Furtán Erős Erzsike nem akármilyen erőpróbára vállalkozott nyugdíjasként. Csatlakozott ugyanis Böjte Csaba atya nevelőihez, így hirtelen nyolc gyerek anyukája lett. A nyugdíjas hölgy megható életútjáról számolt be a Hajdú-Bihari Napló.
Római katolikus környezetben nevelkedett Furtán Erős Erzsike. Általános iskolai osztályfőnöke korán felismerte tanítványa segítőkész természetét, ezért a gyermekfelügyelői szakközépiskolába irányította tovább a növendékét, aki később elvégezte Debrecenben a tanítóképző főiskola tanítói és könyvtár szakát is.
„Engem a Jóisten is tanítónak szánt” – vallja a pedagógus. „Hiszen már gyermekkoromban nyaranta iskolásdit játszottam társaimmal. Bukott gyerekekkel is foglalkoztam. Pátyolgattam testüket, lelküket, értelmüket, erkölcsüket személyes példamutatással is. Saját gyermekeim születése még jobban megerősített abban a hitben, hogy a legjobb pályára tereltek engem. Több mint 40 gyönyörű évet töltöttem a gyermekvédelemben, elkötelezett, szeretetteljes hivatástudattal.”
A nyugdíjas korhoz közeledve Erzsike fokozottabb figyelemmel követte Böjte Csaba atya munkásságát a médiában.
„Mind erősebb késztetést éreztem arra, hogy örömmel lennék a munkatársa. Ennek megvalósítása simábban történt, mint gondoltam. Próbaként Medgyesen töltöttem három hetet nevelőként 2017-ben. Mikor bejelentkeztem Csaba testvérnél, hogy szívesen vállalnék nevelői feladatot, azt válaszolta: éppen Magyarországon van, megbeszéljük a továbbiakat, mert nagy nevelőhiány van.
hirdetésHárom hét felkészülésre gondoltam, de három nap lett belőle,
mivel egyik munkatársa is Erdélybe tartott, és felajánlotta kíséretét. A szükséges dokumentumokat a fiam hozta utánam.”
Déván 7-19 éves, 8 fős, fiúkból álló, úgynevezett „család” anyai nevelői teendőit látja el.
„Összkomfortos, 4 szobás lakótelepi lakás az otthonunk, a templom és a sportudvar szomszédságában. Célkitűzésem – a Szent Ferenc Alapítvánnyal összhangban – a gyermekek testi, lelki, erkölcsi, értelmi és hitbéli fejlesztése. Segíteni fejlődésüket olyan mértékben, hogy megállják helyüket a maguk választotta életben. Olyan felnőtteket nevelni a lelkileg többszörösen sérült, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokból, akik képesek családot alapítani, gondoskodni magukról és családjukról.”
Erzsike számára hatalmas öröm, hogy megtalálta a közös hangot a nevelt gyerekeivel.
„Elmondhatom, hogy az itt töltött idő alatt olyan mély érzelmi kapcsolatot sikerült kialakítanom a vadóc gyermekekkel, hogy már egyértelműen nevelt fiaimnak tekintem őket. Krisztus-követőként vallom az Ő szavaival, s erősítésként a kényes helyzetekben, vigasztalom magam: „aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be.”
Nem tudom, hogy ők fogadtak be engem, vagy én őket, de az egymásra találás maga a csoda.
Beteljesedett vágyam: nagy harmóniában élek önmagammal, embertársaimmal és környezetemmel. Ettől szebb időskort elképzelni sem tudnék.”
Forrás: Hajdú-Bihari Napló
Kép: Délhír Portál
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás