Szemle

50 éve tartották az első úrvacsorát az űrben

Felekezeti hovatartozástól függetlenül abban egyetértés mutatkozik, hogy az úrvacsorának/áldozásnak a világűrben is helye van. Azonban az űrhajósok hitének gyakorlása a kezdetben nehézségekbe ütközött – számolt be róla blogjában a Szólj Be a Papnak.

Az űrverseny kezdeti két szereplője a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok voltak. Nem meglepő, hogy a szovjetek esetében fel sem merült a hit űrbeli megélésének kérdése, azonban a másik oldalon sem kapott elsöprő támogatottságot a dolog. Az ateista aktivista Madalyn Murray O’Hair (“Amerika leggyűlöltebb asszonya”) beperelte a NASA-t, miután az Apollo 8 űrhajósai 1968 karácsonyán a Biblia nyitó sorait olvasták fel a teremtésről egy közvetítés során. O’Hair indoklása szerint ez az egyház és az állam elválasztásának elvébe ütközik. 

Bár próbálkozása sikertelen volt, a NASA mégis óvatosságra intette űrhajósait. Az első holdbéli úrvacsorát ezért nem közvetítették.

1969. július 20-án Neil Armstrongnak és Edwin „Buzz” Aldrinnak az Apollo 11 holdkompjának landolása után várakoznia kellett egy óráig a kiszállás előtt regenerációs és felkészülési céllal. Aldrin presbiter volt a houstoni Webster presbiteriánus gyülekezetben és előzetesen különleges engedélyt kapott, hogy élhessen az úrvacsora szentségével az űrben. A közösséget egyébként az „asztronauták gyülekezetének” is nevezik, melyben a tagok többsége tudós vagy mérnök, és ahol évente megemlékeznek a Földtől 250 000 mérföldre történtekről. Mielőtt a holdraszállók kiléptek volna a Holdra, Aldrin először a földi személyzethez szólt, néhány pillanatnyi csendet kérve mindenkitől. Ezután kitöltötte a bort a kehelybe, azt és a kenyeret magához vette, illetve olvasott a Szentírásból:

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Ján 15, 5)

Armstrong csendben figyelte, de nem vett részt. Visszaemlékezésében Aldrin kitért arra, hogy Kolombusz is hasonlóan ünnepelte partraszállását az új világba. 

Aldrin és a Holdra elvitt kehely (Fotó: Leslie Plaza Johnson)

1994-ben három katolikus űrhajós élt eucharisztiával az  Endeavour űrhajó fedélzetén. Számukra is különleges élményt jelentett. A szentségvétel utáni elcsendesülés alatt hirtelen egy vakító fehér fény borította be a láthatárt és a kabint. A felkelő Nap sugarai voltak, és ezt jelként tekintették, Isten gyengéd megerősítésének, hogy az imént egyesültek vele.

Napjainkban újabb és újabb viták alakulnak ki az űrkutatás és hitgyakorlás kapcsán: pár éve Jézus nevének használatát korlátozták egy belsős hírlevélben a NASA-nál, néhány hónapja pedig többen azért kiáltottak alkotmánysértést, mert a NASA-főnöke, James Frederick Bridenstine egyik beszédében megemlítette keresztyénséget.

 

 

Forrás: Szólj Be a Papnak blog

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Rev. Emil Kiss 2019. 07. 13. 22:52

    A “Világvallások” mindenütt gyakorolják szertartásaikat, imádságukat. Miért éppen a keret(y)ének tartózkodnának hitük kifejezésétől? Természetesen az űrben “is” jogunk van hozzá.