50 éve tartották az első úrvacsorát az űrben

Felekezeti hovatartozástól függetlenül abban egyetértés mutatkozik, hogy az úrvacsorának/áldozásnak a világűrben is helye van. Azonban az űrhajósok hitének gyakorlása a kezdetben nehézségekbe ütközött – számolt be róla blogjában a Szólj Be a Papnak.

Az űrverseny kezdeti két szereplője a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok voltak. Nem meglepő, hogy a szovjetek esetében fel sem merült a hit űrbeli megélésének kérdése, azonban a másik oldalon sem kapott elsöprő támogatottságot a dolog. Az ateista aktivista Madalyn Murray O’Hair (“Amerika leggyűlöltebb asszonya”) beperelte a NASA-t, miután az Apollo 8 űrhajósai 1968 karácsonyán a Biblia nyitó sorait olvasták fel a teremtésről egy közvetítés során. O’Hair indoklása szerint ez az egyház és az állam elválasztásának elvébe ütközik. 

Bár próbálkozása sikertelen volt, a NASA mégis óvatosságra intette űrhajósait. Az első holdbéli úrvacsorát ezért nem közvetítették.

1969. július 20-án Neil Armstrongnak és Edwin „Buzz” Aldrinnak az Apollo 11 holdkompjának landolása után várakoznia kellett egy óráig a kiszállás előtt regenerációs és felkészülési céllal. Aldrin presbiter volt a houstoni Webster presbiteriánus gyülekezetben és előzetesen különleges engedélyt kapott, hogy élhessen az úrvacsora szentségével az űrben. A közösséget egyébként az „asztronauták gyülekezetének” is nevezik, melyben a tagok többsége tudós vagy mérnök, és ahol évente megemlékeznek a Földtől 250 000 mérföldre történtekről. Mielőtt a holdraszállók kiléptek volna a Holdra, Aldrin először a földi személyzethez szólt, néhány pillanatnyi csendet kérve mindenkitől. Ezután kitöltötte a bort a kehelybe, azt és a kenyeret magához vette, illetve olvasott a Szentírásból:

Armstrong csendben figyelte, de nem vett részt. Visszaemlékezésében Aldrin kitért arra, hogy Kolombusz is hasonlóan ünnepelte partraszállását az új világba. 

Aldrin és a Holdra elvitt kehely (Fotó: Leslie Plaza Johnson)

1994-ben három katolikus űrhajós élt eucharisztiával az  Endeavour űrhajó fedélzetén. Számukra is különleges élményt jelentett. A szentségvétel utáni elcsendesülés alatt hirtelen egy vakító fehér fény borította be a láthatárt és a kabint. A felkelő Nap sugarai voltak, és ezt jelként tekintették, Isten gyengéd megerősítésének, hogy az imént egyesültek vele.

Napjainkban újabb és újabb viták alakulnak ki az űrkutatás és hitgyakorlás kapcsán: pár éve Jézus nevének használatát korlátozták egy belsős hírlevélben a NASA-nál, néhány hónapja pedig többen azért kiáltottak alkotmánysértést, mert a NASA-főnöke, James Frederick Bridenstine egyik beszédében megemlítette keresztyénséget.

Forrás: Szólj Be a Papnak blog

hirdetés