Interjú

„Gyönyörű látvány lesz” – szentmisét mutatnak be a Szabadság hídon!

Július 28-án a budapestiek által „elfoglalt” Szabadság hídon mutat be szentmisét Sajgó Szabolcs atya: a jezsuita szerzetes nem az ötletadója, csak a kivitelezője a nagyszerű kezdeményezésnek, amelynek hátteréről és üzenetéről is nyilatkozott a 777-nek!

Volt már korábban a lezárt Szabadság hídon?

Hogyne! Amikor 2016 nyarán a közlekedési munkálatok miatt lezárták, akkor rendszeresen kijártam, és néztem az embereket, hogy kik és hogyan használják a hidat. Hamar látszott az igény a fiatalok részéről, hogy szeretnének egy ilyen közösségi teret. Lehet, jobb lenne, ha egy gyalogoshíd épülne a belvárosban, de ez egyelőre álom marad.

Ez a hídlezárás inspirálhatta a Vályó (város és folyó szójátéka – szerk.) Egyesületet, hogy az elmúlt években megszervezze a Szabihíd projektet, azaz hogy a budapestiek birtokukba vehessék négy nyári hétvégén a Szabadság hidat. Ez a nyolc nap ígéretes, tényleg érdemes kilátogatni és megnézni hogyan válik közösségi térré a sokak által szeretett híd.

Mi az, ami megfogta Önt ebben a projektben? Úgy fogalmazott, hogy rendszeresen kijárt és nézte az embereket. Mit látott rajtuk?

A legváltozatosabb dolgokat: onnantól, hogy vidáman iszogattak, odáig hogy kivitték a kanapét otthonról.  Nyilván a szervezőknek is az a célja, hogy egy kulturált együttlétről szóljanak ezek a napok. Elég aggasztó látvány volt, amikor néhányan felmásztak a híd pilléreire, túl magasra. Ezért is fogalmazódtak meg szabályok az idei évre. Egy jól átgondolt eseményről van szó, amely nagy impulzust adhat a városnak.

Július 28-án szentmise lesz a „Szabihídon”, ami egészen különlegesen hangzik. Honnan jött az ötlet?

Nem az én ötletem. Néhány napja megkerestek a szervezők, hogy milyen jó lenne, ha az utolsó napon szentmisét mutatnék be a hídon. Részletesen átbeszéltük a tervet, így született meg a döntés, hogy július 28-án délelőtt 10 órakor lesz a szentmise. Gyönyörű alkalom lehet ez a fiataloknak, a családosoknak, a közösségeknek, az ének- és zenekaroknak, minden budapestinek, hogy együtt ünnepeljük az Eucharisztiát.

Remek alkalom lehet, hogy az életképes, normális keresztények felkínálják azt a többletet, amit Jézus ad nekünk hitünkön keresztül.

Hol lesz majd az oltár?

A budai hídfő közelében lesz a jelenlegi tervek szerint. A nap Pest felől süt, majd az én szemembe, hogy mindenki másnak gyönyörű látvány lehessen a háttér, a sziklakápolna a kereszttel és a Gellért-heggyel. Tudjuk, hogy a természetnél nincsen szebb katedrális, amit maga a jó Isten épített. Minden emberi építmény halvány másolata a teremtett világnak, ez is fontos üzenete az eseménynek.

Talán jelképes is, hogy a szabadságról elnevezett hídon lesz a szentmise: a hit és a szabadság különleges találkozását élhetik majd meg a jelenlévők.

Több gyönyörű párhuzamot is találni. Maga a tény is, hogy  hídon leszünk: minden hívő a látható és a láthatatlan között tartós híd lehet, megjelenítve Isten csodáját, életét, kegyelmeit azok felé, akik távol vannak Tőle. A hit hídja önmagába is nagyon szimbolikus jelentőséggel bír.

A másik, ahogy te is mondod, a szabadság.

Fantasztikus dolog, hogy az ország fővárosában a Szabadság hídon ünnepelhetjük Istentől kapott szabadságunkat.

Ha imádságom nyomán azt érzem, hogy szabadabb vagyok, hogy fellélegeztem, akkor Istennel találkoztam. Isten szabadnak alkotta az embert, és a szabadságát akkor sem veszi el, ha azt az ember rosszra használja. Inkább mutatja az utat, amin elkerülhetjük, hogy a szabadság elpusztítson minket. Minket, szeretett képmásait jobb belátásra akar bírni, de nem a szabadságunk elvételével. Hiszen szeretni csak szabadon vagyunk képesek.

A Facebook-esemény iránt 1800 ember érdeklődik, ez egy hónappal a szentmise előtt igazán ígéretesen hangzik. Ez egy jelzésként is értelmezhető a fiatalok részéről, hogy szeretnék, ha az egyház gyakrabban mozdulna ki a templom falai közül?

Igen, az érdeklődés nagyon beszédes. Az egyháznak feladata, hogy a szakrális jelleget őrizze, ne megrendeléseket teljesítsen. Lehet, egyesek felvonják a szemöldöküket a hír hallatán és azt hiszik, hogy legközelebb már a metróba rendelnek majd szentmisét. Igazából nem az az érdekes, hogy hol, hanem hogy hogyan. Hogy Istent ne valami szolgáltatóként fogjuk fel, akinek leadjuk rendeléseinket, hanem az ő titkát próbáljuk élni és megjeleníteni.

Tanítjuk önmagunkat, másokat arra, hogy a természetben lássuk meg magát az Alkotót, hisz teremtményeiből megismerhető.

Néha csak a magunk kreálta világban élünk, megfosztva magunkat a jó Isten csodás szabad világától.

Mit gondol, milyen érzésekkel fogják majd elhagyni a Szabadság hidat a résztvevők?

Örömmel, hogy eljöttek, többnek érezvén magukat a szentmise végére. Remélem, sok ismerős találkozik majd össze a hídon őszintén együtt ünnepelve, örömmel merülve együtt Isten jelenlétébe. És remélem, hogy amikor legközelebb átmennek a hídon, eszükbe jut majd a szentmise. Az a tény, hogy ott egy sajátos, egyedülálló szakrális esemény történik, megváltoztatja majd a Szabadság hídról és környezetéről alkotott képünket. Bízom benne, hogy a profánnak látott világ szent jellegét ez az esemény is segít tudatosítani. Hiszen csak egy világ van, és ez Isten világa.

Fotó: 24.hu, jezsuita.hu (Czope Anna)
Kiemelt kép: flickr

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás