el egy kis franciaországi faluba, Taizébe, ahol szerzetesek élnek a világ minden tájáról, és fiataloknak szerveznek találkozókat. Ez is fontos volt a végső igen kimondásában” – mesélte.

És hogy mennyi lemondással jár a papi hivatás? “Jelenleg nincs olyan az életemben, amit annyira hiányolnék, viszont rengeteg jó dologgal, örömmel találkozom nap mint nap. Nem egy lehetetlen élet a papi” – mondta.

A teljes interjú ITT olvasható el.

Még nem érkezett hozzászólás