Szemle

„Engem a Jóisten is tanítónak szánt” – Böjte Csaba nyomában

Furtán Erős Erzsike nem akármilyen erőpróbára vállalkozott nyugdíjasként. Csatlakozott ugyanis Böjte Csaba atya nevelőihez, így hirtelen nyolc gyerek anyukája lett. A nyugdíjas hölgy megható életútjáról számolt be a Hajdú-Bihari Napló.

Római katolikus környezetben nevelkedett Furtán Erős Erzsike. Általános iskolai osztályfőnöke korán felismerte tanítványa segítőkész természetét, ezért a gyermekfelügyelői szakközépiskolába irányította tovább a növendékét, aki később elvégezte Debrecenben a tanítóképző főiskola tanítói és könyvtár szakát is.

„Engem a Jóisten is tanítónak szánt” – vallja a pedagógus. „Hiszen már gyermekkoromban nyaranta iskolásdit játszottam társaimmal. Bukott gyerekekkel is foglalkoztam. Pá­tyolgattam testüket, lelküket, értelmüket, erkölcsüket személyes példamutatással is. Saját gyermekeim születése még jobban megerősített abban a hitben, hogy a legjobb pályára tereltek engem. Több mint 40 gyönyörű évet töltöttem a gyermekvédelemben, elkötelezett, szeretetteljes hivatástudattal.”

A nyugdíjas korhoz közeledve Erzsike fokozottabb figyelemmel követte Böjte Csaba atya munkásságát a médiában.

„Mind erősebb késztetést éreztem arra, hogy örömmel lennék a munkatársa. Ennek megvalósítása simábban történt, mint gondoltam. Próbaként Medgyesen töltöttem három hetet nevelőként 2017-ben. Mikor bejelentkeztem Csaba testvérnél, hogy szívesen vállalnék nevelői feladatot, azt válaszolta: éppen Magyarországon van, megbeszéljük a továbbiakat, mert nagy nevelőhiány van.

Három hét felkészülésre gondoltam, de három nap lett belőle,

mivel egyik munkatársa is Erdélybe tartott, és felajánlotta kíséretét. A szükséges dokumentumokat a fiam hozta utánam.”

Déván 7-19 éves, 8 fős, fiúkból álló, úgynevezett „család” anyai nevelői teendőit látja el.

„Összkomfortos, 4 szobás lakótelepi lakás az otthonunk, a templom és a sport­udvar szomszédságában. Célkitűzésem – a Szent Ferenc Alapítvánnyal összhangban – a gyermekek testi, lelki, erkölcsi, értelmi és hitbéli fejlesztése. Segíteni fejlődésüket olyan mértékben, hogy megállják helyüket a maguk választotta életben. Olyan felnőtteket nevelni a lelkileg többszörösen sérült, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokból, akik képesek családot alapítani, gondoskodni magukról és családjukról.”

Erzsike számára hatalmas öröm, hogy megtalálta a közös hangot a nevelt gyerekeivel.

„Elmondhatom, hogy az itt töltött idő alatt olyan mély érzelmi kapcsolatot sikerült kialakítanom a vadóc gyermekekkel, hogy már egyértelműen nevelt fiaimnak tekintem őket. Krisztus-követőként vallom az Ő szavaival, s erősítésként a kényes helyzetekben, vigasztalom magam: „aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be.”

Nem tudom, hogy ők fogadtak be engem, vagy én őket, de az egymásra találás maga a csoda.

Beteljesedett vágyam: nagy harmóniában élek önmagammal, embertársaimmal és környezetemmel. Ettől szebb időskort elképzelni sem tudnék.”

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Kép: Délhír Portál

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás